„…egyes magyar statisztikák szerint a szülők többségének továbbra sincs fogalma arról hogy a gyereke valójában mit csinál a neten. Egy, az öngyilkossághoz hasonló extrém reakció általában nem egyik pillanatról a másikra jut a gyerekek eszébe. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ahhoz ad tippeket, miként előzhetjük meg szülőként azt, hogy a gyereket berántsa egy Momóhoz, vagy az állítólagos Kék Bálnához hasonló őrület.

Dr. Gyurkó Szilvia: Kék bálna, Momo és a többiek – 5 tipp szülőknek, hogy megvédd a gyerekedet a netes őrületektől (wmn.hu, 2018. augusztus 14.)

A Reposztban rendszeresen reflektálunk a gyerekeinkre, tanítványainkra világhálón leselkedő veszélyekről szóló híradásokra. (Pl.: felelősségünk a netes erőszaktól való védelemben: Riedling-Kovács Szilvia augusztus 16-i írása.) Nem ismételjük önmagunkat, egyszerűen csak nem lehet eleget ismételni – elsősorban talán önmagunk és csak másodsorban az Olvasó számára -, hogy a közösségi média és a hordozó eszközök már nem a spájzban, hanem a nappaliban, a gyerekszobában, az utcán, és egyáltalán: mindenütt jelen vannak. „Csapataink harcban állnak.”

Ádáz küzdelem folyik a pénztárcánkért. Mivel az idő pénz, ezért ezt az alkalmazások által elrabolt időn keresztül tudjuk a legjobban lemérni. De viccen kívül: a közösségi alkalmazások algoritmusait úgy tervezik, hogy ne legyen kedvünk leszakadni. (Schleiermacher 2.0: a világháló, mint a totális függés érzése) Mert ezt várják a felületeken hirdető cégek. Kedvenceléseket, megosztásokat, videó megtekintéseket (nem annyira friss hír: az egyik közösségi oldal 3 mp után már megtekintettként listáz egy videót) kiprovokálni és adagolni úgy, hogy észre sem vesszük, mennyi időt rabol el tőlünk.

Hát még ha iskolás korú gyerekekről és fiatalokról van szó. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember öt hasznos tippet ad a szülőknek és minden érintett felnőttnek:

1. Ne féljünk segítséget kérni szakembertől, ha azt látjuk, hogy a gyerek befordul.
2. Teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi világ között
3. Dolgozzunk meg a gyerek/tanítvány bizalmáéért
4. Ne csak az netes tartalmak miatti aggodalmainkat osszuk meg vele
5. És végül egy Gary Chapmen-es jótanács: találjuk meg a gyerek/fiatal szeretetnyelvét

Már szinte napról-napra olvashatunk a közösségi média gyerekekre leselkedő veszélyeiről. Annyira, hogy sok szülőnél már régóta megtelt a puffer tartály. Ezért fontosak az ilyen rövid, néhány pontba sűrített gyakorlati szempontok, amiket könnyen aprópénzre tudunk váltani. Dr. Gyurkó Szilvia tanácsa is hasznos olvasmány – még akkor is, ha a megírásának apropót adó Momo-hülyeség úgy tűnik, hogy nyár óta már lecsengett.

Érdemes teret adni ezeknek a tanácsoknak és a tanulmányoknak. Egyrészt mindig lesz olyan új szereplője a virtuális világnak, ami extrém módon irányítja a felnőttek figyelmét a gyerekek és fiatalok veszélyeztetettségére, másrészt folyamatosan jelennek meg olyan praktikus tanácsok, amiket ha mégoly közhelyesnek is tűnnek, megfogadhatóak és kipróbálhatóak.

Magamból kiindulva viszont a helyzet azért fonák, mert elsősorban én vagyok érintett. Addig, amíg a gyerekek lefektetése után első dolgom körülnézni, hogy melyik ismerősöm mit osztott meg vagy kedvencelt, addig elég fura arra készülnöm, hogy hogyan tudom majd szülőként megfogadni ezeket a tanácsokat, amikor eljön az ideje. Ez nem a szálka és a gerenda aránypárosával, hanem a szálka és a Noé bárkájának arányával írható le.

Szóval az első lépés mindig rajtunk, felnőtteken múlik. A mosógépszerelő például pénteken azt mondta, hogy ő már szinte teljesen száműzte a mobiltelefont. Pont azért, mert így hitelesebben tud a gyerekei előtt apaként megjelenni.

Ma kezdődött az őszi szünet. Nekünk, felnőtteknek pedig ez a házi feladat jutott:
- gyerek előtt nem mobilozni
- gyerekre jobban odafigyelni.

Mert minden a szokásainkon múlik. Azok viszont állandóan alakíthatóak. Ez jó hír. A tét viszontjóval nagyobb, mint amekkorának tűnik.
 

Extrák:

- Az 5 szeretetnyelv summája (wiki)
- Az internetes zaklatás – Mit tehet a szülő? (Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány)