– Miért olyan kevés a jó fej a magyar katolikus egyházban? Már abban az értelemben, hogy valaki széles körben ismert és népszerű, modern gondolkodású, jól kezeli a médiát, ugyanakkor elkötelezett evangélistája a hitnek. Több Beer Miklósra, Pál Ferire, Hodász Andrásra lenne szükség.

Ne lopj, ne hazudj! – Hodász András: Politikusaink mélyen lenéznek minket - 168ora.hu

 

Olvasom a 168 óra riportját Hodász András paptársammal, aki, mint megtudtam, „széles körben ismert és népszerű, modern gondolkodású, jól kezeli a médiát, ugyanakkor elkötelezett evangélistája a hitnek.” Na, végre, sóhajtok fel megkönnyebbülten, végre egy keresztény pap/lelkész, akit a nem túl mérsékelt, az egyházakhoz nem túl barátságos, megszólalásaiban gyakran igencsak szélsőséges, szóval a „168 óra” pozitívan értékel! Bár tartok tőle, hogy az idézett jelzők addig tartanak, amíg Hodász atyának Magyarország állapotáról ugyanaz jut eszébe, mint a 168 órának.

Nem, nincsen semmi gond azzal, ha Hodász András véleménye más, mint az enyém, mondjuk akár a közélet kérdéseiben is. Biztos más focicsapatot szeretünk, máshogy szórakozunk, más a kedvenc ételünk, más zenét hallgatunk, máshogy készülünk egy istentiszteletre, és talán a politika dolgait is máshogy ítéljük meg. (Csak azt tudnám, mi lesz így a klerikális reakció bélyegével? Még szerencse, hogy a hódmezővásárhelyi szintén katolikus kolléga gondoskodott erről is, még a végén tényleg zavarban lennének egyesek…)

Nekem az sem okoz földcsuszamlást, hogyha valaki katolikus pap létére a 168 órának ad interjút.  Ám azt azért bizonyára ő is érzi, hogy a negédes hang nem a személyének, hanem a véleményének szól. Mint ahogyan ugyanez a hang csiripel Beer Miklósnak is, aki szerint az emberség felülírja a nemzetbiztonságot. És ugyanez a tisztelet, rajongás, kitüntetések sora jár Ferenc pápának is, amiért a migráció kérdésében haladó nézeteket vall. És ugyanez a kitüntetés jár azoknak, akik szerint ma minden rossz, és persze mindenről a politikusok (hogy értsük: Orbán Viktor) tehetnek. Hát persze, hogy ők, az álszentek a felelősek az országban uralkodó állapotokért, hát persze, hogy nem kérdezik meg a népet, amit egyébként lenéznek, hát persze, hogy a kórházak lepratelepek. Kétségünk ne legyen afelől, ha például a már említett hódmezővásárhelyi plébános az ellenzéki közös jelölt mellett kampányolt volna, akkor bizonyára már ő is modern gondolkodású, elkötelezett hitű lelkipásztor lenne. 

Hát nem érdekes? 

Szóval, kedves kolléga, inkább vigyázz. Rossz, ha az ember rájön, hogy csak kihasználják. 

Ami pedig a riportban kifejtett véleményt illeti: 

„…ha belenézünk a parlamenti tudósításokba, világossá válik, leginkább a politikusaink felelősek azért, hogy ilyen hangulat uralkodott el az országban. Kétségbeejtő, ahogyan a vezetőink egymáshoz szólnak, ahogy egymásról beszélnek. A politikai viták stílusa nem lép túl a kocsmakultúrán. Ez gyűrűzik aztán tovább a társadalom minden rétegébe, ahol rengeteg elfojtással találkozom.”

Szerintem Magyarországon leginkább NEM a politikusok tehetnek arról, milyen a közhangulat. Persze, sokat tehetnek érte és ellene is, de az egyén és a közösség (például egy egyházi közösség, de akár iskolai, munkahelyi közösség) felelőssége ebben a kérdésben sokkal nagyobb, mint bármely politikusé. (Örülök, hogy az egyén felelősségét Hodász kolléga is előtérbe helyezi.) Ha csak a politikusokat vennénk elő a közhangulatért, ugyanennyire, ha nem jobban lehetne hibáztatni a médiát is. Talán azt is, aminek Hodász kolléga éppen nyilatkozik. 

Egyébként a közhangulat nem 2014, de nem is 2010 óta „ilyen”. Milyen is? A közhangulat bizonyos helyeken mindig akkor szörnyű, a kórházak mindig akkor lepratelepek egyes újságcikkekben és megszólalásokban, amikor nem balliberális kormány irányít. És persze akkor van fasisztaveszély is, Európa segíts! Érdekes, 2006-ban a közhangulat biztos jó volt, nyugodtan lehetett ünnepelni az októberi évfordulót, a politikusok akkor még szentek voltak, a Duna kék, még a hármas metró sem égett ki soha. 

Sajnos ideális közállapot, közhangulat soha nem volt, és nem is lesz. 

Ahelyett, hogy a magyar állapotokat ostorozzuk, nem ártana egy kicsit a határainkon túlra is tekinteni: Németországban annyira jó a közbeszéd, hogy egész egyszerűen letagadták a kölni erőszakoskodásokat. Több nyugat-európai nagyváros egyes részeibe nem muszlim nem teheti be a lábát. Az elmúlt években rengeteg terrortámadás történt Európa szerte. Az Egyesült Államokban szobrokat rombolnak, miközben a feketék ellen elkövetett állítólagos rendőri túlkapások polgárháborús hangulatot idéztek elő. Donald Trump elnökké választását elképesztő hisztéria kísérte, az ottani politikusok megnyilvánulásaira, képmutatásaira pedig nem érdemes sok szót vesztegetni. 

"Ha nekem azt állítja valaki, hogy az egészségügy rendben van, arra hogyan reagálhatnék? Legfeljebb egy gúnyos kacajjal. A legtöbb kórházunk olyan szintű lepratelep, már elnézést a kifejezésért, hogy az döbbenetes."

Azt senki nem mondta, hogy az egészségügyben minden rendben. De az igaz, hogy a mostani kormányzat sok pénzt ölt az egészségügybe –igaz, talán nem eleget. Nyilván sok kórházat kellene rendbe hozni, emelni még tovább az egészségügyben dolgozók bérét, megakadályozni az elvándorlást.

Szerintem Magyarországon a legtöbb kórház nem lepratelep. Saját tapasztalatom az, hogy amikor a nagyobbik lányommal volt szerencsém 2009-ben a kaposvári kórház gyermekfertőző részlegének vendégszeretetét élvezni, valóban elképesztő állapotok uralkodtak. Most ugyanez a részleg 2016-ban, az újjáépítés után gyönyörű lett– persze ágy sem akkor, sem a legutóbbi „látogatásomkor” nem volt a szülőknek. 

"Az alapprobléma, hogy rendre olyan dolgokról kérdezik meg az emberek véleményét, amelyek valójában indifferensek. Ami viszont igazán fontos, például Paks II., azzal kapcsolatban nem kíváncsiak az álláspontunkra."

Nyilván Magyarországon mindenkinek, a buszvezetőtől az újságíróig kialakult álláspontja van a paksi bővítéssel kapcsolatban. Mindenki tisztában van azzal, miért kellene/nem kellene Paks2, hiszen az atomenergiával kelünk és fekszünk. És nyilván senki nem használná fel a népszavazást arra, hogy az egy „Orbán” elleni népszavazásba torkolljon, miként tették az olimpiai aláírásgyűjtéssel is. 

A migrációval kapcsolatban viszont örülök a mérsékelt hangnak. Szegény riporter erőlködik is egy darabig („Ön a szeretet vallásának képviselője”, áhh…), hátha olyat mond a kérdezett, amibe bele lehet kapaszkodni, de semmi. Nem kell senkihez alkalmazkodnia, mi több, kötelező érvényű előírás sincs, Kispesten pedig nem aktuális ez a kérdés. Sőt: a migráció hihetetlenül összetett probléma, amit nem olyan egyszerű megérteni. Persze sokan rettegnek, hála a kormányzatnak, de félni nem kell, olyan sosem lesz, hogy több százezer menekült érkezik hazánkba. (Hála a kormányzatnak  - teszik hozzá mások.)

Végül az álszent politikusokra terelődik a szó, akik miatt magyarázkodnia kell Hodász kollégának. Szerintem ne tegye. Egyrészt mindenki maga felel az álszentségéért, másrészt előbb-utóbb úgyis mások kormányoznak majd, lévén a biológiai óra keményen dolgozik, a politikus pedig nem mindenható. A 168 óránál is megnyugodhatnak: akkor jönnek majd a humanista, népük rezdülésére odafigyelő, az egészségügyet a szívükön viselő, a korrupciótól írtózó elvhű népszolgák. 

Ja, nem. 

Hozzászólások