...a történelmet nem lehet megállítani...
Schäuble: El kell fogadnunk, hogy egyre több a muszlim - hirado.hu
A választások után, utólag természetesen mindenki okos lesz, s elmondja majd, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt. A tét valóban nagy, mondhatni, ahogyan mondják is: sorsdöntő. Amit az is mutat, hogy a mai választásokat soha nem látott nemzetközi figyelem is kíséri. Ellentmondásos módon, mintha nem pusztán arról lenne szó, hogy milyen kormánya lesz Magyarországnak a következő négy évben (kit érdekel ez a kicsi, és geopolitikai súlyában nem túl jelentős ország?), hanem a küzdelem európai szintű szimbolikus jelentést is kapott. A küzdelem természetesen Európa jövőbeni kulturális identitásáról szól, s mintha az lenne a honi választások jelentősége, hogy a két, leegyszerűsítően konzervatív és liberális világkép küzdelméből melyik kerül ki győztesen. Jelen pillanatban mindenki lélegzetvisszafojtva várja az eredményt. A tét valóban nagy, ám van, ami az eredménytől függetlenül előre megjósolható: választások ide vagy oda, a társadalmat nem lehet lecserélni. Nos, az a helyzet, hogy a liberális európai elit s vele együtt a hazai ellenzék is szembemegy az emberek döntő többségének mentalitásával,vagy hívhatjuk akár népléleknek is. Lehet ugyan azt mondani, hogy a kormánypártok a népvándorláshoz való viszonyt tették a kampány szinte egyedüli témájává, de az már nem véletlen, hogy ez széleskörű fogadtatásra talált, s nem sikerült ezt a tematikát hatástalanítani. A nemzetközi figyelem pontosan arra vonatkozik, hogy megmarad-e az európai liberális hegemónia, avagy Magyarország új modellt állít. Nem mintha Magyarország olyan „erős” lenne, hogy egymagában felülírhatja az uralkodó liberális doktrínát, hanem azért, mert társadalmi szinten érzékelhetővé teszi egy olyan világkép jelenlétét, amely igenis szembehelyezkedik a brüsszeli ideologikus diktátummal, s amely világkép igenis jelen van a nyugati társadalmak mélyrétegeiben is, még ha el is van nyomva. No, ezért ez a nagy izgalom, s nemzetközi figyelem. De mi lenne akkor, ha történetesen az ellenzék győzne?
Szóval, történetesen, ha a hazai ellenzék győzne is (amit nem hiszek, s amitől nagyon szomorú lennék), akkor sem lenne valódi többségi támogatottsága se itt, se Európában a brüsszeli elit által erőltetett kulturális diktátumnak, amelyet legutóbb Schäuble volt szíves olyan érzékletesen kifejteni. Arról a vitáról, hogy miként is kell értelmezni az iszlám térhódítását Németországban (vagyis, teszem hozzá, Európában), a Bundestag elnöke azt találta mondani, hogy a „történelmet nem lehet megállítani”. Nos, ebben semmi új nincs, mert pontosan egybecseng azzal a régóta ismert világnézeti diktátummal, amely szerint az európai keresztyén identitás felülírása történelmi szükségszerűség. A migráció ebben a kontextusban csak eszköz. Már régóta nyilvánvaló a balliberális történelemértelmezés tarthatatlan volta, amelyet sokáig el tudtak úgy adni, mint valamiféle magától-értetődőséget. Ennek a világképnek az a tartalma, hogy modernitás és keresztyén hagyomány szükségszerűen szétválik egymástól, sőt szembefordul egymással. Ez alapozza meg a befogadás-párti ideológiát is, amely ekként nem pusztán szolidaritási kérdésként értelmezi az európaitól eltérő kultúrákkal való drámai találkozást, hanem egyenesen történelmi szükségszerűségként állítja be a hagyományos európai közösségi identitás megváltoztatását. Előre megmondható: ebből az eszement vízióból nem lesz semmi, még ha sokáig úgy is tűnt, hogy a "progresszió" jelszavával eladott szakítás a kulturális hagyománnyal működik is. Csakhogy most - épp a migráció kapcsán - kiderül, hogy van egy határ, s egyre több jele mutatkozik annak, hogy az európai néplélek ellenáll. A történelmet valóban nem lehet megállítani, csakhogy nem a bevándorlás megállíthatatlansága miatt, hanem azért, mert az évezredes európai keresztyén kulturális identitást nem lehet megszüntetni, még ha a felszínen úgy tűnik is, hogy már meg is szűnt. Pontosabban meg lehet, népességcserével, de abból valami szörnyű robbanás lesz, amelytől Isten óvja Európát.
Innen nézve érteni lehet, miért vált a brüsszeli elit és hazai szövetségeseinek szinte kizárólagos programjává Orbán eltávolítása. Mert itt most az ő vezetésével valóban lázadás zajlik egy kulturális diktátum ellen, egy soha nem igazolt világkép ellen, amely a II. Világháború után Európát uralta, s amely most a migráció kapcsán kimutatta valódi céljait és természetét. Nyilván, Orbánnak semmiféle jelentősége nem lenne, ha – mint utaltam rá – az általa is képviselt, s a brüsszeli kulturális diktátummal szembehelyezkedő világképnek nem lenne európai szintű társadalmi támogatottsága. Csakhogy van. Ahogyan az Economist már 2012-ben megírta, ő itt az "unlikely villain", a nem várt gonosz, akit meg kell állítani..
Ez a mai honi választás tehát messze nem csak rólunk szól, hanem arról, hogy Magyarország modellé tud-e válni ebben a világnézeti küzdelemben, s képes lesz-e egy új kulturális paradigma előhírnökeként szerepelni. Én nagyon remélem, hogy igen. Elegem van már abból a keresztyénség-ellenes európai kurzusból, amely a keresztyénség végét történelmi szükségszerűségként állította be, s azt akarta elhitetni, hogy a jövő és a kulturális múlt folytonosságának a megtartása szükségszerűen kizárja egymást, s a keresztyén közösségi múlttól való elidegenedést pedig egyenesen normává tette.
Ami engem illet, lázadok egy ilyen világkép ellen, s nagyon remélem, hogy a magyar kulturális ellenállás Brüsszellel szemben példaként fog működni sok millió nyugati ember számára is. Lázadok, és a Fidesz-KDNP-re fogok szavazni. Akik pedig erre azt mondják, hogy református pap létemre politizálok, azt üzenem nekik, hogy persze, hogy politizálok. Naná. Sok szeretettel üdvözlöm őket.
De legyen bármi is a mai választások végeredménye, a helyzet az, hogy a társadalmat nem lehet lecserélni, s a történelmet nem lehet megállítani. Csakhogy nem a Schäuble által is jelzett liberális világkép és történelemértelmezés szerint. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a brüsszeli vízió a jövő keresztyénség-utáni multikulturális Európájáról hamis világnézeti alapokon nyugszik, s a balliberális történelemkép tarthatatlan. Csak azért imádkozom, hogy ez, mármint az Európát ma uraló kulturális doktrína tarthatatlansága ne valami nagy robbanás nyomán derüljön ki, hanem abban, hogy az európai elit végre belátja: módosítania kell álláspontján. Nagyon remélem, hogy a mai választások végeredménye figyelmeztetés lesz Brüsszel számára.
Hozzászólások