„Ha a diszkriminált kölyköknek azt mondjuk, hogy a társadalmi rendszer korrekt, és közben ők igazságtalan dolgokat élnek át, akkor előbb-utóbb elutasítják magát a rendszert, és olyan viselkedésekbe bonyolódnak, amik nem válnak a javukra.”
A rendszer igazolása elmélet szerint az emberekben tudattalanul is él a motiváció, hogy a jelen társadalmi rendet igazságosnak lássák, elhiggyék, hogy abban mindenki tud boldogulni egyéni képességei és erőfeszítése szerint. Azért létezhet ez a jelenség, mert alapvető vágy él bennünk az igazságosságra, a fair bánásmódra, és nehéz lenne szembenézni azzal, hogy a világunkban ezek kevés helyen vannak jelen. Ezért inkább azok is, akik az igazságtalanságot saját bőrükön tapasztalják, „megvédik” a rendszert, reménykedve abban, hogy majd ők is feltörnek, hamarosan a szerencsésebb réteghez tartoznak. Akik pedig privilegizált (jól szituált, művelt, iskolázott, anyagi gondokkal, vagy faji megkülönböztetéssel nem küzdő) rétegből származnak, azoknak meg persze, hogy jobb azt hinni, hogy az eredményeik maguknak köszönhetők, nem pedig csak őrült nagy mázlijuk volt, hogy jó családba születtek.
Tapasztaljuk naponként, hogy a társadalom nem igazságos. Már csak az, hogy hol lakik valaki. Nemrégen a MÜPA-ban jártam. Klubok, foglalkozások, kiállítások, és persze előadások. A közelben lakók részére nagyon sok közösségi programmal. Megannyi játékos tanulási lehetőség, kapcsolódási pont a tudományokhoz. Ez egy adottság. Ezt el lehet érni egyszer-egyszer egy távoli településről, de nem általános. Itt beszélgettem egy orosz hölggyel is. Majdnem szó szerint a Lomonoszov Egyetemen nőtt fel. Szülei, nagyszülei, valaki ott tanított és élt. Egészen kiskorától megkapta az impulzusokat, a könyveket, a cirill és latin nyelvűeket is. Ha nyaralni is ment vidékre, (Ural vagy bármely messzi tájra) akkor a szénakazlakon görög mitológiát is olvasott. Tehát a család sem mindegy. Tegnap mesélte valaki, mikor erről a cikkről vitatkoztunk többen, hogy elromlott a laptopja egy külföldi egyetemen. Nem volt pénze, hogy vegyen magának. Kölcsön a társai nemigen adtak, mert ez olyan személyes tárgy. Hirtelen kiszolgáltatott lett. Hiszen neten kapnak feladatokat, beszélik át a vizsgákat, időpontokat. Szinte minden azon zajlik. Ha valakinek apuka azonnal megveszi, akkor rendben van. De ő hónapokat dolgozik a megélhetéséért. Eddig nem is volt szó a valóban hátrányos helyzetű emberekről.
"Amerikában végezték a kutatást, így szegény és különböző bőrszínű, illetve származású gyerekek voltak, akik életét követték pár évig. Hatodik osztályban a gyerekek tanulmányi sikerei, az antiszociális viselkedések hiánya, a jó magaviselet és a magasabb önértékelés együtt járt azzal, hogy a gyerekek hittek az igazságos világban. Azaz minél inkább hitt ebben, annál inkább hitt magában, és annál kevésbé volt deviáns.
Nyolcadikra pedig ez az összefüggés visszájára fordult. Vagyis minél inkább elhitte a hátrányos helyzetű gyerek, hogy jól van ez a társadalom így, igazságos, és mindenkin magán múlik a sikeressége – annál rosszabb lett a tanulmányi eredménye, annál több kockázatos viselkedést mutatott (későn járt haza, ivott stb.) és annál alacsonyabb volt az önértékelése. Mintha két év alatt ezt a gondolatmenetet érlelték volna magukban:
A világ igazságos, mindenki annyit kap, amennyit ér. Én meg hiába viselkedem jól, rossz szemmel néznek rám, hiába tanulok, nem kapok jó jegyeket, hiába igyekszem kedves lenni, kiközösítenek
– ez valószínűleg azért van, mert nem érdemlem meg a jó bánásmódot. Lustább, butább, rosszabb vagyok, mint mások. Így viselkedik velem a világ, nyilván azért, mert ilyen vagyok. Éppen úgy, mint a szüleim és rokonaim, hiszen ők sem értek el semmit, én sem fogok."
"Rémülten" fedeztem fel a Szentírással való összecsengését ennek a kutatásnak. A rémült szó persze inkább csak azt jelenti, hogy már krónikusan mindenről az jut az eszembe. Tehát nagyon is meghatározott az ember életútja. Sokszor "... nem azé, aki akarja ... hanem a könyörülő Istené...". De az nem azt jelenti, hogy rosszabb ember. Azt, hogy mennyire függünk külső körülményektől is. Jézus azt is mondja, a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok jót tehettek velük. De azt nem mondja, hogy ti nem lesztek szegények. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, mint a kutatásban szereplő fiatalok. Lehetünk hátrányosan megkülönböztetettek. De akár a keresztyénségünk is teheti ezt velünk, persze csak ha megvalljuk. Erről is beszélt Jézus; "A tanítvány nem feljebb való mesterénél". A Krisztushoz való tartozás megvallása is járhat lemondással, hátratétellel és veszteséggel. De ha tanítványom akarsz lenni, vedd fel a keresztedet és úgy kövess engem!
De visszatérve az eredeti kutatáshoz, a kegyes hazugsággal, szépítő füllentéssel, lelkigondozói mismásolással egyenlőségről, jogokról valószínűleg többet ártunk, mint használunk. Azonos teljesítményű futókat versenyeztetve, ám az egyiket több száz méter előnnyel indítva azért sejtjük a végeredményt. Ilyenkor a lemaradtat azzal vigasztalni, hogy edz és küzdj keményebben, mert akkor egyszer csak győzhetsz te is, hát nem meggyőző. Ideig óráig elhiheti. De soha nem fogja behozni azt a hátrányt. De ezt el kell neki mondani. Figyelj! Ugyanolyan jól futsz, de soha nem fogod beérni, mert olyan előnye van, amit fizikai képtelenség elérni. Jó vagy, és erről nem te tehetsz. Kivéve, ha egyszer új versenybírák jönnek és őt állítják be előnybe, őt hozzák helyzetbe. (a politikai életre is érvényes ez)
De lenne kritikai megjegyzésem is a cikkhez, vagy más szempontot is adnék a vizsgálatokhoz. Ez főleg ebben a globalizált, individuális szerkezetben jelentős probléma. Mert bizonyos vallási, törzsi, faji közösségekben, ahol bizonyos szokások, törvények, előírások, formális, informális meghatározottságok vannak, azért ezek sokat jelentenek. Ezek meghatározzák a tagok helyét, egymáshoz való viszonyát, felmérik a képességeit és annak megfelelő feladatokat kap. Egy rendszer jön létre. Ebbe a rendszerbe kívülről bekerülni nehéz és ott valóban hátrányból indul, aki ezt megpróbálja.
Ezért ezzel a kutatással mindent nem lehet megmagyarázni és nem lehet minden jelenségre ráhúzni. Az a félelmem, hogy ahogy egyre többen vagyunk a földön, tehát létszámok megváltoztatják az együttélés minőségét, rendszerét is. Felforgatják az összes tradicionális együttélés összes szabályát. Orwell ezt jól láttatja az "1984" című regényében. Pár nagy államban élő embermassza követi a központi utasításokat.
De ettől függetlenül a világ tényleg igazságtalan.
Vajon mit kezd egy gyerek ezzel a megkapott igazsággal, hogy nem én vagyok hülye csak nagyon rossz helyre születtem, és a végeredmény ugyanaz?
