La Settimana del Baratto. Magyarul Barter Hét.
Így nevezik azt a kezdeményezést, amelynek köszönhetően több ezer olasz vendégszállóban ingyen pihenhetünk meg, ha készek vagyunk érte megdolgozni. A szó legszorosabb értelmében – írja a Condé Nast Traveler.
A munka alatt jelen esetben nem az étkezés utáni elmosogatást vagy az ébredés utáni beágyazást kell érteni, hanem speciális szolgáltatásokat, amiket megtaníthatunk a szállásadónak. (…) A Barter Hét szervezői szerint a fizetési kötelezettség elhagyásával a vendégszeretet emberi aspektuásra helyezik a hangsúlyt, és lehetőséget adnak az utazásra azok számára is, akik anyagi helyzetük miatt máskor nem tehetnék ezt meg.Ingyen szállhatunk meg olasz vendégházakban – egy feltétellel - 24.hu
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek kifejezetten szimpatikus ez a kezdeményezés. Abban is biztos vagyok, hogy sokan szeretnék, ha nem csak ilyen szórványos akciókban, hanem minél gyakrabban, mindenfelé, s az élet minél több területén elterjedne. Persze, biztos megvannak a gyengéi, buktatói, korlátai. Hiszen nem lehet véletlen, hogy a gazdasági fejlődés (?) nem ebbe az irányba, hanem a pénzközpontú gazdaság, kereskedelem felé mozdult el, talán már végérvényesen. Egyébként e cikk kapcsán jöttem rá, hogy az emberek (férfiak) nagy része mikor találkozott legelőször ezzel a jelenséggel: amikor egy-egy kiadós sörözés után bizalmasan rákérdeztünk a pincér(hölgy)re, hogy „nem lehetne lemosogatni...?” Csak azt nem tudtuk akkor még, hogy ez a barter... Ma azon gondolkodtam el, hogy milyen előnyei lehetnek egy ilyen „bartervilágnak”?
Száműzné a pénzt a világunkból... Vagy legalábbis háttérbe szorítaná... A pénzt, a mammont, „minden rossznak gyökerét”, amely nem más a Szentírás szerint, mint a „pénz szerelme”... (I.Tim. 6, 10) (Vagy még kívánatosabbá tenné...?) Igen, sokan afféle szükséges rossznak tartják, elég ha csak arra gondolunk, hány közösség, család vagy emberi kapcsolat békéje, harmóniája borult fel miatta... Mindenesetre sok viszálynak, konfliktusnak, háborúnak lehetne elejét venni a pénz eszköz-szerepének, egyáltalán jelentőségének csökkentésével... Kérdés, hogy ezt a barterrel elő lehetne-e segíteni...?
Nagyobb teret adna az emberi kapcsolatoknak. Egyik írásomban (Megtért gazdaság) már megemlítettem egy egyetemista fiút, aki régebben sokat segített számítógépes ügyetlenségeinkben és soha nem fogadott el érte pénz. Mástól sem. S amikor erre rákérdeztem, elmondta, hogy az ő vállalkozása a kölcsönös szívességnyújtásra épül, s higgyem el, már évek óta működik, s hosszabb távon megtérül... Ő ehhez ért, ebben segít, ily módon „született” barátai pedig autót szerelnek neki, síléceket adnak neki kölcsön, vagy éppen ritka gyógyszereket szereznek be a nagymamájának... (Amikor mondom neki, hogy a boltban viszont nem fogsz ingyen kenyeret kapni, hiába segíted az eladónak a magas polcról levenni a nehéz dobozt, azt mondta, ez igaz, de ennek a nyitott, barátságos hozzáállásának köszönheti az új állását is, ahol már kap annyi pénzt, hogy nem csak kenyeret tud venni, hanem rávalót is...)
Hasznosabbá tesz! Több képességet, értéket, ambíciót ki tud(na) hozni az emberből... Eszembe jut egy néni, aki „ipari mennyiségben” szokott nekünk horgolt karácsonyi angyalkákat gyártani az adventi vásárunkra... S amikor az elején rákérdeztem, hogy mivel tartozunk vagy mivel tudjuk ezt a rengeteg munkát viszonozni, meghálálni, azt mondta rá, hogy azzal, hogy meglátogatjuk, hogy elbeszélgetünk vele, hogy testvéri közösségben töltjük vele az időt... Valahol ez is barter... S ajánlani is lehetne azoknak, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal vagy ilyen-olyan pótcselekvésekkel töltik az időt...
Emberibbé teszi vagy tenné körülöttünk a világot, mert a kölcsönös bizalomra épül. Sőt, hitem és meggyőződésem szerint nem csak emberibbé, hanem krisztusibbá is! Gondoljunk csak a jól ismert adópénzes történetre, mikor Jézust tőrbe akarták csalni, azzal, hogy „szabad-e adót fizetni a császárnak?” S mit reagált erre? Kért egy dénárt! (Mt. 22, 19) S eszembe jut egy igemagyarázat, mely szerint azért kért, mert nem volt nála, nem használta ezt a fizetőeszközt... Ergó... Azt nem írom le, hogy „barterezett”, azt viszont igen, hogy tanított, gyógyított, csodákat tett, meghalt értünk, s „csak” annyit kér cserébe, hogy fogadjuk el Őt életünk Urának, Megváltójának!