Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak
EP-képviselő: A bevándorlóknak automatikusan meg kell adni az európai állampolgárságot - hirado.hu
„A többségi társadalmak körében hirdetett ostrommentalitás manapság az etnopopulizmus jele” – hívta fel a figyelmet az ENSZ emberi jogi főbiztosa. - Mandiner
Érdemes végignézni ezt a videót. Cécile Kyenge olasz baloldali európai parlamenti képviselő ezt mondja a Híradónak adott interjúban (10:47): „Mi eltörölnénk a jelenlegi szabályt, de ez nagy gondot jelent főképp számos kelet-európai tagállam számára, hogy elfogadják ezt az elképzelést. Ezért a Tanácsban blokkolják a folyamatot, vagyis a mi általunk kidolgozott kompromisszum egyelőre nem a végeredmény, mert a Tanács számára ez gondot okoz. De május végére talán lehet kompromisszum a bolgár elnökség segítségével. Ha a bolgár elnökségnek sem megy, akkor talán 2018 végére lesz megegyezés. De ha nem, akkor nincs más megoldás, mint többségi döntést hozni, azaz szavazásra tenni fel a kérdést. El kell, hogy jöjjön ugyanis az a pillanat, amikor megköveteljük a tagállamoktól, hogy vállalják a felelősséget és felelős döntést hozzanak.” Úgy tűnik tehát, hogy valami itt már el van döntve, s ha törik, ha szakad, végre kell hajtani. S hogy miért is kell? Nos, Kyenge szerint azért, mert „szolidaritási válság” van. Szerinte ugyanis létezik valamiféle kötelező erejű, nemzetek feletti erkölcsi törvény, a szolidaritás törvénye, amely olyan erős jogalapot is képez, hogy a még eddig elfogadott nemzetállami szuverenitás elvét is felülírja. Azt mindig is tudtuk, hogy a Brüsszel által közvetített liberális diktátum és hatalmi igény moralizáló természetű. Ám érdemes e megejtően szép és humanista retorika mögé nézni, s meglátni a valódi ideologikus tartalmat. Az üzenet pedig, amennyire tetszetős erkölcsi mázba van burkolva, annyira brutális: a nemzetállamok korának vége.
A történelem úgy hozta, hogy létezik egy globális egyetértés, amely azon alapul, hogy a különböző hatalmi koncentrációk hozzá vannak rendelve egy nagyon is konkrét, jól körülhatárolható földterülethez. A nemzetállami hatalom legitimitásának egyik alappillére az, hogy egy adott állam egy adott területen szuverén módon dönthet. Az már természetesen más kérdés, hogy az adott döntéshozatali mechanizmus miféle értékrendet követ. Ám még a demokrácia eszménye is a területi elv sérthetetlenségén nyugszik.
Ha jól érzékelem, Brüsszel és az ENSZ a migrációhoz való viszony kapcsán új történelmi kísérletbe kezdett, s ezt nem tudom másként értelmezni, csak a nemzeti keretek között eddig működő állam legitim hatalmának és szuverenitásának megkérdőjelezéseként. Ha ugyanis egy állam nem dönthet szuverén módon arról, hogy kik lehetnek a polgárai és kik nem, ha nem dönthet szuverén módon arról, hogy kik léphetik át a határát és kik nem, akkor ez éppen az állami hatalmat megalapozó területi elvet teszi semmissé. Ez gyakorlatilag egyenlő a nemzetállami szuverenitás megszüntetésével. Egy olyan hatalmi igény, amely az államhatalmat eddig legitimáló területi elv helyébe a birodalmi elvet teszi.
Ha jól érzékelem, az Európai Unió és az ENSZ elérkezettnek látja az időt arra, hogy deklarálják: a nemzetállamok korának vége, s azokat az európai országokat, amelyek eme nézettel nem értenek egyet, a szolidaritás egyetemes erkölcsi törvényének az alapján kényszeríteni kell. Ennek a módja pedig az, hogy a demokrácia intézményének bizonyos döntési jogait, például bevándorlás-ügyben, ki kell venni a nemzetállami keretek közül, s létre kell hozni egy olyan nemzetek feletti joghatóságot, amely felülírja a nemzetállami szuverenitást. Ez lesz ugyebár a demokráciának egy új szintje, amely immár a nemzetállami kereteket meghaladja, s olyan kényszerítő eszközként fog működni, amellyel szemben a nemzetállam nem védekezhet. Természetesen túl kell lépnünk a nemzeti függetlenség 19. századi romantikus eszméin a kölcsönös és sokrétű függőségek bonyolult és átláhatatlan világában, ám a birodalmi elvnek és igénynek ilyen nyers és leplezetlen, ráadásul erkölcsi csomagba burkolt bejelentése eléggé aggályos. Nem csoda, ha sok magyarnak déjà vu érzése van. Mintha ezt már átéltük volna párszor, történelmünk folyamán.
S hogy ez a moralizmusba bújtatott, liberálisnak csúfolt diktatórikus igény mennyire álságos, jól mutatja, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad al-Husszein, aki Orbánt „etnopopulizmussal” vádolja. A populizmus vádját most hagyjuk. A „demokraták” mindig meg akarják védeni a népet a néptől. Viszont az „etno” jelző annál többet üzen. Azt üzeni, hogy a nemzetállamot megszüntetni akaró ideológia a nemzetet a faj fogalmával köti össze. Ha a főbiztos „kulturpopulizmusról” beszélne, még valahogy érteném. De hát a nemzetállamok korának végéről vízionáló utópiának szüksége van a faj fogalmára. Valószínűleg azért, mert különben nem tudná démonizálni a nemzeti gondolatot. De ami a rosszabb, valószínűleg azért is, mert nem is érti, vagy nem akarja érteni a nemzet mibenlétét. A nemzet nem faji, hanem kulturális identitás. De úgy tűnik, valamiért ez a liberális erkölcsi univerzalizmusba bújtatott ultimátumszerű migránspolitika ezt nem akarja tudomásul venni, hanem a faj anakronisztikus és tarthatatlan fogalmát beemeli ideológiájába, hogy aztán – épp az erőltetett népvándorlás következményeként terjedő nemzeti populizmusokat látva – rámutathasson: íme, itt van a fasizmus. Holott talán le kellene vonni a konzekvenciákat, s kritikai vizsgálat tárgyává kellene tenni azt a II. Világháború után fixálódott nézetet, miszerint nemzet és (a szó pejoratív értelmében vett) nacionalizmus szükségszerűen és elkerülhetetlenül összetartozik. Talán itt lenne az ideje emancipálni a nemzet fogalmát, amelynek az a tartalma, hogy levonja a következtetéseket a nemzeti identitások okozta tragédiákból, de ugyanakkor – épp a nemzet fogalmának korrigált újraértelmezése révén – megteremti a nemzeti identitások történeti folytathatóságának feltételeit. De a migráció kapcsán újraéledő vízió az európai nemzetállamok megszüntetéséről eléggé szerencsétlen válasz.
Rosszat sejtek. Ebből semmi jó nem lesz.
Hozzászólások