Az ugyanis, hogy egy állami vezető kinyilatkoztassa, hogy az államnak támogatnia kell a gyerekek egyházi iskolázását, egy szekuláris államban elfogadhatatlan. Nonszensz. Egy modern államnak a feladata az lenne, hogy olyan állami, mindenki számára hozzáférhető oktatási rendszert építsen ki és tartson fenn, mely megfelelő, modern tudást nyújt a tanulóknak, megtanítja őket a kritikus gondolkodásra, és világi közösségi értékekre neveli őket. …
Nem, itt egyrészt elvi, másrészt egy nagyon is gyakorlati kérdésről van szó.
Arról, hogy az egyházaknak semmi helyük nem kellene, hogy legyen a közoktatásban, az államnak nem tisztje, hogy a gyerekek után járó normatíva útján gazdagítsa az iskolákat fenntartó intézményeket, ezzel párhuzamosan pedig felmerül annak kérdése is, vajon a jelen rendszert kiszolgáló egyházak milyen ideológiai nevelésben részesítik a gyerekeket.
Itt pedig nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban nincs helye a hittanóráknak – azokat ugyanis sekrestyében, templomban, vagy olyan vallási intézményekben kellene tartani, ahol éppen hely adódik rá, de semmiképp sem állami fenntartású intézményekben.
Kövér téved, nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség –merce.hu
A Fasori Református Egyházközségben új óvodát adtak át. Az ünnepségen jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke és beszédében a következő mondat hangzott el:
„Az oktatási rendszeren belül az egyházi oktatás választása minden állampolgár szabad értékválasztása, amelyet a felelős politikának nemcsak tiszteletben kell tartania, hanem támogatnia is kell.”
Ezt a mondatot ragadta ki a cikk írója és kezdte írását ezzel a címmel: „Kövér téved, nem egyházi iskolákra, hanem minőségi közoktatásra lenne szükség”.
A cikk írója szerint minőségi közoktatásra lenne szükség ebben a szekularizált országban. Vagyis nem egyházi iskolákra és nem magániskolákra, hanem mindenki által elérhető, világi ideológiákat és „értékeket” átadó pedagógiai intézményekre.
Tessék? Megdöbbenve olvasom a sorokat és azon gondolkodom, hogy minek a hatására születtek meg ezek a gondolatok? Félretéve a háttérben vélhetően megbúvó lelki sérüléseket és egyéni sérelmeket, fordítsuk inkább a figyelmünket az értékek felé.
Miért jó a politikának, ha egyházi iskolák működését és a vallás oktatását támogatja?
A vallástalan, hitetlen ember szemszögéből nézve, valószínűleg semmilyen értéket nem képvisel. Bár ez a mondat is kezd kissé sántítani, mivel egyre többször tapasztalom, hogy világi cégek szívesebben alkalmaznak olyan embereket, akik templomba járó, hívő keresztények. Mielőtt bárki félreértené, ezzel nem azt szeretném közölni, hogy a keresztény ember személyisége bármivel is jobb lenne, mint hitetlen, ateista társáé.
Sőt! Engedjen meg az Olvasó egy apró kitérőt: világi környezetben szolgálva, sokszor tapasztalom, hogy ateista munkatársakkal milyen jól lehet együttműködni és mennyire értékesek. Fantasztikus személyiségi jegyekkel rendelkező, lelkes emberek, akikkel a hitet leszámítva mindenben egyetértésben tudunk tevékenykedni.
Szóval nem az egyén viselkedésében van a titka az egyház „népszerűségének”, hanem sokkal inkább a rendszerében. Azokban a szabályokban, amelyeket a keresztény egyház Isten útmutatása által felállított és igyekszik megtartani/tartatni. Olyan egységes írott és íratlan rendelkezések, amelyek megtanítják az egyént, hogy milyen erő van a közösségben és mennyire fontos azt megőrizni és fenntartani.
Az egyház egyénekből felépülő közösség, melynek megtartó és húzó erejére a politika (már nem most) ráébredt. Ezért a közösségteremtő képességéért olyan fontos, hogy legyenek egyházi iskoláink.
Az állami és magániskolák is adhatnak minőségi oktatást (amennyiben még marad a pályán elég pedagógus), de egyik sem tudja azt a közösségi életre nevelést megadni, amit az egyházi iskolák. Értékeket, miheztartást, kereteket, szabályrendszert ad az egyházi nevelés, ami a felnőtt, dolgozó társadalomban elengedhetetlenül szükséges. Sajnos a mai világban elmegyünk az individualista felfogás felé: minden az egyénért, ahogyan a reklámok is ontják felénk: jár nekem. Jár nekem a szabadság, a fizetésemelés, a megbecsülés… Minden jár, mert jogom van hozzá csak éppen a szerződésekben megfogalmazott kötelességek, amiket a munkáltató határoz meg, az nem jár, mert azt nekem kellene adni.
Több mint ezer éve jelen van magyar történelemben az egyház. Hol erősebben, hol gyengébben, de az ország működésének szerves része. Keresztény emberként mondom ezt, de nem részre hajlóként, hanem mindkét rész értékeit figyelembe véve.
A hittanóráknak és a vallásnak igenis van köze az iskolákhoz, az oktatáshoz. Ezt a tényt pedig a történelem is olyan sokszor alátámasztotta már.
Az pedig, hogy szekularizált országban élünk, megdöbbenő számomra. Ha ez a sor a rendszerváltás előtt jelent volna meg egy szavam se lenne, de a mai világban szerintem már nem állja meg a helyét. Sokkal inkább az a félelmem, hogy nem a világ teszi rá a kezét az egyházra, hanem inkább mi adjuk el saját magunkat.
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12,2)
Hozzászólások