Fegyvertelen volt az a csecsen férfi, akit atlantai otthonában kihallgatás közben lőtt le egy FBI-ügynök, s aki jól ismerte a bostoni merénylet egyik feltételezett elkövetőjét, Tamerlan Carnajevet – írja csütörtökön a The Washington Post című amerikai napilap.
A sajtóban korábban megjelent rendőrségi kiszivárogtatások szerint Todasev a kihallgatáskor kést rántott, és megsebesített egy FBI-ügynököt. Voltak olyan értesülések is, hogy megpróbálta megkaparintani az FBI-ügynök fegyverét. Egy tekintélyes amerikai iszlám jogvédő szervezet szerdán felszólította az amerikai igazságügyi minisztériumot, hogy az ügyben független nyomozást folytasson le.
Bostoni robbantás: fegyvertelen férfit lőtt le az FBI - www.mno.hu
Az amerikai hírcsatornák vezető hírként számoltak be arról a kihallgatásról és fegyveres incidensről, melynek során az FBI kihallgatta a 27 éves Ibragim Todasevet, aki ismerte a bostoni Maraton véres (őrült) merénylőjét, Tamarlan Carnajevet. Valójában nem “egyszerű” kihallgatásról esik szó a híradásokban, mert a csecsen származású fiatalembert az FBI ügynök kénytelen volt lelőni. Todasev, a több órás kihallgatás végén feldöntötte az asztalt, dulakodni kezdtek, valahonnan előkerült egy kés, végül az ügynök végzett támadójával. A támadó súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesítette az ügynököt. A rövidre szabott beszámolók még hozzáteszik, hogy a floridai otthonában lelőtt férfinél “nem volt sem pisztoly, sem kés”.
Nem kívánok a részletekben elveszni, nem kérdéses, hogy a lelőtt Ibragim Todasev bűnöző volt. Nevét drogterjesztéssel és egy 2011-es hármas gyilkossággal is kapcsolatba hozták. Kirajzolódó vallomása nemcsak a legsötétebb börtön képét vizionálhatta az érintettek elé, hanem rettenetes lélek-sötéttel ijesztett. Mindezzel együtt is zsákutca lenne azt mondani, hogy a gonosz, a rettenet elűzhető a megfelelő mágikus szavak, megpecsételően súlyos szavak kimondásával: “Távozz tőlem Sátán!”. Az amerikai szövetségi kormány jól tudja használni a kardot és a diplomáciát is.
A jól odamondott kritikus szavak, a transzparens-jelszavak is lehetnek olyanokká mint a hirtelen elsütött fegyverek. Mert a gonosz sohasem a másik lemészárlásával kezdődik – a bostoni maratonon sem, egy kihallgatás során sem –, hanem a visszafordíthatatlan gyűlölködéssel. Miért írom ezt?
Mert nem akarom elhinni, hogy a kilőtt gyűlölet csomag (golyó) ennyire irreálissá tehet rendkívül jól szabályozott hivatali eseményeket. Általában sem, s itt és most sem értem az FBI gyors-tüzelésű reakcióját. Ennyire romokban lenne a pártatlan igazságszolgáltatás és az ártatlanság védelme? Nem ismerem jól az amerikai igazságszolgáltatást, vagy eljárási ügymenetet, mint laikus mégis furcsának találom, hogy egy kihallgatás nem egy “őrszobán”, rögzíthető körülmények között történik. Nemcsak nekem gyanús, hogy egy rendőrségi szituációban nem ellenőrzik az embert, akit kihallgatnak... Valerie Plame neve sem csak azért vált ismertté az Egyesült Államokban, mert az iraki háború alatt hírszerző volt.
A gyors reagálás, a tempó minden? Ez lenne a győzelem záloga? Az is lehet, hogy a hírek világa, a modern sajtó sebessége okozza ezt a kuszaságot? Nehéz olvasni a sorok között. Ebben az eszét-vesztett gyorsaságban már régen nem vallások, társadalmi berendezkedések, népcsoportok futnak versenyt, és kapkodva mutogatnak egymás felé, hanem az eltorzult bűn. Megengedheti magának a nemzedékünk, hogy egy kifizetetlen számlát örökít a jövő nemzedékeknek, ahol egy nagyon szűk világban érezzük jól (biztonságban) csak magunkat, s ahol az egyik vallás bűnösebbnek nevezhető a másiknál? Elgondolkodtató, Luther azt mondta az iszlámról, hogy antikrisztus. A reformáció bátorságával közvetítette, hogy Krisztus követése nem uniformitást kívánt.
Beszéljünk a máról! Túllátni a félelmeken, éppen azt jelenti, hogy a másikban nem fogok zsigerből ellenséget látni. Ha az evangélium szavát le akarjuk választani kardtól, fegyverropogástól, egészen el kell halkulnia bennünk a régi berögződéseknek, mint amikor valaki azt kérdezi: “Asszony, miért sírsz?”.
Amerikából már jó ideje nemcsak az a bizonyos kultúrturmix érkezik hozzánk, hanem a fogalmak, kultúrák körül zajló keresztes hadjárat (is), amely agresszíven mindig győzni akar, miközben épp gyökereitől, a születés, a csendes formálódás idejétől vágja el magát. A verbális agressziónál mindig nehéz, olykor lehetelten megállni. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő az a hír, hogy “az eddig kiszivárgottak alapján Afganisztánban és Pakisztánban gyakorlatilag minden nagykorú férfit lázadónak tekintenek, így akármikor rájuk küldhetik a távirányítású drónokat”.
Ibragim Todasevvel kapcsolatban kevés azt mondani, hogy rossz útra tévedt, de túl sok azt állítani, hogy tárgyalás nélkül lelőhető. Nem tudjuk, hogy mi történt, és ez egy darabig így is marad. De a globális fegyverkezés világában, ha egy nép a még fellelhető nemzeti és kulturális energiáival, utolsó lendületével a másik ellen fordul, nemcsak a másiknak okoz fenyegetést, hanem önveszélyessé is lesz. Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak.
Isten ismerete nem tiltja a merész tetteket, de aki célhoz akar érni, annak nem hirtelennek, hanem nyíltnak és egyenesnek kell lennie. Ráadásul nem kellene többet mondani, mint aminek fedezete van az életében, akár a világban, akár az egyházban.
Hozzászólások