A képpel és a kísérő levéllel a kerékpáros, Füle Sándor saját magát tette az autósok céltáblájává. A levélben azt írta, azért foglalta el biciklijével szabálytalanul a sávot, hogy lassításra kényszerítse az autókat. Előtte három autós előzte meg a kislányát életveszélyesen, a szembe jövő forgalom miatt sávon belül, 30 centis oldaltávolsággal.
Az élet nagy dilemmái közül egy: húzódjon le a bringás, vagy ne? index.hu
Füle szerint ez a fajta előzés nemcsak veszélyes, de szabálysértés is. „Biztos nem akarsz te se gyilkos lenni, de talán nem tudod, hogy miért lenne szabálytalan a sávon belüli előzés. A KRESZ azt mondja, az előzést csak akkor szabad elkezdeni, ha azt a megelőzni kívánt jármű vezetőjének zavarása nélkül be tudod fejezni. Mi a zavarás? Ha a másik jármű vezetőjét megijeszted, figyelmét nagy mértékben elvonod."
Szerintem ne húzódjon le. A KRESZ szabályait egyszerűen módosítani kellene és az autósokat pedig nevelni. Külterületen, de legalábbis olyan szakaszon, ahol 60 k/h felettI a megengedett sebesség, talán az sem lenne baj, ha teljes terjedelemmel át kellene térni a másik sávba autóval. Olyan pici mozdulatokon, annyi minden múlik.
Mindezt úgy írom, hogy leginkább autózom, és nagyon keveset kerékpározom. Azt is jellemzően leginkább falun belül. De sokszor előfordul a közutakon, hogy biciklist, bicikliseket érek utol. Komárom és Tata környékén rengeteg a turista, külföldi is, akik előszeretettel kerékpárral járják be a környéket. Nincs mindenhol kiépített út számukra. Lassítok, meg is állok, ha szembe forgalom is van. Ez ellenkező esetben nem mindig történik meg. Nyugodtan vezetek a sávomban és szembe biciklizők. De valami ideges autós már előzi is őket. Tuti nem tud visszatérni a saját sávjába érkezésemkor, és le kell húzódnom a padkára erős fékezéssel. Mert ő nem is ismeri a KRESZ-t. Neki meg kellene állnia, vagy minimálisra csökkentenie a sebességét. De sokszor kell átélni ezt a veszélyhelyzetet. Valóban egyszerre vagyunk egy szűk úton két személyautó és egy biciklis. Nyilván hozzá is egészen közel fog menni. Ráadásul rossz úton, ahol töredezett a perem és a biciklis bármikor irányt változtathat, leginkább befelé. Vagy belemegy egy kátyúba, ami ki tudja milyen irányba fogja lökni, vagy tekeri ki a kezéből a kormányt.
Persze lehet, hogy nem kell a szabályokat megváltoztatni. Lehet, hogy csak a meglévőt kellene betartani. Az elején erős felindulással írtam, hogy ne húzódjon le. Persze, hogy a kerékpárosoknak is vigyázniuk kell.
Családtagunk lakóhelyének szomszéd kisfiát elütötte egy autós. Az autós teljesen szabályosan közlekedett. Talán közelebb a negyvenhez, mint az ötvenhez. Ez egy falun átmenő főút. A kisfiú egy útra guruló kis kocsiért futott. Talán négy éves volt. Sokkolt mindenkit az eset. Az autóst is, aki maga is édesanya volt. Nem vigasztalja, hogy szabályosan közlekedett. Ahogy a családot sem. Mert meghalt a fiú. Meg is zavarodtak a szülők, talán el is váltak.
Azóta nagyon figyelem az útszélét lakott területen belül. Ha csak gyereket látok, vagy látni vélek, már eleve lassítok és melléjük érve, ha a forgalom engedni még a másik sávba is áttérek, ha fél kerékkel is. Ugyanez az ösztön éled fel biciklist látva. Hiába van igazam, hiába vagyok szabálykövető. Egy embert nem fog visszahozni az életbe egyetlen szabály sem.
A kerékpárosokat is tanítani kell a közlekedésre, de az autósokat is. De még jobb lenne, ha a körülményeket lehetne optimálisan alakítani és a legfontosabb közlekedési útvonalakon kerékpárutakat alakítanánk ki.
Azt gondolom mindenki haza akar érni. Nyilván a Darwin díjasokkal nincs mit csinálni se autós, se kerékpáros kivitelben. De a kerékpáros sebezhetőbb. Szerintem vigyázzunk rájuk. Aki az autó volánja mögött ül, még lehet kerékpáros.
Jézus azt mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” Máté evangéliuma 7,12