Egy francia közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy az 1905-ös, egyház és állam szétválasztásáról szóló törvény értelmében el kell távolítani II. János Pál pápa közterületen álló szobrát egy kisvárosból, mivel egy kereszt is része az emlékműnek.
Egyház és állam szétválasztása: bontásra ítélték II. János Pál pápa francia szobrát - mandiner.hu
Botránykönyvhöz bevállalós borító dukál. Érdekes, hogy most ezt nem a francia, hanem a magyar kiadás szolgáltatta. A Magvető nikábba bújtatott Mona Lisával erősített rá a könyv mondanivalójára, de még ők sem számítottak arra, hogy nemzetközi szinten is port kavar. Pedig a borító francia újságokban téma lett egy időre. Többen iszlámellenesnek találták, ami szerintük meglovagolja az idegengyűlöletet, és a szélsőjobb malmára hajtja a vizet.Kiakadtak a franciák a botránykönyv magyar borítóján - origo.hu
Köz- és magánéletünk tele van malmokkal, amiktől hasznot remélünk. Különböző malmok ezek. Alulcsapós vagy felülcsapós, anyagi vagy erkölcsi, netán hitbeli hasznot hozók. Vannak azonban olyan malmok is, amiket már múzeumként sem látogathatunk, mert az enyészeté lettek. Erre a sorsra juttatnák a keresztyénséget Európában. Nem mindenki és nem mindenhol, de valakik és valahol már ezen az úton járnak: eltették, levették és elbontották magánéletükből, és most eltetetik, levetetik, elbontatják a közéletből is a keresztyén jelképet. Még nem emeltetnek három méteres kerítést a templomok köré, hogy ne is látszódjanak; még nem bontatják le a tornyokat, hogy ne virítson rajtuk a kereszt, de szorítanak beljebb, mert a köztér a közé. Azé a közé, amelyik nem foglal állást a kereszt jelképe mellett, mivel botrányos számára az.
Nincs új a nap alatt. Már Péter és Pál apostol korában megbotránkozás sziklájának neveztetett Krisztus (1Pt 2,7; Róm 9,33). Krisztus személyének, Jézus szeretetének, értünk, helyettünk és miattunk vállalt áldozatának jele, a kereszt vált botrányossá. Szúrta a szemeket annak a pápának a szobra, aki magát Krisztus akarata alá vetve cselekedett (pl. amikor Debrecenben a gályarabok emlékművénél saját kezével helyezte el koszorúját), és Isten bátorító üzenetét adta tovább a kommunizmus időszakában is: Ne féljetek! Nem tudom maradéktalanul elemezni a ploërmeli emlékművet, de valóban érzékelhető, hogy Krisztus felette áll II. János Pálnak, és a kereszt mérete mutatja is, hogy Krisztus nem elhanyagolható tény.
Botrány. Talán mert nem ismerik. Botrány. Talán mert nem akarják megismerni. Botrány. Talán mert hármas jelszavuk keresztyén gyökerét elszaggatják. Liberté, Égalité, Fraternité (szabadság, egyenlőség, testvériség) már ne is kötődjön a Szentíráshoz, Jézushoz és korunk egyházához. Pedig nekem a szabadság a bűnök bocsánatának elnyerését, az egyenlőség az Isten előtti megkülönböztetetlenséget, a testvériség pedig az Isten gyermekeinek összetartozását jelenti elsősorban. Gondolom, nem vagyok egyedül, és akik így gondolkodnak, akár be is fogadnák a lebontásra ítélt szobrot.
Ha botrányt okozott a Magvető borítója, akkor a szobor-importálás lenne a botrányok netovábbja a franciák számára. (Az bezzeg nem volt botrány, amikor felszentelt királyukon is kipróbálták a nyaktilót.) Az én szememben képmutató dolog az, ahogy így is és úgy is értelmezhető egy törvény, és annak alapján megfér egymás mellett a jelképmentesség és vallási témák kerülése valamint a jelképek kigúnyolása és vallások kritizálása. Elbontatja a bíróság a szobrot, mert közterületen így alkalmazzák állam és egyház elválasztását, de nem tiltják be az újságokban a vallási jelképek és témák gúnyolását, mert azt amúgy értelmezik. Megjelenhet az iszlám térhódításáról egy regény, de csak sematikus borítóval. Azaz írni lehet róla, de szembetűnő módon semmi sem ábrázolható. Malmok, melyekre vizet nem hajthatnak, malmok, melyekre vizet hajtanak.
Botrány a kereszt? Tegyetek ki másik jelképet: halat, amiről a legtöbben azt sem tudják, hogy egy görög nyelvű hitvallás rövidítéseként lett Jézus Krisztus szimbóluma; gödényt, más néven pelikánt, ami Krisztus önfeláldozó szeretetét jelképezi; csillagot, amit magyar reformátusok a mai napig használnak, de szívesen "kölcsönadnak" Európa újra eszméléséig!
"De most, ahogy a tág úton este
megyek a pillogó szikrákkal szembe,
egyszerre minden miért jut eszembe?
Mért jut eszembe a látvány:
varjak ülnek a gledicsia ágán.
Sötétek, mint a kátrány.
Reszketek egyre jobban.
Néném, hugom, a kezetek hol van?
Vezessetek, mint gyerekkoromban.
Fenyők csucsából sudárló szálfa
ott áll, tudom, a meszes torony árnya,
csillagot döf az ég husába.
Jer, áldott vendég, várunk téged!
- dördül, zudul a falak üregének
az orgona hangja, az ének."
(Fodor András: Születés II. részlet)
Hozzászólások