Nicola Sturgeon skót miniszterelnök: „Boris Johnson megjegyzése a glasgow-i klímacsúcs apropóján egyszerűen gyerekes.”
Öt évvel ezelőtt Skócia szavazott. A tét óriási volt: maradni vagy menni az Egyesült Királyságból. Végül a szavazók 55%-a úgy döntött, hogy inkább maradnak a brit lobogó alatt. London hálája nem maradt el, további kedvezményekről szóltak az akkori hírek. A kedélyek azóta viszont egyre inkább elmérgesedőben, és a reformáció napjáig (bocs, de a Skót Egyház is református) hátralévő időben egyre feszültebb lesz a légkör. Október 31. egyelőre az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválásának határideje. Akár megadják addig a hogyanra adható válaszokat akár nem.
Skócia legnagyobb pártjának viszont teljesen érthető módon ez egyáltalán nem tetszik. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy bár a Brexit szavazáskor a britek többsége valóban a kilépésre voksolt, Skóciában ezzel szemben a maradni vágyók voltak többségben. Azaz Nagy Britannia a skót szavazók többségének akarata ellenére rántaná ki őket az EU-ból.
Joggal haragszik a skótok egy része az angol politikusokra, hiszen a kül- és a hadügy kivételével hiába van minden másban saját hatáskörük, egy ekkora volumenű döntésben nem kíváncsiak Délen a véleményükre. A londoni alsóház október végéig felfüggesztve, és hacsak nem üt be valami váratlan fordulat (egy hónap alatt azért elég sok víz lefolyhat még a Temzén), Anglia viszi őket magával Wales-szel és Észak-Írországgal együtt.
Nem tudom, hogy Skócia az alig ötmilliós lakosságával és az északi-tengeri olajával mennyire életképes önállóan, de talán itt nem is erről van szó.
Hanem arról, hogy ha Skóciában a függetlenségpártiak oldalára hirtelen óriási tömegek csapódnak a Brexittől való félelmükben, akkor az angol vezetés és a katalán függetlenség ügyét is habozás nélkül elítélő uniós vezetők mit lépnek. London egyelőre a rosszabbik utat választja: zászlóháborút hirdet a jövő évi glasgow-i környezetvédelmi fórumra és beszól a skót miniszterelnöknek.
Tényleg meghaladtuk a nemzeti szuverenitást, egy népcsoport önrendelkezéséhez való jogát a nemzetek feletti Európa ideájától elhomályosult bódulatban, vagy megszólalhat-e még a vészcsengő, hogy ácsi, az emberi jogi evolúcióban mégsem lehet mindent atomizálni, és figyelembe kell venni, ha az indiviuumok egymáshoz tartozási szándéka is jogi segítségért kiált?
Na jó, rövidebben: ha a Brexit miatt Skócia az önálló államiság útjára lépve ismét függetlenné akarna válni, Brüsszel melyik ujját fogja megharapni? És ennek lesz-e következménye Európa nem területi autonómiára, hanem nagyobb szabadságra vágyó kisebbségei számára? Egyáltalán: mennyi létjogosultsága van Európa (vagy: a multinacionális cégek) szuperállama víziójának?
