„Katarzisra azért van szükség, mert a művészetnek ki kell zökkentenie a hétköznapiból” – egészítette ki Fabiny Tibor. „Az életművészetet nem véletlenül említettem: vannak csendes művészek, akik élik az életet, és ebben kapcsolódnak a spiritualitáshoz. Ebben a legnagyobb művész Jézus, aki parabolákban, példázatokban beszél, megéli és átéli azt, amit tanít. Közte és a mondandója között nincs különbség, nincs hasadás, megvan benne a teljes egység.” Szabóné László Lilla továbbvitte ezt a gondolatot: „Ha Istenről beszélünk, ő az igaz, a szép és a jó. Akkor tud a művészet és a misszió összekapcsolódni, ha együtt hordozzák az igazat, a szépet és a jót; de azon a nyelven, amin a másik érti.” (…) „A művészet nagyon sokszor egyfajta mellékterméke az Isten és ember kapcsolatának. Ez a teremtettségben való szerepvállalás megélése. Ha nem vagyok hívő, de alkotásomban megjelenik a jó, az igaz és a szép is, akkor is Istenre mutatok. Más dolog, ha az ember ezt tudatosan csinálja, és megadja az Istennek a dicsőséget. Az életem magasabb szinten való megélése már önmagában egyfajta evangelizáció” – magyarázta Lányi Gábor...
Gondoltam, én is bekapcsolódom ebbe a kerekasztal-beszélgetésbe... Hogy hogyan látom én a művészet helyét, szerepét, feladatát a mi keresztyén életszemléletünkben, hitünkben, életünkben? Sőt, „hozok magammal” néhány „nagy nevet” is, akik szintén elmondják véleményüket a művészetről... Kezdjék is ők, övék az elsőbbség...!
„A művészet sem egyéb, mint hiábavaló kísérletezés az örökkévalósággal.” (Papp Dániel) Én ezt éppen fordítva gondolom: mintha az Isten kísérletezne velünk, hogy mit tudunk szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel felfogni az Ő csodálatos világából...? Főleg a szívünkkel... S hogyan tudjuk ezt tovább tükrözni mások felé...?
„Az élet legmagasabb rendű formája a művészet, mert a művészet a legnagyobb, a legmagasabb rendű életszeretet.” ( Karel Schulz) Ezt a legmagasabb rendű életszemléletet még tovább lehet cizellálni: 1, Ahogy én szeretem az életet... 2, Ahogy én szeretem az Istent... 3, ahogy az Isten szeret engem...
„A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.” (Pilinszky János) Hogy ezt megértsük, egyrészt ismerünk kell Simone Weil csodálatos aforisztikus tételét, mellyel éles különbséget tesz a tények és a valóság között, miszerint „...a világ létezik, rossz, irreális és abszurd. Isten nem létezik, jó és reális...”, másrészt hallanunk kell Rilke sóhajtását: „Rettenetes, hogy a valóságot sohase ismerjük meg a tények miatt...”
„A művészet a magányos ember küzdelme az egész világ ellen.” (Mika Waltari) Úgy gondolom, ezt kicsit ki kellene egészíteni, mondjuk így: A művészet a közösségi ember sokszor magányos küzdelme az egész világ ellen, az egész világért...
„A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot.” (Pablo Picasso) ...amely a mi keresztyén hitünk szerint nem egy elvont fogalom, hanem egy élő személy, Jézus Krisztus, aki azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Jn. 14, 6)
„A művészet nemcsak szakma, hanem kegyelem is.” (Esterházy Péter) Valahogy így képzelem el ezt a folyamatot: amikor a kegyelemmel telített ember a kellő kegyelmi pillanatban meg tudja érinteni Krisztus érthetetlen kegyelmével a kegyelemre szomjazó ember szívét...
„A művészet lépcsőfok egy jobb világ felé.” (Ivan Alekszejevics Bunyin) Végül helyettem szólaljon meg Weöres Sándor híres 10 lépcsőjével majd fordítsuk szembe a tükröket...!
„Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.”
„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Csak ennyit akartam mondani...