Miközben az őszi árpa betakarítása a legtöbb gazdaságban felgyorsult, Somogysárd határában megkezdték a búza aratását. Somogyi szakértők állítják: megterem az ország kenyere, megyénkből előreláthatóan még észak-afrikai országokba is jut búza.
Az ország kenyere: megkezdték az aratást Somogyban - sonline.hu
Mérő és Hetes között az út olyan vacak, hogy nem lehet száguldozni. Így aztán jut idő megbámulni az út menti földeket. Mit hova vetettek: kukorica, árpa, búza, napraforgó, volt repce is. Mindet szeretem megnézni, és felidézni, hogy tavaly, tavalyelőtt mi is volt vetve ugyanitt? Egyetlen dolog, amiért meg is állok, az az érett búza. Noha a repce sárga virága nagyon hívogató, mindig el tudom hessegetni a vágyat, és nem szaladgálok benne, de a búza az más, annak nem tudok nemet mondani. Nem szaladgálni csábít, hanem megsimítani az érett fejet.
Gyermeki öröm és ujjongó szeretet tölt el, amikor eljön az aratás ideje. Jóllehet, nem mozdul meg már a falu, nincs reggeli könyörgés munka előtt, mert elég néhány gép, és nincs szükség a falu népére. Mégis reményt és életbe maradást jelent, amikor dolgozni kezd a vágóasztal. Az aratás már az eredmény, a produktum ideje. Ott már nem lehet változtatni mennyiségen és minőségen. Trükkök, növény-védőszerek, eső és napsütés mind-mind a múlté, a végleges eredmény a jelen. Amit csak elfogadni lehet, és annak figyelembevételével lehet csak tovább lépni, például kereskedni.
Időről-időre eljön a számadás ideje. Ha nem volt előtte megfelelő vetés, ha nem kértünk és kaptunk áldást a növekedésre, akkor sajnos az aratás nem hoz (túl) jó eredményt. Gyülekezeteinkben, vagy nagyobb léptékben nézve egyházmegyéinkben ill. egyházkerületünkben sem. A természeti törvényeknek megfelelően a gazdák évenként szembe kell nézzenek az aratás eredményével. Nem így a gyülekezetek. Hosszú ideig el lehet odázni a tényekkel való szembenézést. Sőt, a korábbi lelkészeket, gondnokokat, presbitereket, vagy éppen pártitkárokat, különböző színű politikusokat lehet emlegetni, mint terhelő és visszahúzó erőket. Mifelénk az egyke, az iparosítás miatti városra vándorlás, a kuláklisták és a kényszerű tsz-be terelés a fehér zászló, amit lengetünk, mint feladásunk jelét. Mintha nem tudtak volna, nem tudtunk volna, nem tudnánk megbirkózni ezekkel. Pedig némelyik három, kettő vagy egy emberöltővel ezelőtti dolog. Tagadhatatlan hatásai vannak ezeknek, sőt hatásai nagyon sokáig el fogják kísérni közösségeinket. Bizalomhiány, gyökértelenség, gyümölcstelenség...
De ha aratni akarunk, már pedig azt tapasztalom, hogy szeretnénk, akkor ki kell lábalnunk ebből a megkötözöttségből. Dolgoznunk kell. Alkalmakat szervezni fiatalok bevonására, mások által szervezett alkalmakat kihasználni hitünk megerősödésére. De talán mind közül a legfontosabb, hogy mindezt úgy, ahogy a búza növekszik: nap és eső áldásait kihasználva felhasználva.
Nekünk is lehetőségünk van arra, hogy Isten áldottjai legyünk! Akik imádkoznak; akik mernek felülről kérni és kapni; akik többet áldoznak misszióra, mint épületekre; akik nem kitűnni akarnak, hanem örülni azoknak, akik feltűnnek a gyülekezetben; akik búzaként lengedeznek egymás mellett, mert tudják, nem kell majd aggódniuk ama A R A T Á S idején sem.