A Testről és lélekről sikeréről, hálaadásról, az ima erejéről beszélgettünk a fiatal színésznővel. Azóta már tudjuk azt is, hogy a Testről és lélekről című magyar film bekerült legjobb öt idegen nyelvű Oscar-esélyes film közé!
Mindennap beszélgetek Istennel - az evangelikus.hu interjúja Borbély Alexandrával
Régebben, amikor a tévékben még teljesen végigjátszották a filmeket, szinte mindegyik nagy amerikai stáblistában találhatott az ember magyar neveket. Gyerekként izgalmas játék volt ez a bogarászás. A hazai filmek stáblistája már nem volt annyira izgalmas.
Mennyivel izgalmasabb, amikor magyar film kerül nagy külföldi fesztiválokra.
Most a „Testről és lélekről” menetel. Berlinből december 9-én Enyedi Ildikó filmjének főszereplője nyerte el a legjobb európai színésznőnek járó elismerést. (Juliette Binoche elől!) A film pedig az ökumenikus zsűri díját hozta el. Januárban a legjobb idegen nyelvű filmek ötös listájára került fel, amelyek közül március 4-én kiválasztják majd a kategória Oscar-díjasát. A külföldi elismerések hatására több mozi újra játszani kezdte, az HBO Go márciustól, a Netflix pedig elvileg február elejétől teszi majd elérhetővé.
Borbély Alexandra azóta munkái mellett folyamatosan ad nyilatkozatokat. Pár nappal ezelőtt az Evangélikus Élet készített vele hosszabb interjút. Itt is azzal az egyszerre megható és aranyos pillanat felidézésével kezdik a beszélgetést, amikor a könnyeivel küszködve köszönte meg a Berlináré díját.
Egy érzékeny film érzékeny női főszereplője vall az interjúban a hálaadás fontosságáról. A színészi tehetség mellett olyan lelki értéket képvisel, amin nekünk, a színház falain és a filmgyáron kívül is megfordulhat az életünk: tudunk-e köszönetet mondani a mellettünk állóknak? Képesek vagyunk-e hálát adni az Istennek? Látjuk-e egyáltalán, mi mindenért lehet hálát adnunk?
(Koiné görög fordításban: A lélek és a lelki test)
Farkas József írja valahol, hogy a fizikusok sokszor konkrétabban meg tudják fogalmazni az alapvető hitigazságokat, mint a lelkészek. Ezt sok más hivatással kapcsolatban is el lehet mondani. Most mondjuk el Borbély Alexandráéról is.
Valamikor tavaly a Képmás magazinban volt egy plakát Gryllus Dorka egy mondatával: „Olyan jó, hogy van hitem.” Decemberben az egyik nagy német napilapnak adott interjújában pedig arról tett bizonyságot, hogyan ünneplik családi körben a karácsonyt, és miért több náluk az ünnep egy közös, családi táplálkozási maratonnál.
Most pedig Borbély Alexandra mesél szabatosan és derűsen arról a többletről, amit a hit által kap. Nem szégyell beszélni hitéről, pedig beszélhetne annyi minden másról is.
A Testről és lélekről nagyszerű film. Nagyszerűségéhez az Oscar-díj nem fog hozzáadni semmit sem. Legfeljebb annyit, hogy még többen láthatják majd. Akkor is örülhetünk neki, ha majd egy másik mozi kapja az amerikaiak díját. Egy szó, mint száz: érdemes megnézni. Hadd tegyük fel egyre többen a kérdést: miért ne lehetnénk hálásak Istennek ezért a filmért? A rendezőért? A főszereplő társért (társfőszereplő?), Morcsányi Gézáért? Egy tehetséges színésznőért, aki így érez:
„Nagyon hálás vagyok, hogy a Jó Isten megadta ezt nekem… Mert nekem van Istenem, akivel beszélgetek.”
Egyébként pedig érdemes ennek a filmnek is végigvárni a stáblistáját. A vágóhíd kulisszái között finoman gördülő történet végére a derűs alkotók odabiggyesztették a türelemmel bogarászók számára:
„A film forgatása közben több állat is megsérült - de egyikük sem a film kedvéért.”
Extrák:
1. Enyedi Ildikó filmrendezővel Till Attila beszélget:
2. Főcímzenéhez készült klip: