Mintegy negyven településen tüntettek hétfőn este a Közfelháborodás Napján az időközben már visszavont internetadó, az állami korrupció, az adó- és külpolitika ellen. Budapesten a Kossuth téren demonstráltak, a tér meg is telt tüntetőkkel.
Újabb káromkodás a színpadon
Kiss Ábrahám Soma beszédével zárult a tüntetés, aki melegebb éghajaltra (konkrétan a p...ba) küldte a politikusokat.Országszerte tüntetnek a Közfelháborodás napján - mandiner.hu
Fel vagyok háborodva, mert tegnap majdnem kimaradtam a közfelháborodásból. Oly annyira, hogy ha a TV és a világháló nem tájékoztatott volna az aktuálisan hétfő este zajló eseményekről, bizony fogalmam sem lett volna arról, hogy most lehet közfelháborodni. Győrbe se nagyon ért el a közfelháborodás szele, és ahogy a képeket, rövid videókat szemlélem, bizony nem is vert túl nagy hullámokat. Vagy a szervezés volt nagyon gyenge, vagy enyhén szólva is túlzás egy kisebbség felháborodását közfelháborodásnak nevezni. Attól, hogy két ember zászlót vagy táblát vesz a kezébe és lefotózza magát és beküldi valamelyik online szerkesztőségbe, még nem igazán érzem, hogy pl. Málta vagy Finnország is közfelháborodik.
Felháborodni mindig van ok, és ebben is, mint annyi minden másban, mi, magyarok jók vagyunk. Az is biztos, hogy jelen kormányunk is messze esik a szentek közösségétől, és távolról sem jellemzi őket a csalatkozhatatlanság, mikor nyilatkoznak vagy éppen törvényeket hoznak. Mindenvélt és valós korrupciós ügy mellett pl. úgy érezem, hogy a mindenkori NAV elnöknek illene legalább a hétköznapi társalgás szintjén angolul beszélni, mert elég rendesen leégette magát és hivatalát is a mostani az amerikai követség előtt, függetlenül az amerikai nagykövet viselkedésétől (az is megér egy misét!)
Tehát ok van bőven felháborodni mindig és mindenkor. Lehet a felháborodásnak hangot is adni, olyan államban élünk, ahol nem tilos tüntetéseket szervezni. Lehet tömeget összehívni, lehet kifejteni álláspontokat, nézeteket.
De hadd háborodjak már fel már én is azon, hogy a mostani és a múltkori tüntetés szervezői egyáltalán nincsenek tisztában a felelősségükkel. Összetrombitálják az embereket, jól felszítják az indulatokat, s utána, mint akik jól végezték dolgukat, távoznak, és Pilátusként mossák kezeiket, hogy abszolút nem tehetnek az utána kialakult/kialakuló konfrontatív helyzetekről. Vagy esetleg majd rendőrállamot kiáltanak.
De mire is hívták össze a tüntetőket? Nem tetszik a kormány? Ezt értem. Nem tetszik Orbán Viktor ténykedése, ezt is értem. Szíve joga mindenkinek. De mintha nem is olyan régen választások lettek volna – talán három is volt ebben az évben – ott is szabadon lehetett véleményt nyilvánítani. Lehet a számokkal, választási törvényekkel bűvészkedni, meg az otthonmaradókkal takarózni, de ha akkora a közfelháborodás, akkor miért nem söpörte el az egész jelenlegi csapatot a kormánnyal szemben állók iszonyatos többsége országosan és helyileg is? Ezt nem értem. Az én kezemet nem fogta senki, mikor behúztam a saját ikszemet. Nem is kellett senkinek számot adni arról, hogy kire voksoltam. Miért nem volt kontra „fülkeforradalom”?
Persze a demagógia, a balhé szele, az indulatkeltés, a protestálás mindig képes embereket vinni az utcára. Minden politikai tömegrendezvényen, legyen az jobbos vagy balos, mindig megjelenik a valamilyen okból vagy célért kijövő többség mellett a társadalom alja is, mert hogy van ilyen is. Az az alja, amelyik mindig és mindenkit szívesen küld el melegebb éghajlatra, amelyik nem ismer határt és korlátot, csak ki akarja tombolni magát. De épp a szónokok felelősségérzetén és a többség viselkedésén múlik, hogy ebben az aljában felerősödik-e egyfajta pusztító, romboló ösztön vagy éppen meghúzzák magukat, igazodva a többiekhez.
És ami tényleg fölháborít, hogy annyira nem tisztelték a szónokok saját szimpatizánsaikat és az általuk jónak és fontosnak ítélt ügyet, hogy nem átallottak trágárságokat zúdítani a hallgatóság nyakába. Ennyibe nézik a tüntetőket, hogy nekik tökéletesen megfelel a kocsmai megnyilvánulás? Sőt, talán ettől tűnnek őszintének és hitelesnek a szónokok? Mert akkor igen nagy baj van. Véleményem szerint a trágárság a legtöbb esetben a kulturálatlanságon túl a tehetetlenség vagy az olcsó hősködés jele. Persze el lehet jutni arra a szintre is, mikor már nem is tudatosulnak a kimondott szavak, kifejezések, csak a kötőszó szerepet látják el. (Többször kérdeztem már vissza, mikor jelenlétemben valaki nagy lendülettel az isten nemi szervét emlegette: Honnan tudod, hogy van neki? Többször döbbent csend volt a válasz.)
Nem kéne rádöbbenni, hogy az oly hangosan deklarált európaiság nem egyenlő a mindent szabad alpáriságával? Nos, ha már közfelháborodás napja volt, engedtessék meg nekem is, hogy most ezeken háborogjak.
Hozzászólások