Gratulálok a csapatomnak, az első két meccshez képest is erősebbek voltunk. Jól szervezett védelemmel tudtunk csak versenyképesek lenni. Ezt tudtuk az elején. Próbáltunk labdát birtokolni. De nemcsak a védelmet, hanem a támadást is jól szerveztük meg, szerencsénk is volt, különösen a szabadrúgásoknál- kezdte értékelését Bernd Storck.
Magyarok a zEB-én – index.hu
Talán kicsit jótékony pótszerként hat nemcsak a nemzettudatra és az összetartozásra, hanem az egyháztudatra is a magyarok EB sikere. Egy-két nemzedékkel korábban az egyházban nem volt ildomos sikerről beszélni. A sokat idézett kegyes mondás szerint egy jó igehirdetésre adott volt a riposzt: „mielőtt megdicsértek volna, már az ördög megdicsért téged”. A siker valahogy nem tartozott az egyházi kategóriába. Ezzel szemben a kudarc, közömbösség és minden egyéb a kegyelem tartományába lett utalva. Ugyanakkor ma már megjelent az az igény, hogy ismert személyeket emeljenek egy-egy esemény egyházi arcává, mert az nemcsak píár fogás, hanem a hitelesség és bizonyos mértékig a sikeresség ismérve.
A magyar fociválogatott sikere félévszázados álmából rázta fel a veszteségre berendezkedett nemzet- és közösségi tudatot és üzent, hogy a kicsinység, lenézettség ellenére is lehetséges a győzelem. A továbbjutás már két játék után biztosított volt. És ez azt jelentette, hogy apró munkával az egyéni képességeket csapatszellemmé összegyúrva megtörtént a lehetetlen. Az esélytelen kilépett önnön árnyékából, mert elhitte, hogy lehetséges. Nem az volt a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak róla, hanem, hogy a szívet oda téve a pillanatba, küzd minden egyes ember, minden egyes labdáért. Az első meccs, bár eredményében jobb volt, mint a második, még nem hozta a felszínre azt, amiben a második, Izland elleni már gyönyörködtetett: amikor a fiúk szívüket kitéve fizikai lehetőségeik határáig küzdöttek az eredményért. Az a döntetlen felért bármilyen győzelemmel, mert az a szív és odaszánás győzelme volt.
„Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! És szeresd felebarátodat, mint…” Jézus ebben foglalja össze a törvény lényegét. Ha Isten választottai/válogatottja így küzdenének az ő ügyéért, talán beérnének a sikerek. Mert látnák az emberek a „jócselekedeteket”, az élet hitelességét és együtt örülnének a győztesekkel. Az ecclesia triumfas-szal.
A hívő szív öröme nem szakad ki sosem a közösség öröméből, hanem annak áldásait Isten szeretetébe helyezi.
Fiatal felnőtt gyülekezeti csoportunk egyik tagja meglepett az első magyar győzelem után. A bibliás együttlét végén jelezte, hogy adományt szeretne adni az egyháznak. Köszönet kíséretében nyújtottam át a bizonylatot mikor megszólat: Tudja tiszteletes úr, hogy miért adom ezt? Na? – kíváncsiskodtam. Megtettem a tippmixen a magyarok győzelmét. Sajnos egy góllal tévedtem, de így is nyertem. Amikor fogadtam, azt is megfogadtam, hogyha nyerek, a nyereményt Istennek ajánlom.
Személyes és közösségi siker, egy ember vagy egy nemzet öröme is érhet így egybe. Mert az öröm felemeli mindig a szívet, miként a siker is visszajelzést ad arról, hogy érdemes küzdeni és kitartani. Néha évek, évtizedek csendes munkája kerül hirtelen a nyilvánosság elé. A siker pedig örömforrás, ahogy Pál apostol mondja: „Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Korintus 9,24-27).
Már győzelem, ha valaki méltóan tudja képviselni az ügyet, ami rábízatott.
Függetlenül attól, hogy mi történik ezután, a magyar fociválogatott teljesítménye abban szép, hogy méltóvá vált egy közösség, a nemzet képviseletére.
A többi pedig álom. A csoportelsőség, amire nem sokan fogadtak volna. Az ünnep, ami megemelte a nemzet szívét határok nélkül. Ma jó magyarnak lenni. És holnap is jó lesz elhinni, hogy nem vagyunk alábbvalóak egyetlen nemzetnél sem. Nem az EB-n mutatott eredmények okán, hanem mert mi is benne vagyunk a megváltottak seregében/csapatában. Ez az üdvbizonyosság sarkalja életünket minden nap a helytállásra.