A KözösPont a Magyarországon működő evangélikus, református és katolikus történelmi egyházak saját ifjúsága által képviselt felekezeti értékeit közvetíti, ugyanakkor felekezeti hovatartozástól függetlenül szeretetközösségben éli meg az evangéliumot és személyválogatás nélkül befogadja és meghallgatja a betérő fesztiválozókat, a rendelkezésére álló eszközökkel az evangelizáció szolgálatát végzi.
Mi, a KözösPont Misszióban résztvevő önkéntesek, Jézus Krisztus bennünket megszólító és vezető parancsának engedelmeskedve (Mt 28,18–20) lépünk ki saját egyházi közösségeinkben megtalálható lelki otthonaink falai közül a fesztiválok világába.
Ezen a nyáron is egy lehettem a VOLT Fesztiválon szolgálók közül. Speciális volt a helyzetem, református "spiri" voltam, azaz egy a három egyház lelkésze közül, akik a Közös Pont sátorban dolgozó fiatalokat segítették. Nekem ez a lehetőség szolgálat, öröm és lelki gyakorlat, Isten- és emberélmény lelőhely. Kívül a lelkiség komfortzónáin ugyanis nagyon sok gyümölcsöt lehet aratni.
Azt írtam, a közöspontos fiatalok munkáját próbáltuk, mi, spirituálisok segíteni. Igen, dolgoztak, rengeteget. A közöspontos is eljut koncertre, nincs elzárva a fesztiváltól, de előtte szó szerint kiteszi a szívét és a lelkét: leül a sátorba betérő mellé, beszélget, meghallgat, kérdez és válaszol, tetten érhető hittel és őszinteséggel áll készenlétben. Tanúságot tesz az élet nagy, valódi kérdéseivel kapcsolatban és közben arra az Istenre mutat, aki ott és akkor is vele van. Nehéz munka ez, felépíteni és fenntartani, élettel telíteni és még vonzóvá is tenni egy sátrat - ezen dolgoznak a közöspontosok, nem csak a VOLTon, de több másik fesztiválon. Sok önkéntes keresztény fiatal.
Azt írtam, lelkigyakorlat. Az volt az összes eddigi ilyen hetem. A nem várt helyzetek, a közös odaállás, ahogyan lehámlanak zajos napokban a hozott reflexek. Sokat tanultam, idén is, a többiektől. De a betérőktől is, izgalmas, nem várt találkozásokba sodort a hét.
Azt írtam, három egyház. Igen, a kezdetektől fogva, nincs elrejtve, nincs elhazudva, bárki látja, katolikus, evangélikus, református fiatalok mellé lehet beülni rajzolni, beszélgetni, együtt gondolkodni. És nem három sátor van, és egy evangélium van. Ugyanazt a Krisztust hirdetjük. A Közös Pont misszió alapból tudja, magától értetődően a valódi ökumenét. Nem izzadságszagú, kényszeredett összeborulásból, nem kívülről erőltetett marketingfogásként, hanem csak úgy. Csak úgy - a közös Istent együtt szolgáló közösség mellékhatása, úgy, hogy nincs elmosva, ki hova tartozik, mindenki hozza a saját hangsúlyait, de közben ugyanazt az evangélumot éli meg és hirdeti, ugyanabból a Bibliából nyer erőt és a közös imádságba viszi a kéréseit, hálaadásait és magasztalását. A VOLT idején olvastam a hírt, a Közös Pont sátor előtt, egy pihenő idején, hogy valahol Budapesten hitvitát tartottak, refomátus katolikus ellen, a miséről. Nagyon távolinak tűnt, nem kilométerben, valahogy máshogy, nem is nagyon értettem, hogy miért is van erre szükség? Inkább mentem vissza a sátorba, megnézni, jól vannak-e a rám bízott katolikus, evangélikus és református közöspontosok, akik nem teszne mást, mint közösen mutatják fel az Istent, hitelesen és őszintén egy sátorban. Egy sátorban, ami kicsit templommá lett egy sokszínpados, dübörgő fesztiválon.