Parádés vébét zártak a kajak-kenusok, az éremtermés még szebb is lehetett volna, de Dombi Rudolf elnézett egy bójasort, és a másik két ezüstérmes is csak hajszállal kapott ki. A nők viszont négy aranyat is szállítottak, Szabó Gabriella sírt is, Kozák Danuta alig aludt izgalmában, Vad Ninetta pedig a fotósoktól tudta meg, hogy párjával, Kárász Annával győzött.
Nem jó érzés, ha valaki egész életére beleragad a kicsi szerepébe. Ha mindig csak az asztal vagy a sor végén mutatnak neki helyet. Ha bármibe fog, midig azt éreztetik vele, hogy fényévekkel le van maradva. Ha állandóan csendre intik, hogy ne szóljon bele a nagyok dolgába. Ha mindig csak utasítják és nem kérdezik meg a véleményét. Ha, miközben mégis magához ragadja olykor a szót, összemosolyognak a háta mögött, vagy egyszerűen csak legyintenek. Ha csak díszletnek, dekorációnak vagy időkitöltőnek használják, mielőtt jönnének az igazán nagyok és fontosak. Ha soha senki nem emlékezik a nevére. Ha egy kalap alá veszik olyanokkal, akikkel semmi közös nincs benne. Ha mindig csak a futottak még a számára kijelölt kategória. Ha csak szánakozást és sajnálatot, vagy még azt sem kelt. Ha a létezését is magyarázni kell.
Minden és mindenki nagy szeretne lenne. Ez az élet génjeinkbe írt programja. Ne maradj meg kicsinek, elesettnek, kiszolgáltatottnak, állj a saját lábadra, indulj el, hallasd a hangod, fedezd fel a világot, légy naggyá!
Vannak azonban adottságaink, amik tőlünk függetlenek. Amit nem választottunk, ami nem érdem kérdése. Igen, van egy csomó minden, amiben kicsik vagyunk. Ez meghatározza a világképünket és a lehetőségeinket is. Páldául egy dunántúli szórványreformátusban egész más kép él egyházunkról, mint egy debreceniben vagy budapestiben. A Szigetköz vagy Rábaköz katolikus falvaiban élő 1-1 református család sosem fog lakóhelyén olyan egyházi életet élni, mint egy színreformátus falu lakója.
De ha valamiben a kicsiség jutott osztályrészül, még nem jelenti azt, hogy ez az élet minden területén így kell, hogy legyen. Önbeteljesítő spirálba kerül az, aki élete bizonyos területein megtapasztalt kicsiségeiben egész léte kicsiségét siratja. Annak egész éle mindenestül kicsi marad.
Kicsiségeink között meg lehet találni a növekedés és a naggyá létel kitörési pontjait is. Sőt, van a megtapasztalt kicsiségnek több haszna is. Ha valamiben mégis sikerült naggyá lenni, a meglévő kicsiségek mindig figyelmeztetnek, hogy a körülöttünk lévő „legyőzöttek” nem el– vagy megtaposandók. Csak kicsik, akik más területen nőnek fölénk. Sokkal jobban értékelhetjük, csodaként élhetjük meg a naggyá lételt, ha ajándéknak és nem jogos járandóságnak tekintjük.
Olyan jó volt megélni a hétvégén, hogy kis országunk igazolta, hogy nagyhatalom, méghozzá Moszkvában. No, ne gondoljunk valami titkos Putyin-paktumra, hanem sokkal inkább arra a nemes sport küzdelemre, amely során éremesőben volt részünk. A kajak-kenu azon sportágak egyike, amiben folyamatosan nagyhatalmi státusszal bírunk. Szimpatikus, hogy Storcz Botond szövetségi kapitány mindig szerényen nyilatkozik az elvárásokat illetően, mind a mai napig mentes minden nagyhatalmi arroganciától. Pedig az elmúlt EB-n is az éremtáblázat élén végeztünk. Pedig a hazai (szegedi) versenyek hozzák messze a legmagasabb nézőszámot szerte a világon. Pedig sokáig sorolhatnánk klasszis egykori és mai versenyzőinket és nagyszerű edzőiket. Valamikori versenyzőként maga a kapitány is tudja, hogy milyen erőfeszítés van a néhány másodpercnyi/percnyi futam mögött, amit olykor tized vagy századmásodpercek döntenek el. Olykor ezek a tizedek vagy századok egekbe emelnek vagy éppen mélységesen csalódottá tesznek, lesújtanak. Mi munka van a sportág nagyhatalmi státuszának megőrzése mögött. Nem megy magától, és nem magától értetődő, hogyha egy magyar hajóba száll, az biztosan minimum dobogós lesz. Ez mindig egy újabb csoda, ha elmondhatjuk, hogy a mi fiaink vagy lányaink a legjobbak valamiben a világon. Hadd ne soroljam most azokat a sportágakat, ahol a vágyak netovábbja lenne egy világbajnoki bronz, de még egy 6. vagy 8. hely is.
Köszönjük a kajakos és kenus fiúknak és lányoknak, hogy újra és újra bizonyítják, hogy egy kis ország is lehet sok-sok munkával, szakértelemmel és áldozattal valamiben nagyhatalom.