A két pszichológus, David Dunning és Justin Kruger 1999-ben publikálták azt a tanulmányukat, amely híressé tette őket. A szakértők egyetemi hallgatókkal töltettek ki teszteket, különböző tudásterületeken. Minden teszt után a hallgatóknak meg kellett ítélniük, hogy a többiekhez képest hogyan teljesítettek. Az eredmény szintén meglepő volt: az önértékelések rendkívül szűk sávban mozogtak, általában a többiek 60-70 százalékánál vélték magukat jobbnak a megkérdezettek. A leggyengébbek kifejezetten túlértékelték magukat, a legerősebbek viszont enyhén alábecsülték magukat.
Különösen sokkoló azonban nem ez volt a kutatók számára. Amikor ugyanis megmutatták a résztvevőknek a többiek eredményeit, vagyis megadták az esélyt arra, hogy a tesztalanyok reálisabban értékeljék magukat, megdöbbentő következtetésre jutottak. A leggyengébbek - ők a megkérdezettek egynegyedét tették ki - még ekkor sem korrigálták az önképüket. A Die Zeit sarkosan fogalmazott: egyszerűen túl buták voltak ahhoz, hogy felismerjék a saját butaságukat. S továbbra is magabiztosan léptek fel.
A kutatók következtetése: az embernek rendelkeznie kell bizonyos alapképességekkel ahhoz, hogy a saját hiányosságait felismerje. Végül is az oktatás vezethet ahhoz, hogy az emberek Szókratésszal szólva felismerjék: "Tudom, hogy nem tudok semmit."
Ifjú korunkban bölcselkedve idézgettük mi ezt. Minél többet tud az ember, annál inkább rájön, hogy mennyire nem tud semmit. Persze egyből elkezdtük logikázni ezt. Gyorsan bevallom, nem tudok semmit. Akkor ez azt jelenti, hogy az átlaghoz képest sokkal többet tudok. Pedig csak annyit tudok, hogy az az ember, aki sokat tud, az magáról állítja, hogy az nem sok. Miért is? Valahogy a kulcslyukhoz hasonlítom. Aki messze van a kulcslyuktól az nemigen lát semmit. Aki közelebb megy, de még kellően messze van, az valamit már lát. Aki pedig még közelebb van, már már a szemgolyóját is hozzáérinti a lyuk vasához, az már élesen és többet lát. Ott és akkor rádöbben, hogy ez mennyire nem minden. Többet látok, mint a többiek, de mennyire kevés is.
Amúgy a kollégáknak azt mondanám, mennyire keveset tudok, ők ezt véletlenül se annak fognák fel, hogy okos vagyok. Sőt, tudom választ. Mi ezt mindig is tudtuk, csak nem akartuk mondani.
Szerintem inkább fontosabb az embernek meglegyen a "magához való esze". Ugye a gilisztának nem sok mindenre kell odafigyelnie (már hozzánk képest). Ketté ne vágják, legyen elég föld, és ha esik ne maradjon a vízben. Az orkák vadász szokásai már igényelnek fejlettebb kommunikációt, főleg ha csapatban támadják a fókákat, halakat, cápákat, pingvineket.
Van egy régi ismerősöm. Sokat nem tudok róla, a családjáról. Nem végzett egyetemet. Szerintem nincs érettségije, de még szakmunkás végzettsége sem. Egy szorgalmas fiú, aki nincs megáldva kognitív képességekkel. De dolgozik egy olyan otthonban, ahol koszt, kvártély megvan. A fizetését el tudja tenni. Délutánonként kertészkedik, elvégzi a házkörüli teendőket, mert jó környéken lakik. Ezt is elteszi. Nemrégen hallottam, hogy bejárta a fél világot. Most jött haza Japánból. Másodszor. Egy stúdióssal jóba lett és saját dalokat ír, és énekel. Kiadatta a CD-jét.
Faluról is van példám. Fiatal fiú. Szerintem a mai napig nem tudja, hogy a gólyát hogyan írják helyesen. Viszont szereti a munkát, traktort, földet, állatokat. Húsvéti locsolópénzéből választási malacot vett. A kertet ő művelte. Felén takarmányt termelt, a másik felén családi szükségletre krumplit, zöldséget, gyümölcsöt. Nyulakat tartott, és más kis állatokat. Ő is dolgozott pluszba helyi gazdáknál pénzért, takarmányért, gépi segítségért. Hamar rájött, hogy ki használja ki és ki fizeti meg. Meghozta a döntéseit. Szépen gyarapodott.
Forrest Gump című film is egy sérült fiúról szól, aki jól elboldogul.
Nyilván nem ők fognak gazdasági, atomenergetikai kérdésekben dönteni. De azért valljuk be, mi sem.
Jó dolog ez a helyes önértékelés. Mert aki ezt megteszi boldogul. Helyén van. Helyére kerül.
Ezt így utólag a kísérletről: "A kutatók négy következtetést vontak le, amelyek bármilyen jártasság esetén megfigyelhetők, legyen az egy tudományág, az autóvezetés, vagy egy játék ismerete. Az adott területen szélsőségesen inkompetens emberek:
Nem képesek felismerni a saját hiányosságaikat.
Nem képesek felismerni a náluk magasabb szintűek tudását.
Nem képesek felmérni a saját inkompetenciájuk szintjét.
Viszont képesek arra, hogy ha fejlődnek az adott területen, akkor utólag felismerjék, hogy mennyire nem értettek hozzá korábban.Mindez tökéletes körülményeket biztosít ahhoz, hogy az ember hamis sikerélményt biztosítson magának, növelje az önbizalmát, ne hallgasson a kritikára, és ezzel egyre kevesebb esélyt hagyjon magának a negyedik pont elérésére. Mindezt a tünetegyüttest a pszichológia a leíróinak tiszteletére Dunning-Kruger-hatásnak nevezte el." http://index.hu/tudomany/til/2015/10/13/miert_hiszik_azt_a_hulyek_hogy_ok_okosak/
A cím lehetett volna az is, hogy inkompetencia.
Idézek:
"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak viszont mindig tele vannak kételyekkel." (Bertrand Russel állítólag)
„Az ember olyan, mint egy kukac. Viselkedjék is tehát úgy, mint egy kukac, és akkor boldog lesz. Ne álmodja különbnek magát!” Spinoza
Aki ember létére angyalt játszik, az nem angyalivá, hanem démonivá lesz.” Pascal
Egy történet szerint, amikor VII. Gergely pápa haldoklott egy fiatal bíboros így vigasztalta: „Szentatyám, ha én követem önt a pápai trónon, igazságot teremtek a földön.” A pápa elmosolyodott, és ezt válaszolta: „Fiam, az igazság a pokolban érvényesül. A mennyben az irgalom él, a földön pedig marad a kereszt.”
"A világot nem az igazság tartja fenn, hanem az irgalom" Dosztojevszkij
A legutolsó különlegesen szép és mély.
„Jézust a kereszten nem a szögek tartották, hanem a szeretete.” Augusztinusz
Hozzászólások