2020-tól kezdve mesterséges holdak ezrei olyan elektromágneses hullámokkal fogják elárasztani az egész világot, amelyek súlyos egészségkárosító – többek között rákkeltő – hatása bizonyított. Hogy miért van erre szükség? Növelni fogják a vezeték nélküli mobilhálózatok adatátviteli képességét. Hogy ez kinek jó? E nélkül a digitalizáció, vagyis a mesterséges intelligencia nem tudná átvenni az irányítást az ipar, a közlekedés és általában az emberi gondolkodás felett. Hogy miért kellene átvennie? Hát a versenyképesség érdekében. Hogy mi az a versenyképesség? Egy üzleti vállalkozás képessége arra, hogy több jövedelmet termeljen, és kevesebb embert foglalkoztasson, mint vetélytársai.
"Ugyanakkor szerinte meg kell nézni azt is, hogy mi tette lehetővé azt, hogy a piacgazdaság ennyire hatékony tudjon lenni. Gille itt Jason W. Moore mára rendkívül ismertté vált elméletét idézi, mely szerint a kapitalizmus a „négy olcsóság” révén tudta biztosítani a fennmaradását és előrehaladását. A négy olcsóság, azaz az élelmiszer, a munkaerő, a nyersanyagok és az energia volt az a négy tényező, amit a nyugati kapitalizmus úgy vont be folyamatosan a termelésbe, hogy közben ezek árát csak korlátozottan térítette meg. Kezdve a munkások munkaerejének újratermeléséhez nélkülözhetetlen és jellemzően nők által végzett reproduktív munkával, a gyarmatokról kisajátított munkaerőn és nyersanyagokon át egészen a természetből kipréselt erőforrásokig.
Moore elméletében ezeknek az olcsóságát az adja, hogy az újratermelésük és a fenntartásuk költsége már sosincs belekalkulálva a termelésbe: a Gille által említett példában egy gyár által beszennyezett folyó megtisztítására már nem jut a profitból, ez nem egy olyan tényező, aminek a költségét beleszámítanák a termelési folyamatokba." A kapitalizmus sikerének egyik titka, hogy a hulladék árával sosem számolnak 444.
"A világban már jó ideje társadalmi tervezés folyik, amelynek egy drappszínű, angol nyelvű emberiség létrehozása a célja. Az ő világukban nincs szükség nemzetekre, minden nemzeti és helyi érték betiltandó. Az eltüntetés első lépése pedig az, hogy megfosztják a népeket az önérzetüktől és az öntudatuktól. Nálunk ebben nagy eredményeket értek el, most is több százezer fiatalunk dolgozik külföldön egy kis pénz miatt. Ez is egy harc, akár akarjuk, akár nem, csak egyelőre szellemi eszközökkel vívjuk." A sátán képtelen teremteni magyarnemzet.
Szeretném itt gyorsan tisztázni a viszonyomat a körülöttem levő világgal. Inkább a bioszférával, mint a politikummal. A bioszférával értek egyet.
Az első cikkben enyhe kritikus hangot üt meg az író a jelenleg fennálló politikai irányítással szemben. De nem ez a fajsúlyos igazán ebben. A lényegen ez nem változtat. Számomra az jön le, hogy éppen nincs több idő arra, hogy a kormányzók csak azzal törődjenek munkaidejük és tevékenységük százalékosan nagyobbra mérhető idejét a következő választások megnyerésére fordítsák. Pont ezt tudom elmondani azokra is, akik meg erőforrásaikat csak a kormányzás megszerzésére fordítják. Nagyon úgy néz ki, hogy nincs annyi időnk, hogy mindenki kiuralkodhassa kicsit magát és majd utána elkezdjék a valódi feladatok valós tevékenységet kívánó igen nehéz munkáját. Az idő megkopott, ha volt egyáltalán. Tessék már egy kicsit körülnézni!
A másik írás témája sem új. A sokak által bolondnak tartott Bogár László már 20-30 éve ezt ismétli unos-untalan. Ő is bemutatja a globális gazdasági rendszer trükkjét, mely mára a kapitalista Akropoliszról irányítja és uralja ezt a bolygót.
A harmadik cikk masszív mondanivalója is régóta foglalkoztatja az utópiákra, vagy disztópiákra fogékony elméket. A költőkről, váteszekről és stílszerűen prófétákról már ne is beszéljünk.
Azt kell mondanom, hogy igencsak létezik, van, leledzik az a pici probléma, hogy a tudatos ember, a bölcs ember, a homo sapiens valami mássá lett. A Homo még megvan, bár az sem biztos teljesen, de a sapiens már nem jelent lassan a többség számára semmit. Ezekben a percekben is éppen feladja agyának, testének bizonyos területeit, tevékenységeit. Lassan átadja a döntés jogát a mesterséges intelligenciának. Különböző algoritmusoknak hisz, és hagyja, hogy istenként vezesse. Pont úgy viselkedik a többség, mint a vágóállatok. Amit elé tolnak azt megeszi.
Már sokan érzik, de még a kritikus tömeg nincs meg, hogy ez nem fog tovább menni. Nem lehet a gazdasági szereplőknek meghatározni az élet célját és értelmét. Hogy kicsit a velem, és éltesebb korúaknak borzoljam a kedélyeit, "a lét határozza meg a tudatot" (Marx). Erre már jött egy kései kritika. Ha megiszod a lét, elmegy a tudat (Hofi). Tipikus párbaj helyzetben vagyunk. Nincs aki letegye először a fegyvert. Nincs aki először abbahagyja a gazdasági elnyomást, kényszerítést. Nincs itt senkinek az erős kezű mamája, hogy kiossza azt a pár taslit. Majd "hazafele büdös kölök" erős szóval leteremtse a duzzogó kis elvettjátékú hisztizsákot és beparancsolja a kádba, hogy még a szappan is csípje a szemét. Nem. Nem. Ez már egy kiszolgált nemzedék, akik már nem egyszerűen csak elvesztették a valóságot, hanem a valóságra való gondolás képességét is. Az emlékezetből is kitörölték. Még a gének, ösztönök tiltakoznak egy darabig, majd a hormonkezelésekkel azt is megoldják.
Mászunk felfelé egy lépcsőn. Az utánunk maradt lépcsőfokok elporladnak és előre nem látunk egynél kettőnél többre. Visszalépni nem tudunk. Előre bizonytalan. Nagyjából itt van az a piros pötty, amihez azt szokták írni, Ön itt áll.
Régen az ilyen helyzetekben a királyok és a nép, a barátok és ellenségek zsákruhát vettek fel, hamut szórtak a fejükre és bemutatták a bűnért való áldozatot, és könyörögtek, hogy hátha könyörül a Mindenható. De már ezt is elfelejtettük, mert ez volt az első, amit jólét és istennéválás reményében legelőször feladtunk. A legnagyobb hibánk, problémánk, de inkább bűnünk és tragédiánk, hogy mi nem egyszerűen csak elhagytuk az ősit, eredetit, hanem már a regéinkből, mondáinkból, emlékezetünkből is elveszett. Már nem tapasztalati, de még csak hitbeli sem tud lenni.
Van ennél szomorúbb, mint amikor valakinek fogalma sincs, de még csak meséje, magyarázata, kitalált hihető variációja sincs a létének, létezésének lényegére? Mert ez a nemzedék veszélyes, mert nem ismer sem Istent, sem embert. Ezért fordulhat elő, hogy olyan dolgokat akar előállítani, ami helyettesíteni tudja őt. De ha van helyettes, mi szükség van még rá?
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép. 102 Zsoltár 19
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Jeremiás 29, 11