Én vagyok a párt elnöke. Minden egyes elvesztett városért nekem is van felelősségem. Vagy azért, mert nem közreműködtem abban, hogy jobb jelöltet találjunk; vagy azért, mert a kampányba nem tudtm elegendő enrergiát bele tenni; vagy azért, mert nem tudtam közreműködni olyan valasztási stratégia kidolgozásában, ami győzelemhez vezetett volna. A párt elnöke az generális felelősséget visel minden egyes sikerért meg kudarcért is.
Az egyetlen dolog, amit fel tudok hozni a mentésgemre, hogy több helyen nyertünk, mint ahány helyen vesztettünk. Ha nem így lenne, valószínűleg nem is tudnám megtartani a pártelnöki tisztséget.Orbán: Minden elveszett városért felelősséget vállalok – index.hu
A kormányfő éveleji sajtótájékoztatóját lehet akár óvatosnak, akár túlzónak tartani attól függően, hogy ki, hogyan és miért hallgatja. Sok múlik a szubjektumon, érdeken és szempontrendszeren. Lehet a teljes beszédet, vagy annak részleteit górcső alá venni, motiválhat túlfűtöttségtől egészen az érdektelenségig bármi, megakaszthat egyetlen részlet vagy pontról pontra boncolgtható a beszéd. Engem egyetlen dolog ragadott meg, és gondolkodtatott el: a felelősségvállalás.
A felelősségvállalás egy olyan dolog, ami gyakorlatban erősíti meg az elvi rendet. Azon tulajdonsága miatt, hogy ELVILEG nem múlhat azon, hogy éppen bevállalom vagy nem, hanem csakis a felelősségteljes gondolkodásmódban gyökerezhet. A következményeket lehet bevállalni, átvállalni, elvállalni, felvállalni. Ez utóbbi az egyenes út jele, és derék jellemet takar. Akár kicsiben, akár nagyban történik a felvállalás, akár cégvezetőként, akár alkalmazottként, akár trénerként, akár sportolóként, akár honpolgárként, akár politikusként. A bizalom megnyeréséhez, ill. megtartásához is erre van szükség. (A kényszerítés nélküli egyházfegyelemnek ez az idealisztikus alapja. Részben, egyeseknél működik is...)
Aki vezetett már kisebb vagy nagyobb lélekszámú csoportot, az tudja, hogy nem könnyű feladat. Ahogy rétegződik, árnyalódik a csoport kapcsolatrendszere, úgy lesz egyre nagyobb kihívás az eredményes helytállás. Főleg, ha valakinek nem egy, hanem több közösséget, testületet, csoportot kell irányítania! Kihívást jelent a folyamatos siker, pozitív eredmény elérése. Vannak hullámvölgyek és alagutak, amikről ugyanúgy beszélni és elgondolkodni kell, mint a magaslatokon.
A vezető felelőssége elvi és gyakorlati is. Elvileg tudják ezt a vezetők, csak nem mindig fogalmazzák meg, mondják ki és vállalják. Pedig szükség van rá. Nem azért, hogy találjunk egy hibáztatható személyt, hogy a közútálat növekedjen és a rendszer tagjai mentegethessék magukat. Hanem azért, hogy kivilágoljon a felnőtt gondolkodás, ami vállalja a felelősséget, ami a részét nem csak a jóból, hanem a rosszból is kiveszi, ami látja és belátja a változtatásra érett helyzeteket. Ettől lehet kilábalni a rosszból.
A felelősségvállalás belső erőt, egyenességet sugároz: vállalom azt, amit másra is kenhetnék. Amikor valaki felelősséget vállal, akkor azt bizonyítja, hogy képes a tettek (ill. mulasztások) következményeivel számolni. A felelősség vállalás érezteti, hogy az ember irányíthatónak lát folyamatokat, helyzeteket, embereket. S ha nem használja ki ezekkel a lehetőségeket, akkor képes azzal szembe nézni, konzekvenciákat levonni, és igyekszik a kialakult helyzeten javítani.
A felelősségteljes attitűd hátterében folyamatos önértékelés, önmonitorozás és önbizalom áll. Ezek azok a dolgok, amik ha gyengébbek, akkor a felelősségvállalás esetivé válik, vagy elmarad. Ami persze mára már megszokott. Sok vezető inkább a kibúvást, a hárítást, az áttestálást alkalmazza. Ezért is ütötte meg a fülemet a felelősségvállaló beszéd.
Jó lenne minél több ilyen jellegű helyzetértékelést hallani az élet bármely terüeltén: az elrontott frizurától kezdve a részint kudarcot valló támogatáselosztásig. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
