Régen „aranykornak” hívták azt az életkort, amikor a gyerekek kirepülése után a szülők végre újra magukra, a saját vágyaikra figyelhettek és költhettek. Ma, a korszerű marketingkommunikáció, „empty nester*”-ként aposztrofálja ezt a korosztályt, vagyis azokat a többségében 55 év feletti embereket, akiket potenciális vásárlói csoportként azonosít. A rossz hír az, hogy ők, ilyen minőségükben, gyakorlatilag kezdenek teljesen eltűnni – legalábbis Magyarországon. 

 Vajon lesz-e időnk jól élni? digitalhungary.hu

"Amíg gimisek voltunk, a szüleink állták a különórákat, a sportolást, a zsebpénzt a bulikra, az utazási költségeinket, na és a ruhákat. Mindez pedig totál természetes volt nekünk. Elképzelni is nehéz, hogy ezekről lemondjunk. Bevallom, egy darabig én sem értettem, hogy miért is kellene. Csak mert már dolgozom? Vagy mert elmúltam húszéves? Ha a teljes rezsinket és kajánkat nekünk kellene fizetnünk, irtó szorosra kellene húzni a nadrágszíjat." A gyerek szerint kutya kötelességünk kifizetni az összes számláját 30 éves koráig nlcafe.hu/csalad


 

Beszélgettem egy anyukával. Több gyerek. Alig várja, hogy végezzenek az egyetemen és itt-ott, és végre induljanak el a szülői házból. Persze nem zavarja őket, szeretettel várja, csak szeretné, ha valóban olyan önállóak lennének, mint amelyre hivatkozva a szülők pénzén gazdálkodtak eddig, és most önálló lábra állnának. Már a felsőoktatás alatt is másképpen tudták őket támogatni. Fizetni kellett a kollégiumot, albérletet és ellátást. De a ruha-, és cipőpénz az kevesebb lett. Nem úgy, mint a középiskolában. Egy összeg és tessék beosztani. Érdekes módon megjelent a turkálós, noname cucc is. Nem elüldözi őket, hanem csak azt akarja, hogy álljanak a lábukra. Dolgoznak, keresnek és kezdjék el az életüket. 

Ez tolerálható kérés. Hiszen, szakmáig, diplomáig, kenyérkereseti lehetőségig juttatták a gyerekeket. Akik menet közben egyébként felnőttek.

Nem mindenki gondolja így.    „Ma a kamaszkor nagyon kitolódott. Az érettségiző fiatalok nem akarnak munkába állni, úgy érzik, hogyha munkahelyük lesz, akkor rájuk kerül egy maszk, beskatulyázzák őket, és többet nem tudnak megszabadulni a kötelékből. Éppen ezért vargabetűket írnak le, két-három egyetemet végeznek el, szüleikkel laknak 25-30 évesen is” – mondja Vekerdy. eletrevalogyerek.hu

El is érkeztünk a lényeghez. A mai, "viszonylag jó" anyák, apák, szülők, együtt vagy külön, egy családban csonkacsaládban, egyszülős modelben, tudnak-e még élhető életet élni? Felnevelnek jó pár gyereket. Segítik a szüleiket. Közben elérik a nyugdíjas kort. Az életminőség ritka kivételekkel nem lesz jobb. Meddig felelősek gyermekeikért? 

Láttam szüleimet értünk dolgozni. Amit lehetett megadtak. Mi igyekeztünk önállósodni. Nyaranként munkát vállaltunk, ha lehetett év közben is az iskola mellett. Rászorultunk a segítségükre sokáig, de amint lehetett már saját magunkat igyekeztünk fenntartani. De elment az idő. Sokat dolgoztak, megfáradtak és nyugdíjasok lettek. Annyi mindent jó lett volna átélni velük. Mire elértünk oda, hogy kicsit vissza tudjunk adni valamit, már a lehetőség nem adatott meg. Próbálkoztunk. Egy-egy szép útra, kirándulásra elvinni őket. De egy ilyen úton apám azonnal kórházba került, ami után műteni kellett. Majd szépen lassan elvesztette a jogsiját, az autóját és mára már nem is tud úgy dolgozni, mint szeretne, sem segíteni. 

Ahogy elnézem a gyermekeinket és a magyar társadalmat, azért van itt gond. A fiatalok bizonytalanok, nehezen boldogulnak, és későn lesznek felelős döntéshozók. Dönteni akarnak és önállósodni, de a szülők árnyékából nem tudnak, vagy nehezükre esik kilépni. 

Nincs konklúzió. Érdemes végigolvasni a cikkeket. Egy bonyolult társadalom túlbonyolított vergődése és átalakulás előtti állapota sejlik fel belőlük. Mert ebből nem születik jövő. 

Ha megkérdeznék tőlem, hogy újrakezdés esetén ismét vállalnám-e a gyerekeket, akkor igent mondanék. Nincs aranykor nekünk. Ez jutott és ennyi. Menet közben kell örülni annak, ami adatik (pl. szeretek meleg vízben zuhanyozni és ez nagyon jó) és valahogy önállóságra bírni a gyermekeinket. Már csak azért is, mert a statisztika szerint a férfiak átlagéletkora csökkenni látszik. Lehet előbb halunk. Jól élni akkor kell, amikor lehet. Ez az empty nester reálisan nincs a bakancslistámon.