Vasárnap egy kis falu nagyon kicsi templomában szolgáltam. Összesen huszonketten voltunk, de így is nagyjából tele volt a templom. A gyülekezet jó kedvvel, élénken figyelt, nagyszerűen énekeltek. Jó volt közöttük lenni, és ahogy álltam velük szemben, jó volt érezni, hogy szinte hullámzott a nyitott, érdeklődő ráhangoltságuk.
Többek között feltettem azt a költői kérdést, belegondolunk-e abba, azon a vasárnap délelőtti órán hányan fordulunk együtt Istenhez? Micsoda erő van abban, hogy megszámlálhatatlan hang szól most Felé? Ha csak egy rövid gondolatnyi kísérletet teszünk, már beleborzongunk abba, micsoda lélekszámbeli erőt jelent a keresztyén egyházak jelenléte a világban.

Huszonegy év. Elvileg ennyi a korkülönbség a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó legfiatalabb és legidősebb résztvevője között. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett rendezvény ugyanis a tizennégy és harmincöt év közötti fiatalokat tekinti célcsoportjának. Amikor végigsétáltam a debreceni helyszínen, fel is tűnt a sokszínűség: általános iskolásoktól a dolgozó felnőttekig terjed ez a skála, noha felületes benyomásaim alapján a gimnazisták és a felsőoktatásban tanulók tehetik ki a többséget. (…) Nekünk nagy reményünk, hogy egyszer majd egy családos találkozó koncepciója is megvalósulhat. 

A legtermészetesebb kapcsolatteremtés - parokia.hu

Éveken keresztül mi jártunk a Csillagpontra, egészen pontosan háromszor is részt vettünk a gyülekezeteink erre kapható fiataljaival: mindkét alkalommal ott voltunk Tatán, és ott voltunk Mezőtúron is – már egy ideje nem járunk, de ennek nem elégedetlenségi okai vannak, egyszerűen úgy éreztem a legutóbbi alkalommal, hogy ezt a rendezvényt (már) nem nekem találták ki – s jól van ez így. 

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Tisztelt Szülő!

Köszönöm a bizalmát, hogy a konfirmációi vizsgára és fogadalomtételre egy vagy két éven keresztül készülhettünk a gyermekével. Örülök annak, hogy nem kellett Önnek megmagyarázni, hogy semmi olyan anyagot nem veszünk vele, ami ne válna a hasznára. Igyekeztünk a felkészülés időszakában az életkori sajátosságoknak megfelelően nyúlni az emberi élet olyan alapvető kérdéseihez, amik még nekünk, felnőtteknek is sokszor okoznak fejtörést.

A konfirmációi kérdés-feleletek olyan készen kapott válaszok voltak, amik csak látszólag nem adtak teret gyermekének a véleménye kifejtésére, kérdései feltevésére. Ha olyan témához érkeztünk, ami beindította a gyermeke fantáziáját, vagy éppen ellenkezőleg túl elvontnak tűnt, félretettem a tanmenetet és csak akkor adtuk fel megtanulni a szó szerinti választ (latin eredetű szóval: memoritert), amikor biztos voltam benne, hogy minden szava érthetővé vált.

Egy korosztály, akik gyülekezeteink holtterében vannak, néha látjuk, néha pedig szem elől tévesztjük őket. Beszélünk róluk, de bizonytalanok vagyunk, hogyan beszéljünk velük. Hogyan viszonyuljunk a híres Y generációhoz, azaz a mai egyetemista és fiatal felnőtt korosztályhoz? A mai magyar valóság a kivándorlással és a fogyó falvakkal, a pezsgő egyetemi városokkal sajátos képet fest erről a korosztályról. Hogyan élik ők meg a hitüket, és mi az, amit várnak ma az egyházaktól az Y generációsok?

Mit vár az Y generáció Istentől? - kotoszo.blog.hu

Tetszik a cím, bár lehet, hogy rögtön leragadok annak első két szavánál: mit vár. Mit várunk mi, mit várok én, egész pontosan: mik az elvárásaim. Mit várok el Istentől, az egyháztól, a szüleimtől, az iskolától, a politikától, az élettől, a barátnőmtől, a férjemtől. Ha az elvárásaim (néha: követeléseim) nem teljesülnek, fogom magam, és sarkon fordulok, hiszen jobb dolgom is van annál, hogy számomra érthetetlen és lényegtelen dolgokkal foglalkozzak.  Ráadásul lusta vagyok családot alapítani, és képtelen vagyok felelősséget vállalni. Vajon tényleg ilyen az ún. Y generáció? 

Az öngyilkosságok csupán a jéghegy csúcsát jelentik, lelkészi közösségünk tagjai tömegesen kiégnek, házassági válságban vannak, vagy válnak, és nem érzik magukat a helyükön. Erre mutat rá Prof Bagdy Emőke kutatásokon alapuló összefoglalása és javaslattétele is. Szinte minden öngyilkosság esetében kívülről minden rendezettnek tűnt, de ez csak a belső válságot palástolta. Mert lelkészként nem mert, vagy nem akart segítséget kérni, hiszen ehhez egyfajta szégyenérzet is társulna. Mi pedig szolgálatát látván, hagytuk magunkat megnyugtatni, hogy minden rendben van. (...) Tisztelettel kérjük Önöket, hogy eredeti tervüknek megfelelően tegyenek felelős lépéseket a református lelkészek hivatásgondozásáért! Nem gondoljuk, hogy ezt felülről szervezett újabb bizottságok vagy intézmények felállításával lehet jól orvosolni, de mindenképpen szükségét érezzük egy olyan csendház kialakításának, ahová a lelkészek egyénileg vagy csoportban, kényszertől és kötöttségtől mentesen elmehetnek és igény szerint segítséget, kísérést kaphatnak.

Levél a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsának - melybol.hu

 A lelkipásztorok ugyanis gyakran túlterheltek, számos terhet hordoznak, rendkívül sokrétű feladatot látnak el. Viszont csak „akkor értesítik a tűzoltókat”, ha már ég a ház. Ezért is lenne nagyon fontos egy olyan szűrés, ami időben rávilágíthatna a gondokra. Az egyházban is szembesülünk időről időre súlyos kérdésekkel: önsorsrontással, családok felbomlásával, lesüllyedéssel.(...)  minden tragikus eset megráz minket, és fel kell tennünk a kérdést: megtettünk-e mindent? Amit tettünk, jól tettük-e? Működik-e a rendszer, amit kidolgoztunk? A mai ülésen a Zsinat felhatalmazta az elnökséget, hogy gyűjtsük össze a lelkipásztorok lelki egészségének megőrzését segítő lehetőségeket, és terjesszük a következő ülésen a testület elé a javaslatokat.

Lelki segítség a lelkészeknek - reformatus.hu

 "Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent." (János első levele, 4. fejezet, 7. vers)

Talán nincs olyan református lelkipásztor, aki ne hallott volna tiszántúli lelkipásztor kollégánk öngyilkosságáról. Megrendített, amikor olvastam, és ugyanazt teszem, mint amit mások: gyászolok. Mi mást tehetnék, amikor egy édesapa, egy férj, egy lelkipásztor -vagyis mindaz, ami, aki én is vagyok- ilyen kétségbeesetten fejezi be földi életét? 

A dombot jelenti az alsószuhai templom körül. A tanári parcellát a sárospataki temetőben. Az irtózatosan hosszú debreceni közlekedési lámpákat. Egy hajdani balatonszárszói istentiszteletet, aminek végén egy pillanatra valóban megnyílt a templom fedele (előtte kikaptunk fociban az evangélikusoktól). Cs. Szabó Lászlót, Tisza Istvánt, Marosszentimrét és az áldás előtti pillanatnyi csendet. Az öreg kollégiumok zömök, falusias klasszicizmusát. A Református Élet megsárgult rotációs papírját jelenti. Az elveszett pápai Édent sóhajtó mondatokat nagyanyám szájából.

Ablonczy Balázs: Nekem a reformáció – facebook.com

Nekem a reformáció…olyan szépen írta Ablonczy Balázs, tényleg, olyan szépen. Igazából nem is erre készültem, megvolt a reposzt mára, fejben már megírtam, csak egy másfél órára lett volna szükségem, a laptopra, s egy pillanatnyi csendre. Aztán jött a nagylány, hogy neki jövő hétre a somogyi reformátorokról kellene tablót készíteni, tudod, apa, akiknek a szobrát felállították az iskola bejáratánál. (Tudom, hogyne tudnám, hiszen a múlt héten is gondoltam a somogyi reformátorok szobrára, amikor szóba került, milyen abszurdnak tűnhet pont a reformátorokról szobrot állítani. Mégis, gondoljatok csak bele, minden diák, aki a kaposvári református iskolába jár, az ő alakjukkal fog találkozni, ott magaslik majd előttük minden reggel Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kiss István alakja – talán lesz, aki megkérdezi majd, kik ők, és talán lesz is, aki elmondja…nem hiábavalóság ez, úgy hiszem.) Szóval reformátorok és reformáció, én pedig azon kapom magam, hogy itt ülök a számítógép előtt, és megpróbálom szavakba önteni, nekem mit jelent a reformáció.

Rózsaszín ködfelhő ide vagy oda, még én is megláttam most azt a szakadékot, ahol a mélység fölött egyik oldalon a szép keresztyén szólamokat halljuk a közéletben és a templomainkban, a másik oldalon viszont indifferens, fogalmatlan, érdektelen embertömegek állnak.

Reformáció? Bocs, erre most nincs időm - mandiner.hu

 

A hideg kiráz a megemlékezésektől, de komolyan. A megemlékezések azt üzenik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reformáció, és az milyen szép dolog volt. A reformátorok dühösen ráznák az öklöket a megemlékezések, szoborállítások (Úristen, egy reformátornak szobrot állítani!) és koszorúzások láttán, amivel igyekszünk az egészet valami rég letudott dolognak láttatni. Pedig az egyik legfontosabb jelmondata a reformációnak, hogy az egyházat szüntelenül reformálni kell (Ecclesia semper reformari debet).

Hol vannak a mai reformátorok? - hvg.hu

A központi ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelynek kezdetén Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt: a reformáció lényegét tekintve nem más, mint megtérési, ébredési mozgalom, lelki forradalom. Igazi Krisztus-ünnep, amelyen Isten bűnbánatra és megtérésre szólít, és „egész életünket átfogó megújulásra hív”.

A 21. században is szükségünk lesz a reformációtól kapott erőre - hirado.hu

Nem szeretem ezt az ötszázas évfordulót, pedig szeretek ünnepelni és az emlékezés sem esik nehezemre. Mégis, az ötszázadik évforduló kapcsán hadd legyek egy kicsit kedvetlen és csalódott, nem mintha nem lennék büszke református voltomra, vagy, hogy ne ismerném el az évforduló kétségkívül meglévő pozitívumait. Kicsit úgy érzem magam, mint a szurkoló, aki csapata legfontosabb mérkőzését követően csalódottan távozik a stadionból, mivel csapatának gólokra nem, csupán gólhelyzetre futotta. 

Keverünk magunknak egy spirituális koktélt, amibe egyaránt belefér a talizmán, a pszichológus és a horoszkóp, de hol a helye Istennek az életünkben? Hogyan bagatellizáljuk hibáinkat? Hogyan érhetjük tetten önmagunkban az önimádó korszellemet? – erről is beszél három teológus, egyházvezető abban a kötetben, amely a reformáció kezdetének 500. évfordulóján jelent meg.

Ennél mondjon valaki többet! – reformatus.hu

Sok jó könyvet olvastam már, és sajnos sokat nem –szolgálat, család, fáradtság és némi lustaság is az okok közé sorolható. Mindenesetre rengeteg jó és izgalmas könyv vár rám, ahogyan egy nyolcvankilenc éves tiszteletbeli presbiterem fogalmazott, „őszintén reménykedem abban, hogy még egy kicsit élhetek a földön, hiszen annyi mindent kellene még elolvasnom”. Azt hiszem, a „Hit által” című kötetet is ajánlani fogom, nemcsak azért, mert önző módon szeretném, ha továbbra is köztünk lenne, hanem azért is, mert a reformatus.hu híradása alapján meglehetősen ígéretesnek hangzik a három püspök beszélgetése. Miért is?

Mély aggodalommal és szomorúsággal értesültem az Őcsényben történtekről. Közös felelősségünk, hogy gátat szabjunk a gyűlölködésnek és a társadalmunk békességét veszélyeztető folyamatoknak. Egyházunk, ahogy eddig is, ezután is a szeretet kultúrájának terjedéséért imádkozik és dolgozik – tette hozzá a püspök. A református egyházvezető kiállása azért is figyelemre méltó, mert a kormány a napokban kötött átfogó megállapodást a református egyházzal. Egyébként Orbán Viktor is református.

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak az őcsényi véleményével - index.hu

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak, először csak eddig olvasom, meg is ijedek kissé, szegény „Orbán” (csak így, mezítlábasan), áll egyedül, mint egy kiselsős az iskolaudvaron, azt sem tudja, hová meg merre, mert szegény fejét egyedül hagyták az „egyházak” (ez is csak így, ilyen lazán). Aztán persze kiderül, hogy Őcsényről lenne itt szó, mint az idegengyűlölet alfájáról és ómegájáról, természetesen.  A cikket olvasva fellélegezhetünk, mi, egyházak jó pontot kaptunk, hiszen egyedül hagytuk Orbánt. Őcsénnyel és a migránskrízissel kapcsolatban újra előkerül a kormány, azon belül Orbán Viktor kereszténysége, én pedig azon gondolkodom, vajon vele és kormányával kapcsolatban mi is lenne a feladatom - keresztényként. 

Velem minden a legnagyobb rendben, remélem önnel is.

Levélrészlet – hivatkozás. nélkül.

Évenként járok Németországba egy jól bejáratott konferenciára, amely a nyelvi visszarázódáson túl több jót is kínál. Mindenekelőtt, hogy egy hétig napi tíz órában intenzíven foglalkozunk egy-egy bibliai szöveggel. A központi előadást csoportbeszélgetések és feedbackek követik. A mindennapok darálójában taposó gyülekezeti lelkésznek egy nagyszerű alkalom, hogy újra megerősítse a teológia lelkészi munkában való jelenlétének fontosságát és a bibliai szövegek eredeti nyelven való tanulmányozásának igényességét. Nem mondom, hogy mindig magasröptűek az előadások. Néha kimondottan ingerlő, hogy a félévszázaddal korábbi történet és szövegkritikai iskolák hatása alól nem tudnak szabadulni. Üdítő, ha néhány régi vágású professzor kerül az előadók közé, akik nemcsak idéznek tekintélyeket, hanem elolvassák a szöveget a maga helyén és értelmével.

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke az augusztus 20-i ünnepi szentbeszédettalálta a legmegfelelőbb alkalomnak arra, hogy ezzel a pár odavetett mondattal üzenjen hadat a mesterséges megtermékenyítésnek, illetve az e célt támogató kormányzati szándéknak. (...)

Testvérek, még egy belső veszélyre oda kell figyelnünk! Ugyanis egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben...

Bűnben fogant lombikbabák? Skrabski Fruzsina megindító vallomása a püspöknek - valasz.hu

Az idei augusztus 20-án abban a kivételes helyzetben voltam, hogy túl a kötelező vasárnapi istentiszteleteken és az új kenyérért hálát adó úrvacsorákon, nem volt ünnepi elfoglaltságom.  Így hát volt szerencsém bepillantani abba az ünnepi szentmisébe, ahol Veres püspök úr ominózus mondata elhangzott.

A Dunántúli Református Egyházkerület Vezetősége, az illetékes Egyházmegye Vezetőitől, és a hírcsatornákon keresztül is, szomorú szívvel, imádságos együttérzéssel értesült az Őrség területén és más nyugati területeken keletkezett pusztító viharkárokról, amelyek nemcsak egyházi épületekben, hanem családok lakóházaiban is maradandó károkat okoztak.

Viharkárok az Őrségben – refdunantul.hu

Estefelé márt felhőbe bukott a nap. Különös változatokban tolultak fel azok a felhők a nyugati égbolt peremén. Mélyszürke tónusával mintha hegyeket akarna elborítani. Aztán acélkékké változott, majd belefeketedett a közelgő sötétségbe. A felhők között sejtelmesen rajzolt kontúrokat, majd fényözönnel tört elő a villám. Aztán egy idő után hullámzó fényforrássá változott, mintha az ég hatalmai nem akarnának engedni a sötétségnek. Kísértetiesen félelmetes volt az este. A napok forróságát söpörgetni kezdte a szél.

A régi egyházi közösségek mintája lebeg Mark Zuckerberg Facebook-alapító előtt: szerinte Facebook-közösségeknek kellene alakulniuk, akik önkéntes alapon végeznének tevékenységet a világban. A Facebook mesterséges intelligencia segítségével javasol egyre több lehetséges csoportot a felhasználóknak. Zuckerberg szerint a közösségépítés lesz a Facebook új küldetése.

Az egyházak a minták a Facebook-vezér számára - mandiner.hu

Pont jókor jött Mr. Zuckerberg ötlete a facebook küldetéséről, már éppen azon gondolkodtam, hogy kilépek, megszüntetetem közel tíz éve tartó tagságomat. Egyre fárasztóbb követni ugyanis azokat a mindenre ráérő ismerőseimet, akik mind szépek és okosak, műveltek, intelligensek, és még véletlenül sem posztolnak kamuoldalakat, az élet nagy igazságait kimondó röhejes idézeteket és még véletlenül sem követnek végtelenül egyszerű percembereket. Mondom, még jó, hogy Mark barátunk kinyilatkoztatott, így van okom átgondolni megpattanási szándékomat a közösségformáló hálóról, ellenkező esetben a mesterséges intelligencia koppint a fejemre.  Jövel teremtő fészbúk – vagy mégse? 

Az elmúlt három évben a Missouri állambeli St. Joseph város derék polgárai egy napjainkban szokatlan látványt élvezhetnek: egy reverendás pap sétál városuk utcáin. (...) Csodálatos és bámulatos volt. Fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, férfiak és nők jöttek hozzá, és azonnal beszélni kezdtek a problémáikról. 

A reverendás pap élő szentbeszéd - katolikusvalasz.blog.hu

Micsoda világ, szokatlan látvány egy reverendás pap. Miközben teljességgel megszokott a fejkendős, burkába burkolt muszlim, a kéz a kézben sétálgató meleg párocska, az „aligruhában” villantó bombázó, egy reverendás pap látványára kapják fel sokan a fejüket. Döbbenet: mintha a „modern”, valójában végtelenül egysíkú és unalmas világban az uniformizált, divategyenruhába bújtatott, egyéniségnek hazudott tömegember a sötét középkorba vágyakozna, holott a reverenda látványa csak a tiszta és szent iránti vágyódás kivetítése. Számomra minden ilyen hír csak megerősít abban a konok hitemben, hogy igaza van a Szentírásnak: a világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését. 

Ákos a tavalyi, sorrendben harmadik dupla telt házas Aréna-koncertje előtt jelentette be, hogy 2017-ben nem koncertezik. A stúdiómunka viszont nem állt le, ezt jelzi az új maxi is, amely ismét az énekes születésnapján jelenik meg: 2017. április 6-án. A címe: SZABADON.

Ez Ákos legújabb meglepetése - origo.hu

 

Kovács Ákos új száma, a Szabadon feladta a leckét. Akárhányszor újrahallgattuk, mindig más üzenetet találtunk a sorok között. Vajon mire gondolhatott a költő? 

Itt van Ákos új dala, és egyáltalán nem értjük - 24.hu

Nem gondolom, hogy a fanyalgókkal, gúnyolódókkal kellene foglalkozni Ákos csütörtökön megjelent Szabadon c. számával kapcsolatban. Nyilvánvalóan sokan vagyunk, akik értik, érteni akarják, kicsoda Ákos és miről énekel, és olyan is akad, aki vak, süket és boldogtalan. Nyilvánvalóan az efféle újságíró srácoknak nem az a legnagyobb problémájuk Ákossal, hogy ne lenne jó zenész: nehéz is lenne ezt állítani egy olyan karizmatikus művészről, aki negyedszázada a magyar könnyűzenei élet csúcsán trónol; aki évről-évre sikeres koncertturnékat, telt házas Aréna koncerteket, ipari mennyiségben eladott, letöltött, meghallgatott dalokat, több generáción átívelő, értő rajongótábort tudhat háta mögött. Ákossal az a legnagyobb gond, hogy nem süllyed celebszintre, nem veri az asztalt egyetlen CEU-s tüntetésen sem, nem lobogtat szivárványos lobogót, ellenben boldog családban él négy gyermek édesapjaként, megemlékezik az ötvenhatos forradalomról, és igyekszik komolyan venni keresztény hitét. Érték és ideológia semleges fő ideológusok legjobb tanítványai: nem csodálkozom, hogy nem értitek őt. Pedig a „Szabadon” üzenete nektek is szól: 

Mégis. Hinni. Kell. 

Hogyan is lehetne másként?

Országos közvélemény-kutatás zajlik felnőtt, gyakorló keresztyének körében. Március 20-án éjfélig lehet kitölteni az online kérdőívet. Az anonim online kutatás a keresztyének egyes attitűdjeit, véleményét, aktivitását vizsgálja öt kiemelt területen, például: miként gondolkodnak, milyen csoportok alkalmain vesznek részt, honnan tájékozódnak, milyen rádiót hallgatnak, milyen honlapokat olvasnak.

A megújulás reménye - reformatus.hu

Szóval ülünk itt a komfortzónánkban szépen, csendesen. Elvagyunk. Én, az egyén: minden megy a megszokott ritmus szerint, ami unalmas és fárasztó, de legalább biztonságos. És elvan a közösség is: hetente szigorúan egy alkalommal meghallgatjuk a megszokott igehirdetést, ahol képet kapunk arról, ami rossz, értesülünk elkövetett bűneinkről, kollektíven haragszunk azokra, akik most sem jöttek, végezetül kezet fogunk a pásztorral, aki az ajtóban kellemesen meleg kézfogással búcsúzik az (unalomig) ismerős arcoktól. Aztán minden megy tovább, mintha mise’ történt volna…újra…meg újra…meg újra…

A közeli református gyülekezetbe küldött. Közben zuhogott az eső. Ahogy benéztem az ablakon, láttam az embereket szépen kiöltözve, ingben, nyakkendőben. Nem mertem bemenni. Aztán valahogy pont kilépett a lelkipásztor, én pedig mondtam neki, hogy hajléktalan vagyok, három napja nem ettem, adjanak egy kis ételt, aztán nem is zavarok, megyek tovább. Azt kérdezte erre tőlem a lelkész: „Hát hogy képzeli ezt? Jöjjön be, üljön le közénk az asztalunkhoz!” Bevitt maguk közé a terített asztalhoz, ott pedig megetettek mindenféle jóval. Emlékszem, hogy csípős csirkeszárnyat ettem, voltak töltött húsok, sütemények, Még kávéval is megkínáltak.

Az átlagélet boldogsága felé - parokia.hu

Áldozat. Pontosan ez volt az a szó, ami eszembe jutott Péter története kapcsán. Áldozatot hozott a gyülekezet és a lelkipásztora, amikor behívta és befogadta őt, áldozatot hozott a fiatalember, amikor – leküzdve félelmét és szégyenét- belépett az ajtón. Áldozatot hozni sohasem könnyű, ám nélküle pont azt veszítjük el, ami az egyik legfontosabb: a befogadás, az elfogadás nagyszerű lelki ajándékát, az evangélium hirdetésének lehetőségét, leginkább pedig azt a személyt, aki hozzánk küldetett.

Az itt élők egy része szeretett volna gyülekezetet alkotni a megsegítő Istennek, olyan helyet, ahová bárki bekopogtathat. Nagy dolog, ha egy keresztyén gyülekezet kinyitja kapuit, és befogadja a testvéreket. Amikor majd átköltöznek az átmeneti, lapostetős otthonukból, egy sokkal szebb sátorba, kívánom, hogy vigyék magukkal a nyitott szívüket, legyen majd templomuk – a szó valódi értelmében – gyűjtőhely – fogalmazott az egyházvezető.

Panelek között - parokia.hu

Már írtam egyszer az újpalotai templomépítésről, a gyülekezetről, amelyet nem ismerek, de teljes szívemből imádkozom értük, hogy templomépítésük falakat bontó, befogadó, köveket-lelkeket építő vállalás lehessen. Kapva az alkalmon és a parókia cikkén, most néhány pontban azokhoz a gyülekezetekhez, lelkészekhez szólnék, akiknek még nincsenek kész terveik, nincs látványterv, különösen nincs eldöntött, megszavazott, „betonba öntött” elképzelés, de van álom, reménység, hogy egyszer majd ők is templomépítőkké válhatnak. Jelen állás szerint én azoknak a lelkipásztoroknak a sorát gyarapítom, akik nem is álmodhatnak új templomról: mi a templomot renoválók, a kiüresedett, óriási, korszerűtlen épület terhét cipelő lelkészek sorát gyarapítjuk, éppen ezért irigykedve nézem mindig azokat, akiknek van lehetőségük új templomot, ezzel együtt új közösséget is építeni. Talán elfogadnak néhány tanácsot tőlem – nem az építőanyagra, a látványra vonatkozóan, inkább arra nézve, amely valójában meghatározza a hely, a közösség jövőjét. 

A kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe bibliai igazságot valló és hordozó egyházaktól, és ebben a magyar református egyháztól kellene kiindulnia egy kezdeményezésnek a jelenlegi közállapotok meghaladására. Ez lehetne a reformáció félévezredes ünnepének és teológiai igazságának társadalmasítása, az egyház prófétai szolgálata, békességért közbejáró papi tisztsége és krisztusi megbocsátás királyi méltóságának meghirdetése. Teológiai értelemben a helyzet egyetlen reálisnak tűnő megoldása.

Jakab Bálint: Közállapotaink meghaladása és az egyház - reposzt.hu

Azért az október mindig izgalmasra és – a reposzt szempontjából- témában is bővölködőre sikerül. Ünnep és annak velejárói, ünnepi beszéd és megemlékezés, tüntetés és vonulás, fujjolás és fütyülés. Amióta az eszemet tudom, mindig így volt ez, függetlenül attól, éppen ki mondta az ünnepi beszédet: szemben állunk, öklöt rázunk, harcolunk, dühöngünk. Persze, nem csak ünnepen, nem csak a közélet rögös és görbe útjain, de a mindennapok valóságában is képesek vagyunk ölre menni, sárba tiporni, tönkre tenni. Itt élünk, így élünk: egy feszültségekkel terhelt, sokszor fásult, folyamatosan hergelt, indulatos társadalom a miénk, amely egy eltévedt, talajt vesztett, identitását egyenesen megtagadó világban próbál saját magára rátalálni. Csak egyetérteni tudok Jakab Bálint kollégám csütörtöki reposztjával, a kiemelt gondolattal: van küldetésünk a ma Magyarországán, a reformáció évfordulóján talán különösen is éreznünk kellene ennek felelősségét.