Fennállása óta 85 ezer nőt és gyereket gyógyítottak a Panziban. Nem meglepő, hogy Mukwegének elege lett a nőket semmibe vevő férfitársaiból és azokból a politikusokból, akik nem tesznek semmit.
Férfiak vagyunk, és tudjuk, honnan jövünk. Miért maradunk csendben akkor, amikor éppen az eredetünket akarják elpusztítani? Mindannyiunkat nő szült. Talán elvesztettem az utam, és egy olyan világban élek, amit nem értek. ...
– Mukwege már 2012-ben is keserűen nyilatkozott arról a pokolról és tehetetlenségről, ami a Kongói Demokratikus Köztársaságot jellemzi. Az erőszak tovább gyűrűzik az afrikai országban, és az orvos ma már a megerőszakolt nők generációit kezeli. Operált egy anyát, akinek a lánya is Mukwege műtőasztalán feküdt 15 évvel később. És operálta a nő unokáját is, aki még csak kisbaba volt. Két generációt varrt össze a Panziban. Nincsenek szavaim, hogy leírjam és elmagyarázzam a szemem előtt zajló brutalitást ...
Egy általunk normálisnak gondolt társadalomban vannak tabuk. Ezek amolyan "szent" dolgok. Egy narratívája van. Másképpen nem lehet hozzá nyúlni, beszélni róla. Ennek a jelentősége nem a tiltás, hanem a közös származás, eredet, identitás fenntartása. Amikor tabukat döntögetünk, azaz nagyon szabadokká akarunk válni, akkor nem jó fejek vagyunk, vagy nagy szabadságharcosok. Egyszerűen nem érezzük a magunkénak azt a közösséget, amiben élünk. Nem gondoljuk magunkat a részének. Az identitásunkat és az eredetünket meg akarjuk változtatni. Új narratívát akarunk. Ennek feltétlenül velejárója a régi megtagadása és elpusztítása.
Ilyen tabuk pl. a kannibalizmus. Fajtársat nem eszünk. Családon belül nincs nemi kapcsolat. Szülő, gyermek, testvérek. Nem törünk házasságot.
Most pedig a szexualitásnak álcázott erőszak. Ez nem szexualitás, hanem többféle tabu egyszerre történő ledöntése. A háborúknak szinte kötelező árukapcsolása. Nem egyszerűen két test találkozása, hanem az én erőm, rendszerem megdönti és legyőzi a tiedet. Valójában jogos a megfogalmazás, olcsóbb, mint a golyó, de aljasabban öl és nagyobb a roncsoló ereje. Hiszen a mégoly különböző kultúrákban is azonos családi kötelékeket töri szét. Gyorsan veri szét férj, feleség szövetségét. A szűkebb közösség összetartását és lassan, de biztosan a tágabb faluközösséget, de akár a társadalmat is. Ezért ennek az erőszaknak a megítélését csak az emberöléssel lehet összehasonlítani, annak is az aljas szándékkal, előre kitervelt, különös kegyetlenséggel végrehajtott kategóriájában.
Nem véletlen, hogy az erőszakon átesett nők sok esetben eltitkolják családjuk, férfi családtagjuk elől, és egész életükben egyedül hordozzák ennek a terhét. Így védi, hihetetlen erővel a közösséget.
Ez a kongói orvos nagyon lényeges dolgot mond ki: "Miért maradunk csendben akkor, amikor éppen az eredetünket akarják elpusztítani? Mindannyiunkat nő szült." Annyira ősi tabu. Ennek a megtörése jogosan veti fel azt a kérdést, hogy ember maradt-e az, aki ezt tette, elnézte, vagy bátorította. Ez magának az ember eredetének a megtagadása.
Nincs kezdet, nincs vég, csak a most van. Nem anya szült, vagy ez nem érdekes. A nő semmi. A végtelen és kimutatott, megélt erőnek van értelme. Ameddig csak lehet. Nem kell arra az időre gondolni, amikor elfogy az erő.
Egészen sátáni. Teológiailag ez az Isten rendjének a tagadása.