Szlovéniában az ország két százaléka maradhat ellátatlanul, ha egy északnyugati körzetben végleg felmondanak a háziorvosok. Romániából már hosszú évek óta menekülnek a doktorok, a felük már „le is lépett”. Bulgáriában hasonló a helyzet, tehát nemcsak Magyarországot sújtja az orvosok és nővérek elvándorlása. Ám van egy fejlett állam Európában, ahonnan szintén külföldre mennek a szakemberek, méghozzá Németország. ... Mindeközben Németországot 2050 orvos hagyta el, vagyis ez az ország sem elég vonzó – a már ott dolgozóknak. A fő célország a német orvosok körében Svájc: 677-en távoztak oda, Ausztriába 295-en, az USA-ba pedig 112-en 2016-ban.
Vészesen ürülnek ki a rendelők, kórházak, nyugatra mennek az orvosok és a nővérek 24.hu
A lényeg, hogy a kevésbé jól fizető és kevésbé jól szervezett társadalomból az értelmiség, a tanult emberek, jelen esetben az egészségügy magasan képzett dolgozói, orvosok, ápolók a jobban szervezett és jobban fizető társadalomba szivárognak át. Ez most főleg a mi perspektívánkból keletről nyugat felé történik. Egyszer felénk, majd innen is tovább. Nem gondolnánk de a nyugati társadalmon belül is elvágynak jobb helyre. Németországból is tovább vágynak. Tévedés ne essék nem tudom megoldani, és még kísérletet sem tudok erre tenni. A jelenség most egészen látványos. Hiszen az elvándorlók helyén űr keletkezik. Országok egyes területein, megyéiben nincs orvos, az azért egészen feltűnő.
Miért? Ez a kérdés. Nyilván adódik a legegyszerűbb válasz. Ott többet lehet keresni. De ez önmagában még mindenre nem magyarázat. Az látszik, hogy óriási különbség van Kelet-Európa és Nyugat-Európa orvosi fizetései között. De Nyugat-Európában is van különbség. Sőt az óceánon túli társadalommal összehasonlítva, az is egy ugrást jelenthet.
Ok. Mit csinál valaki a több pénzzel? Ha haza akar esetleg még valaha térni, akkor valószínűleg gyűjtöget. Ha otthon laknak családtagjai, segíti őket. Haza küld a fizetésből. Ez egészen addig történik, amíg még van hazai identitás közössége. Ha azonban elveszti a közösségét, akkor már letelepszik és kialakul az új identitása és közössége, ahová tartozni fog.
A pénzen túl sokan arról vallanak, hogy szakmailag tudnak fejlődni. Ez is egy szempont, amikor az indulási helyükön esetleg pár tekintély uralja a szakmát. Nincs korrekt szakmai karrier lehetőség.
Arról is beszámolnak többen, hogy a gyógyítás körülményei is sokat számítanak. Kiszámítható szakmaiság, gyógyítási adottságok, megfelelően rendelkezésre álló gyógyszerek, fájdalomcsillapítók. Kiegyensúlyozott munkahelyi légkör. Szóval igen jó adottságú gyógyító közeg. Szép és tiszta munkahely. Jól szervezett takarítás, fertőtlenítés. Szakmailag szervezett munkahelyek, ahol a kidolgozott protokoll működik. Elégedett munkatársak, szabálykövetőbb magatartás. Siker a gyógyításban.
Sokan azért mennek, mert megunták országuk politikai, gazdasági rossz döntéseit. Vagy az irritáló oligarcha csoportok visszaéléseit. Megunták a szélmalomharcot. Nem tudnak javítani a körülményeiken. Nem csak pénzről van szó, hanem minden másról is. Amikor nem tud megfelelő fájdalomcsillapítót vagy antibiotikumot adni egy betegének ( ezt fokozhatjuk mondjuk leukémiás kisgyereknek vagy egy egyszerű végbéltükrözéskor a delikvensnek), és közben látja a felesleges pénzszórást, mutyit, akkor eltörik valami. Már nem tud a közösségéért küzdeni és maga maradt. Már csak a saját szűkebb közösségének érdekeit tudja képviselni.
Miért is zajlik ez a vándorlás? Arra gondolok, hogy a rengeteg okon túl mégis az a baj, hogy a társadalom szétesett öntudatos egyénekre és kevésbé öntudatosokra és még megannyi kategóriájú emberre. A kis közössége, szűkebb közösségek már nem tartják meg az embert. Azok a közösségek, amelyek kineveltek maguknak mindenféle szakma képviselőjét, melyre szükségük lehet a közösség megmaradásához. Ma ez összetört és az egyének, egyéni érdekeit szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket. Nyilván ez jelenség ismétlődik különböző időkben. Az egyéni boldogulás lehetősége nagyobb lett, mint a közösségben való tisztességes megmaradás lehetősége. A közösségek kiüresedtek. Hiányzik a kohézió, a közös kötőanyag. Rengeteg a kérdés, lehet sok a válasz is. De sokszor csak követni tudjuk és adminisztrálni az eseményeket.
Ezt azért sajnálom, mert sokan maradnak védtelenek, kiszolgáltatottak, akiknek nincsenek lehetőségeik, megfelelő képzettségük, tudásuk, képességeik az egyéni boldogulásra. Újra kell építeni a közösségeket. Milyen alapon lehet ezt megtenni, az jó kérdés. Nyelvi, faji, vallási, "emlékezet közösségi", hogy idézzek K. Lászlótól. Esetleg gazdasági. Nem tudom ki fogja újraszervezni az embereket.
De most erősen átrendeződünk. Ma éppen egy bevásárló központban vásároltam. Tele volt ázsiai kinézetű ázsiai munkás emberekkel. Magyar rendszámú kisbuszokkal jöttek mentek. Szerintem kínai emberek voltak. A népek jönnek mennek. Mi tarthat meg egy kultúrát, népet, nyelvet?
Jó lenne valami recept. De nincs. Csak valami örök ősi bizalom köthet bennünket egymáshoz, hogy együtt mégis csak könnyebben boldogulunk. Én hivatástudatnak hívom. Elkötelezettségnek. A képességeimet, lehetőségeimet nem csak a magam boldogulására kaptam. Felelős vagyok a rámbízottakért. Valami ilyesmire gondolok. Amikor többségbe kerülnek a hivatástudattal élő emberek, akkor megerősödik a közösség és társadalom. Közös identitásuk is ezzel együtt. Mondjuk Isten meghatározó akarata nem változik. Az Ő rendje alatt élet van, azon kívül állandósul a rendetlenség és a pusztulás.