„Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.”
Baritz Laura Sarolta a vasárnap.hu-nak, 2020. május 11. (riporter: Gyöngy-Pethő Krisztina)
Szombaton közölt egy rövidebb interjút a vasárnap.hu dr. Baritz Laura Sarolta domonkos nővérrel, az emberközpontú közgazdaságtan kutatójával és egyetemi oktatójával (Corvinus Egyetem és Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola). Római katolikus berkeken belül ismertebb nevével évekkel ezelőtt a Heti Válaszon keresztül ismerkedhettek meg többen, ahol rendszeresen publikált közérthető, élvezetes és tömör stílusban a közgazdaságtan és a fenntarthatóság határmezsgyéjéről. Most a járványügyi lazítások apropóján elsősorban a gazdasági, másodsorban a mentalitásbeli hogyan továbbról faggatta az újságíró.
Baritz Laura reménykedő hangja visszhangzik szavai olvasása után. Egy sor olyan példát hoz fel, ami alapján azt látja, hogy egyre többen vannak (például: a Blueprint for better business - magyar link), akik már a járvány előtt hitet tettek egy emberközpontú gazdaságtan és üzleti modell mellett. Amiben a profitot nem maximalizálni, hanem optimalizálni, a munkaerővel nem visszaélni, hanem azt éltetni is, a környezeti erőforrásokat pedig nem kimeríteni, hanem azzal kímélve élni is akarnak. Most dől el, hogy kovászuk mennyire keleszti meg a főáramú közgazdaságtan egyelőre megkérdőjelezhetetlen paradigmáit. (Lásd: Forbes-nagyinterjúját, 2018. december 25-éről)
„A mammon nagy úr” – mondja. Nem vonja kétségbe, hogy jelenleg még túlsúlyban vannak azok az erők, amik vadkapitalista módon hajszolják a fogyasztás örvénye felé a társadalmakat. Még. Mintha azt sugallná, hogy a játszma nem zárult le: profán értelemben is kairosz van.
Olyan minősített idő, amiben a fenntarthatóság értéke és a növekedésbe vetett vakhit megkérdőjelezése bár egyelőre kisebbségi vélemény, de most dől el, hogy képviselői száma megsokszorozódik-e. Krisztushitükből vagy józan belátásból fakadó véleményük eljut-e azokra a magaslatokra, ahol a legmeghatározóbb döntéseket, vagy a legmeghatározóbb döntéseket leginkább befolyásoló döntéseket hozzák?
„Hogy ezek mikor érnek célba, milyen hatékonysággal – az a jövő titka.” Ez a jövő most van. Kínából már a múlt héten, vagy talán már korábban szárnyra kelt hírek szerint újra elindult felfelé a levegő nitrogén-dioxid koncentrációja. Amennyire örültünk a bolygó fellélegzésének, annyira kezdik kongatni a vészharangot, hogy a járvány elmúltával az is lehet, hogy még nehezebb lesz a környezetvédelmi törekvéseknek érvényt szerezni.
Mert most a gazdaság élvez prioritást. A Politico szerint (magyar összegzés itt: 24.hu) a gazdasági recesszió miatt az eddig környezetkímélő megoldásokra félretett nagyvállalati tartalékokat fel fogja emészteni a járvány okozta veszteség minimalizálásának igénye. Vagyis paradox módon a károsanyag kibocsátás szempontjából hiába élünk most úgy, ahogy kellene, a járvány elmúltával a gazdasági talpraállás igénye minden mást felül fog írni.
Átkozott egy helyzet és az átkot mi szórtuk a fejünkre: vagy gazdaság, vagy az Istentől kapott környezetünk minősége és az emberi méltóságunk. Baritz Sarolta azok közé tartozik, akik szerint e kettőt bölcsen is egymás mellé lehet helyezni. Most még – lásd a turizmusról, vagy éppen a lokális gazdaságról szóló gondolatait. Lehet, hogy minderre most van az utolsó esélyünk. Az idő múlik. Rajtunk múlik: politikai, gazdasági és fogyasztói oldalon.
Kép: Sebestyén László (Forbes, 2018. december 25.)