A padon fekvő, pokrócába burkolózott, elesett embert ábrázoló köztéri alkotás Timothy Schmalz kanadai szobrász műve. (...) A megrendítő alkotás ideiglenes főtéri elhelyezése része az idei Ars Sacra fesztiválnak (...).
Kaposvárra érkezett a hajléktalan Jézus szobra - www.kapos.hu
Ha Bodor Ádám lennék, talán tollat ragadnék, és írnék egy modern evangéliumi parafrázist annak okán, hogy láttam a Hajléktalant. Nemcsak ott a templomoldalban bronzból, hanem a multi parkolójában. Sokféle arca van, és mindig állásfoglalásra késztet. A Vele való találkozás buktatója, hogy más köntösébe bújva teszi fel a vizsgakérdést: eltolhatom a kocsit? Keserű tény: volt már, hogy megbuktam. Pedig elmémben tudom a választ, ismerem az evangéliumi nézőpontot (Mt 25,35), ahonnét a helyzetet szemlélni kell(ene), és ahonnét a válasznak meg kell születnie. De a leggyakoribb bűn még nagyobbat eredményezve bukkan fel, és győz a restség.
Istennek kegyelme az, hogy újra és újra javíthatunk Hozzáállásunkon. Mert bizony a hajléktalan kérdés az evangélium alapján Isten-kérdés is egyben. Ezért nem hozzáállásról, hanem Hozzáállásról kell beszélnünk. A szegények mindig is közöttünk élnek (Márk 14,7). Még abban a fajta idillinek tűnő világrendben is, amikor mindenkinek volt munkája. Ez egy elrendelt hagyaték, amivel minden kornak kezdenie kell valamit. Íme, a mi korunk az evangéliumi értelmezést szoborba öntötte. Egy mozdulatlanság annak okán, hogy valami megmozduljon, történjen és változzon bennünk és általunk.
Számomra a szobor legdöbbenetesebb része a lepel alól kilógó lábfejek a szegek helyével. Az örök bizonyítéka annak, hogy irgalomra szorulunk, és kegyelem nélkül senki nem érhet célba. Sem az egy szál vékony lepel alatt fekvő, sem a meleg kabátba burkolózó, sem a fűtött szobában üldögélő. A szoborral való találkozás élményét nagyban meghatározza, hogy honnét pillantjuk meg először. A feje felől vagy a lábfeje felől halad végig vízszintesen a szemünk? Ennek tükrében ugyanis előbb vagy utóbb összeáll a kép, hogy Ki van jelen a köntösben.
Oly jó lenne, ha egyre többekben és egyre gyakrabban összeállna a kép, és sem a restség, sem a gőg nem rombolná szét a tenni akarást, a megosztást és a felebaráti szeretet bárminémű kifejeződését!