A Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthona és D3 Hungary Alapítvány fényképezőgépeket gyűjt, hogy az önkéntesek fotóterápiával segíthessék az otthon fogyatékkal élő lakóit. A fotóterápia célja elsősorban, hogy a résztvevők aktuális élményeiket, egy meghatározott témával kapcsolatos érzéseiket, álláspontjukat, gondolataikat a képeken keresztül is ki tudják fejezni. Az általuk készített fotót, vagy annak egy részét felhasználva létrehozott egyéb alkotás olyan lelki folyamatok végeredménye lesz, melyek átélése segítséget nyújthat személyiségük fejlődésében.
Egy fényképezőgép a határtalan élményekért - reformatus.hu
Karácsony felé közeledve sokak számára egyre égetőbb a kérdés: mit adjak? Pedig feltehetnénk azt a kérdést is: kinek adjak? Kézenfekvő a családtagok és szívhez közel álló emberek személye, ám itt van egy másféle ajándékozási lehetőség előttünk: a Szivárvány-ház fogyatékkal élő lakóinak fényképező gépet adhatunk. S ezzel egy remek ötletet támogathatnak remek emberek.
Az okostelefon korában rengeteg fénykép készül, a világhálón repkednek ide-oda. Számomra a legmélyebb pont a notórius szelfikészítés tükör előtt. De ez egyéni, és nem is kell, hogy mindenki szájhúzással fogadja. Vannak muris elkapott pillanatok, provokatív ötletek, látványos szín kavalkádok, érdekes szögek...
Sokszínű a fotózás. Van, aki a fekete fehérre esküszik, mert ott érzi kiteljesedését. Van, akit a portréfotózás köt le, s akad, aki csak tájképekre esküszik. Van, aki szakmai szempontból lényegtelen, vagy éppenséggel életlen képeket készít, de emléknek így is kiválóak. Nálam a fényképezés emlékgyűjtést szolgál. Abszolút régimódi vagyok, okostelefon híján mindig fényképezőgépet használok. Nekem kerek és egész így. Nem okoz nehézséget. Még akkor sem, ha fényképezőgép híján egy-két pillanat elveszik a megörökített dolgok halmazából. Nem feszít a "miért nincs inkább okostelefonom" kérés, mert gyorsan elengedem a "de kár, hogy nem tudtam lefotózni" gondolatot. Egyszóval a továbblendülésben is segít a fényképezőgép (hiánya)...
Jó ötletnek tartom, hogy a Szivárvány-házban fotóterápiát alkalmaznak. Az alkotás élményével kibontakozhatnak a lakók. Láthatóvá válik a világ számukra fontos része, azok az apró szeletek, amik éppen ő miattuk lesznek érdekesek. Az is nagy lépés lehet, hogy megtanulják használni az eszközöket, de még nagyobb, ha az elkészült fotókat megtanulják értékelni a nézők. Nemcsak nézik majd, hanem látják is azt amit a kép készítője fontosnak tartott. Különben is a fotók nemcsak vizuális információkat adnak, hanem érzéseket keltenek és gondolatokat indítanak el.
A fotóterápia során vizuális nyomokat hagynak maguk után a fényképezők, amit a nézők egyediségük szerint értelmeznek. Szimbólumként vannak jelen a fotók, melyek szavak nélkül közvetítik a lencse mögött álló ember személyiségének egy szeletét. Véleményem szerint kicsit hasonló a paraolimpiához, mert ez is kapcsolatot és közösséget teremt, továbbá egyenlő esélyt ad a gondolatok kifejezésére.
