Franciaország öt éven belül újjáépíti a párizsi Notre-Dame székesegyházat, amely még szebb lesz – mondta kedd este Emmanuel Macron elnök az Élysée-palotából a francia televízió által közvetített beszédében.

Macron: Öt éven belül újjáépítjük a Notre-Dame-ot! - mandiner.hu

 

Bevallom, jómagam is megdöbbenve szegeztem figyelmemet a tévé képernyőjére, amikor hallottam a hírt, hogy a párizsi Notre Damme lángra kapott. Szívszaggató volt látni a képeket, s még szívszaggatóbb volt olvasni a hírportálok tudósítását: párizsiak, turisták, jelenlévők énekelve, imádkozva könyörögnek az épületért, kultúrájuk, hitük, múltjuk egy darabjáért. Szakrális helyként és kulturális emlékként is sokat jelent ez a templom sokaknak, turistáknak, helyieknek, katolikusoknak és mindazoknak, akik keresztény múltunk egy darabjaként tekintettek a romokban heverő katedrálisra.

Mit tehetünk? Mit tehetünk a Notre Damme-ért, mit tehetünk a keresztény/keresztyén kultúráért? Talán sokat foglalkoztat ez a kérdés, leginkább a franciákat, párizsiakat, értelmiségieket és gondolkodókat, és mindazokat, akik nyitott szemmel járnak a világban, s akiknek túlnyúlik értelme a fogyasztás zsákutcáján. És talán azokat is, akik mostanában sokat hallanak a keresztény kultúra jelentőségéről, ám maguk nem keresztények, de érdekli őket, vajon miért is fontos mindez.

Hogy mit tehetünk a Notre Damme-ért? Nos, a francia milliárdosok már megtették a magukét, hiszen több százmillió euróval járultak hozzá az újjáépítéshez. Magyar városok is adakoztak, ám azt hiszem, nekem és még sokaknak leginkább az imádság igenis fontos cselekedete marad: imádkozhatunk Párizs egyik jelképének újjászületéséért, s azért leginkább, hogy ne csak kulturális attrakcióként, hanem Isten hajlékaként is megújulhasson az épület, s vele a kereszténység Franciaországban. 

S mit tehetünk még? Mi az, ami a keresztény kultúra érdekében a mi feladatunk lenne? Nos, nekem, nekünk nincs Notre Damme-unk, de mindnyájunknak van olyan temploma, amelyhez kötődhet, amelyet a magáénak vallhat. Talán ott lettél megkeresztelve, ott konfirmáltál, talán a szüleid, nagyszüleid, őseid révén fontos még számodra a templom. Talán csak ez van hozzád legközelebb, ez településed, lakóhelyed egyetlen valóban jelentős, kulturális értéke, amelyet jó lenne megőrizni az utókornak. 

A legfontosabb, az egyetlen, amit tehetsz: menj el a templomodba. Menj el holnap, az ünnep, a feltámadás napján, s menj el vasárnapról vasárnapra. Találd meg a helyed benne, legyen otthonoddá, családi fészkeddé. Menj, s vidd a társadat, gyermekeiteket, szüleidet, barátaidat. Akármilyen szürke és piciny, akármilyen sokat is kell érte menned: menj! S ha elindultál, vedd észre, hogy nélküled szegényebb lenne minden, nélküled itt is pusztulni, égni fognak a gerendák, rogyadozni a falak, ám veled épülhet és újjászülethet épület, közösség, hiszem, hogy a templomban a te életed is. Mert egy templom nemcsak falakról, tégláról és gerendáról szól, egy templom a múlt, gyökereink egy része, jelenünk, jövőnk formálója. Hiszem, a templomban visszatalálhatsz te is az Atyához, aki tékozló szeretettel fogad téged is. Ahogyan a francia elnöknek kötelessége újjáépíteni a katedrálist, ugyanúgy te sem hagyhatod pusztulni azt, ami rád bízatott, s nem engedheted meg, hogy közösség és Szent nélkül maradj.  

S bár azon az éjszakán mindenki a párizsi szépséges katedrális pusztulásán kesergett, hadd emlékeztessek mindenkit: rengeteg templom pusztult s pusztul napjainkban, amelyekért senki egy könnycseppet sem morzsol. Ahol templom pusztult, ott elpusztultak a templomépítők, az egykori gyülekezet, ott kifogytak, elköltöztek, elporladtak azok, akik valamikor közösségként töltötték meg a padsorokat, akik értelemmel, érzelemmel, hittel építették s őrizték a falakat. A templomépítők, az őrizők már elmaradtak, s marad a közömbös tömeg, akiknek nincs se ünnepük se hétköznapjuk, se kapaszkodójuk se reményük, csak a vásárlásba, az élvezetbe, a „sose halunk meg” hazugságába vetett hamis képzeletük.  

Vajon megteszed-e azt, ami a te feladatod? S meglátod-e azt, Aki „másokat megmentett, magát nem tudta megmenteni” (Mk15,31), azért, hogy életed, jövőd lehessen?