Egy friss felmérés szerint egy ideig még nem hoznak csodát, de nagy üzlet lesz belőlük és mindenki használja majd őket.
A cikk szerint valóban egy csomó iparág felkarolja a drónokat, például a mezőgazdaság, az építőipar, az energiaszektor, de akár a közművek és karbantartás, a bányászat és az ingatlankereskedelem is kihasználhatja a robotrepülők előnyeit.
Stresszmeghajtású mókuskerékből ki, időgépbe be, s csak úgy lazításképpen nézzük meg, hogy az egyházban, a talán nem is annyira távoli jövőben, milyen területeken lehetne alkalmazni ezeket az egyre elterjedtebb égi masínákat! Egy kicsit szabadjára engedtem a fantáziámat, aki úgy gondolja, tartson velem, fejeket fel!
Az első egyházi drón(típus)nak azt a fedőnevet adtam, hogy „Isten szeme”! Amelyről az idősebb generáció tudja, hogy mindent lát, a fiatalabbak pedig az orwelli Nagy Testvérre épülő valóságshowkból tudják, hogy mindent figyel! Lelkészek, egyházi iskolaigazgatók könnyedén nyomon tudnák így követni, hogy a hívek vagy a vasárnapi misére, istentiszteletre kötelezett gyermekek, családjaik merre járnak, ki dolgozik a kertben, szőlőben, ki tölti az időt valamelyik szabadidő központban, strandon, sípályán vagy éppen az újra nyitva tartó bevásárló központokban. Annak idején Barth Károly azt mondta, hogy ő úgy készül fel egy-egy igehirdetésre, hogy az egyik kezébe veszi a friss újságot, hogy megtudja, mi van a világban, kiknek kell prédikálnia Istennek aktuális üzenetét, a másik kezébe pedig a Szentírást, melyből pedig Isten örök szava szól az emberekhez. Nos, a jelenben ezt az újság-szerepet az internet tölti be, a jövőben pedig talán a drónok adhatnak teljesebb és reálisabb képet arról, hogy milyen is a világ, melyhez küldetésünk van! Persze, tudom, sokak számára taszító ez az „Isten szeme”-funkció vagy alkalmazás, de találhatunk pozitívabb tevékenységet is számukra: megfigyelhetik, hogy gyülekezetünk területén hol van szükség segítségre, hol, melyik idős néninél kellene felásni a kertet, melyik szegény családnál nem füstöl a kémény, vagy éppen a nyári hittantáborban ha eggyel kevesebben vannak a gyerekek az erdei kirándulás után, mint előtt, akkor már küldhetjük is a „repülő jó pásztort”, hogy megkeresse azt, aki elveszett...
A következő „szent” drónunk a „Robotangyal”! Ha nem is a mennyből érkezik, de azért a UPC-reklám szlogenjét meg tudja valósítani, miszerint „a jó dolgok az égből jönnek...” Könyvszállítás! A Kálvin kiadó munkatársai már most gondolkodhatnak egy földről is jól látható, neonos-lézeres-világítós feliratú, bibliai üzenetű cég-logón (pl Repülő irattekercs Zak.6), mely már messziről hirdeti, hogy milyen jellegű ajándékkal jön hozzánk pl. Dróngábriel... Iratmisszió! Lehet, hogy egy idő után már szinte gyülekezeti missziós munkatársként fogunk tekinteni ezekre az angyalkákra, akik házhoz viszik a gyülekezeti hírmondókat, értesítőket, evangéliumi szóróanyagot, brosúrákat vagy éppen a Reformátusok lapját. Ajándékküldő szolgálat! A szórványból nem tud eljönni az amúgy is betegeskedő néni a gyülekezeti rendezvényünkre? Már küldjük is neki az alkalomról szóló felvételt, meg hozzá egy kis „mennyei” süteményt...
Végül az „egyházi drón-család” harmadik tagja a "Patmosz" nevet viselhetné! Igen, ez a név utalás János apostolra, a Jelenések könyve szerzőjére, aki leírja, hogy „...a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Lélekben elragadtattam az Úr napján...” (Jel. 1, 10) De hasonló lelki élményben volt része Pál apostolnak is, amikor „elragadtatott a harmadik égig.” (II.kor. 12, 2) Ezek a „patmoszok” talán áldott eszközei lehetnének egyfajta modern, s mégis ősi meditációnak. Hogy átéljük pl. hogy milyen az, mikor az Úrban bízó ember ereje megújul, s „szárnyra kelnek, mint a sasok...” (Ézs. 40, 31) Vagy amikor ki szeretnénk lépni néhány perc erejéig földi fogságunkból, s elvágyódunk, mint a zsoltáros, mikor azt kérdi, hogy „Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék és nyugton lehetnék?” (Zsolt. 55, 7) Egyáltalán segíthetnének átélni egyfajta lelki emelkedettséget, majdnem azt írtam hogy „Isten-közelséget”, mindenesetre az ellenkezőjét annak, amit egy másik zsoltár szerzője úgy fogalmaz meg, hogy „Életem a porhoz tapad, eleveníts meg igéddel!” (Zsolt. 119, 25) Igen, a meditáció, a lelki gondozás, de akár a hitoktatás területén is el lehetne képzelni ezeket a bennünket – képzeletben, mégis egy kicsit valóságosabban az emberi képzeletnél... – emberfölötti magasságokba repítő ketyeréket... Biztos vagyok abban, hogy az egyházban van annyi tehetséges, kreatív, s nálamnál sokkal élénkebb fantáziával megáldott ember, akik még több és még konkrétabb feladatokkal, tevékenységekkel, szolgálatokkal tudnák megtervezni és alkalmazni ezeket!
(Addig is – a magam részéről – szállok vissza a napi mókuskerékbe, nézegetem a világhálón, hogy milyen is ez a kozmosz, melyhez el kellene jutnom Isten üzenetével, aztán elmegyek látogatni, viszek magammal persze valami olvasnivalót, s talán a nap végén lesz egy kis időm és erőm elcsendesedni, lélekben Istenhez emelkedni, igét olvasni és imádkozni... Csak azt nem tudom még, mit kérjek, hogy küldje-e már minél hamarabb szolgálatba a drónokat – „Isten szemét”, „Robotangyalt”, „Patmoszt” és a többieket – vagy inkább ne...?! Szerintetek?)
Hozzászólások