A blaszfémia a külső világunkat is szennyezi, hiszen általában meglehetős hangerővel hangzanak el a szitkozódó szavak, másrészt a saját belső világunkat is károsítja. Ezért javasoljuk a káromkodásmentes augusztus meghirdetését.
Miről is van szó? Tágabb értelemben a káromkodás indulatos kifakadást jelent, mellyel az ember tárgyat, személyt, szenteket, Istent szidalmaz, amivel a másik ember kárát kívánja; szoros értelemben Isten nevének, a szenteknek és szent tárgyaknak gyalázása, átkozása.
Hogy miért folyik egyik-másik embertársunk szájából a káromkodás akkor is, amikor nem dühös, nem érte hirtelen csalódás, nem léptek a lábára és nem ütött kalapáccsal a saját ujjára? Talán egyszerűen csak nyomatékot akar adni a szavainak a nemi szervek és szexuális aktus céltalan emlegetésével, vagy a mondatát továbbgördítő töltelékszóként csak ez jön a szájára.
Káromkodásmentes augusztus – szemlelek.hu
Észrevettük már, hogy minden nap ünnep van? Nem arra gondolok, hogy minden napunk ajándék, hanem, hogy minden napot (vagyis majdnem mindegyiket) valaminek a napjává nyilvánítjuk.
Reggel, az autóban ülve, ahogy közeledek a kórház felé, hallgatom a rádiót. Többször figyeltem már fel arra, hogy a műsorvezetők bemondják illetve népszerűsítik, hogy minek a napja van éppen, vagyis hogy megint valamit ünnepelünk. A mai napon (július 26.) a rendszergazdák világnapja van (amennyiben valaki kíváncsi rá).
Jellemző, hogy ha valakinek születésnapja vagy névnapja van, akkor felköszöntjük és megünnepeljük (ez így is van rendjén). Talán ebből kiindulva érzünk vágyat arra is, hogy megemlékezzünk, ünnepeljük azt, aminek éppen világ- illetve nemzetközi napja van (mint pl.: a bíróság, a hold, a vasutasok, a népesedés világnapja…).
Az egészségügyben az Ápolók napját (május 12.) és a Semmelweis napot (júl.1.) egy rendezvény keretében ünnepeljük, ahol kitüntetéseket, kinevezéseket adnak át az egészségügyi és egészségügyben dolgozóknak. Ráadásul (méltó ünneplése a napnak), július 1. még munkaszüneti nap is az egészségügyben dolgozók részére. Időnként nagyon jók ezek az ünnep napok.
Szóval ünneplünk minden nap (szinte), és bármilyen furcsa, de tudjuk tovább fokozni. Most már a hónapokat is valaminek a hónapjává tudjuk nyilvánítani. Így találkozhattunk a hírrel, hogy: július az év műanyagmentes hónapja. Félreértés ne essék, abszolút támogatom az ötletet és nagyon fontosnak tartom. Sőt, több értelmét látom az ilyenfajta rendszernek, mint a napi lebontásban való ünnepnek. Mindkettő lényeges dolgokra szeretné felhívni a figyelmet, de ez a (számomra) új kezdeményezés aktuális problémákra hívja fel a figyelmet és egyben segítséget is ad megoldásokkal.
A SZEMlélek (internetes magazin) által felvetett gondolat, hogy folytassuk a jó kezdeményezést számomra is jó ötletnek tűnik, melyet szívesen támogatok.
Július a műanyag kiiktatásáról szólt, most pedig készülhetünk a következő kihívásra: káromkodásmentes augusztus.
Összehasonlítva a kettőt azt tapasztalhatjuk, hogy a műanyag hulladéktól könnyebb megszabadulni, mint a csúnya, trágár szavak használatától.
A káromkodás, vagyis a bizonyos helyzetekben elhangzott, dolgokra, emberekre használt, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések, részévé válnak az emberi kifejezésnek. Odáig juttatják az ember fiát-lányát, hogy időnként már észre sem veszi, hogyan beszél. Ez teszi igazán nehézzé az elhagyását.
Pedig ezt is ugyanúgy tudatosítani kellene, mint azt, hogy ha boltba megyek, akkor viszek magammal egy plusz szatyrot, amibe bele teszem az ott vásároltakat. A tudatos életmód segít, hogy ne szennyezzem a környezetemet nehezen bomló szeméttel és a számat társaságba nem illő szavakkal. Ezt tanítjuk gyermekeinknek is és sok felnőtt is igyekszik odafigyelni és úgy beszélni, hogy az ne legyen mások és magunk számára romboló.
Mondhatjuk, hogy ezek csak szavak és nem tesznek semmiben sem kárt. Viszont ezekkel a szavakkal bántunk meg másokat és ezek a szavak állítanak ki rólunk bizonyítványt.
Keresztyén emberkét azt vallom, hogy a legrosszabb (számomra a legnehezebben tolerált), mikor valaki úgy káromkodik, hogy Isten neve is benne van a szitkozódásában. Miért nem az ördög nevét mondja helyette? Talán éppen azért, mert a csúnya beszéd, a káromkodás a Sátántól jövő cselekedete az embernek. Nem hárítani szeretném a felelősséget, mert attól még, hogy kísértésbe esünk, még nem mondhatjuk, hogy az ördög a hibás. A mi ajkunk formálta azokat a szavakat, a mi szánkról hangzottak el az Istent káromló szavak. A döntés a miénk! A tíz parancsolat figyelmeztet: Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.
Miért káromkodnak az emberek mégis? Valahol olvastam, hogy mikor az ember szíve üres, akkor a szája telik meg fertelmes szavakkal. Ezek a mondatok pedig árulkodnak arról, hogy mi van legbelül. A szavaink elárulnak bennünket.
Jakab levelében találunk tanítást a nyelv bűneiről. Nem kifejezetten a csúnya beszédről, hanem sokkal inkább a nyelv természetéről, hatalmáról ír Jakab. Felhívja a figyelmünket, hogy ez a kis testrész milyen nagy rombolásokra képes. Bár „csak” szavak mégis nagyobbat tudnak ütni és rombolni, mint egy szívlapát.
Talán érdemes lenne elgondolkodni kinek-kinek a saját beszédén, hogy milyen szavakat használ a mindennapok ünnepeiben. Érdemes belevágni a káromkodásmentes augusztusba, mert azt mondják, hogyha valamit 40 napig teszünk az már szokássá válik. Csak egy kicsit kell meghosszabbítani a hónapot és máris egy káromkodásmentes életet nyerhetünk.
S ha augusztust kipipáltuk akkor (az idézett cikk írója szerint) jöhet a panaszmentes szeptember és a beszólásmentes október.