A Tiszán és mellékfolyóin élő – a vízminőségre igen érzékeny - kérészek tömeges rajzása több napnyi meleg időt követően a napokban kezdődött el a folyó legalsó szakaszán. Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja az MTI-nek elmondta, hogy a 8-12 centiméter hosszú rovarok a Tisza alsó szakaszain rajzanak először, ahol a partfal kötöttebb, agyagos, ezeken a helyeken lárvái járatokat tudnak fúrni a földbe. Később a Tisza felső szakaszain is előfordulnak.
A tiszavirágnak (Palingenia longicauda), kérésznek az élete nem túl izgalmas. Kezdjük talán a peteállapottól. A mami bepottyantja a vízbe. Ott marad egyedül több más versenyzővel (csak a mamitól 7-8000, és akkor a többszázezer rajzó mamiról még nem is tud) az életnek nevezett pályán. Na szép. A víz sodorja, lesüllyed közben. A meder alján gyorsan lárvaállapotba(nimfa) kerül és egy 10-15 centiméteres u alakú lyukat készít magának az agyagban.
Ez az otthon. Itt szűri maga számára szerves anyagokat amin felnevelkedik. Több millióan laknak egy-egy telepen. De nincs valami nagy szomszédolás, mert a halak pl. kecsegék, alig várják, hogy előbújjanak a likból. Az a három év, amit eltölt így, csak önfejlesztéssel telik. Szűr, eszik, nő és vedlik, majd megint. Három generáció tagjai laknak egy telepen. Minden évben jönnek és mennek mikor eljön az idő. Júniusban szokott bekövetkezni. A hímek kezdik. Lárva állapotból szubimágóvá válnak. Már tud repülni, de még hátra van egy vedlés. Bárhol megtelepednek eme utolsó ruhaváltásra, a nagy fellépésre, hogy a pár órás, esetleg félnapos előadás után a rajongók vágyakozó pillantásai és kitörő lelkesedése gyűrűjében befejezzék a földi pályát.
A nőstények kicsit később érkeznek, pont a hímek utolsó fellépésére, és egyből párzóképesek. Ezután a hímek és nőstények csak egymás megkeresésével törődnek. Csökevényes szájszervük nem alkalmas táplálkozni és a dramaturg által megírt szerep szerint katarzist és tragédiát sejtet. Így is van. A levegőben párosodnak.
A beteljesült szerelem után a hím, a papi elgyengülve aláhull, hogy a szárnyas és egyéb fenevadak figyelmét lekötve még lássa a nagy szerelmét repülni a folyón felfelé. A nőstény, a mami közben kompenzációs repülést végez és akár kilométerekkel feljebb lepetézik. A folyó, ez a néma sorsrendező, pedig lassan visszaúsztatja petéket (tojásokat) őseik telepeire, ahol kezdődik elölről a három éves felkészülés a nagy fellépésre. A násztánc a tiszavirágzás. Az elgyengült, elpusztult kérészeket felfalják a madarak, halak, békák és egyéb állatok.
Szoktuk mondani, hogy valami kérészéletű. Rövid ideig tart. De látjuk, hogy azért ez csak a kifejlett rovarállapotra utal, hiszen az rövid, pár órás. De előtte három évig csak fejlődik. Bár rejtett ez. Három évig felkészül arra a pár órára, ami alatt a fajfenntartást biztosítja sok fenyegetés között. Más testet ölt, megváltozik. Imágó lesz. Olyan testet, amely másra nem is alkalmas, csak a fajfenntartásra. Tökéletesen összeilleszkedik az imágó és a biológiai program. Sokan vannak. Várják őket. Sőt zabálják. De olyan sokan vannak, hogy nem tudják mindet felfalni. A legelső kibújó hímeknek esélye sincs más, csak ha nem veszik észre őket. Ők a feláldozhatók. Önfeláldozók. De a többi hím és nőstény már viszonylag nagyobb biztonságban teljesítheti programját. Hihetetlen az a szinkron, ahogyan a hímek előbb előbújnak, átalakulnak, az első fenyegetéseket elhordják, majd pont akkorra lesznek imágóvá, amikor a nőstények is imágóként megjelennek. Céltudatosan keresik a párjukat. Nem is törődnek mással. Majd a hímek aláhullása után, amíg a madarak ezekkel törődnek, a nőstényeknek van még ideje feljebb repülni, hogy ott petézzenek és nagyjából a petéket az ő felnövekedésük helyére sodorhassa a folyó. Nyilván nem minden egyed élete zajlik így. De átlagosan, a faj szempontjából, igen.
Indikátor élőlényeknek is nevezik őket. Csak ott élnek meg, ahol a folyó vízminősége megfelelő. Ha a Tisza virágzik, az azt jelenti, hogy él a folyó.
Számomra vannak hívó szavak, gondolatok a tiszavirág életéből. Jóllehet ők nem tudják ezt magukról, mert megírt genetikai program alapján élnek, én meg antropomorf módon gondolok mindenre. Azt gondolom a feladat és testi állapot tökéletes harmóniában van egymással, nem több és nem kevesebb, pont annyi és olyan, amilyennek lennie kell. Önfeláldozás. Akkor is teszi a dolgát, ha neki nem sikerül, de majd a következőnek igen. A szinkronitás. A legtöbben a megfelelő időben vannak a megfelelő helyen. Az utolsó erejükkel még az utódok jobb túlélési esélyeiért tesznek. Nem kérdezik az ellenségeiktől szabad-e, lehet-e. Nem agyalnak, nem találnak kifogásokat, miért ne tegyük a dolgunkat. Nem veszekednek egymással, keresik egymást, míg a megfelelők találnak egymásra. Hím és nőstény. Akinek nem sikerül nem veszekszik, velük él, és hal, és betölti a saját szerepét. Nincsenek köztük "idegen" nyelven beszélők. A legfontosabbat tudják, a jövőért csak együtt. Ezek összességéből adódóan minden évben virágzik a Tisza.
A "tiszavirág" életű szólásunk akár más jelentést is nyerhetne, mint csupán rövid életű. Akár jelenthetné azt is, hogy mindent a cél érdekében, mindent a megfelelő időben és helyen. Minden különösebb magyarázkodás, mellébeszélés helyett elfogadom a nekem szánt életet, teszem a dolgom az ellenséges külső körülmények ellenére is. (Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amit az Úr a te Istened ad neked! 2 Mózes 20, 12)
link:
http://nagyvarosiszitakotok.blog.hu/2014/02/13/tiszaviragzas_981
Hozzászólások