„Ez nem mese! Jézus megszületett. A karácsony itt kezdődik.” – Ebből a három mondatból áll egyházunk 24 másodperces karácsonyi animációs filmje. Amikor először láttam december 9. hajnalán, azonnal megosztottam a Facebook oldalamon ezzel a megjegyzéssel: „Ez egyszerűen zseniális.” Nem tartom most sem elhamarkodott ítéletnek.
Most is állítom, ebben a három mondatban minden benne van, zseniális tömörséggel és egyszerűséggel. Úgy értem, nem csak az, amiről karácsony szól, hanem a kor is, amelyben ma karácsonyt ünneplünk. De nem csak ez a rövidke szöveg, hanem a képi megfogalmazás is zseniális. Egy kisfiú az ágyában mesekönyvet néz: rénszarvasok, télapó, stb. Aztán hirtelen az ablakhoz fut, miközben elhangzik a mondat (Ez nem mese!) s látja a három királyt, amint mennek egy épület felé, amelyhez felülről közeledik egy csillag. A kisfiú a meséből hirtelen átkerül a valóságba: Jézus megszületett. Mint megtudtam, a film az ötlettől a megvalósulásig igazi csapatmunka eredményeként született. Megérdemlik, hogy megemlítsük őket: Fekete Zsuzsa, Szabó-Nyulász Melinda, Farkas Zsuzsanna, Feke György, Nagy Tímea, Szűcs Péter, Ritoók Teréz, Petri Nóra.
Ami nekem ez a film: karácsony visszavétele.
Merthogy elvették tőlünk. Kik is? Mindegy. Mondjuk így: egy hitetlenségen nyugvó eszmerendszer, amely úgy gondolta, hogy karácsonynak jó helye van a mesék, a legendák és a mítoszok világában. És ezt valami egészen rafinált módon oldotta meg: nem szüntette meg az ünnepet, hanem „csak” átalakította. Létrehozta a karácsonyi mesét a maga rénszarvasos, télapós képi világával, hozzáadott még valami egészen megejtő szentimentalizmust, átnevezte télünnepnek, fenyőünnepnek. S erre rászállt az üzlet is, hogy aztán az egész ünnepkör azt a benyomást keltse, mintha karácsony ünnepe maga lenne a megvalósult mese. Létrejött a karácsonyi utánzat, a mesébe öltöztetett történet az eredeti történet nélkül: a nagy karácsonyi illúzió, amelynek egyetlen célja van, az eredeti történet felszámolása. Ez az, amire Karl Marx után szabadon azt lehetne mondani: a megszüntetve megőrzés mestermunkája. Úgy számolta fel Jézus Krisztus születésének az ünnepben megőrzött történetét, hogy az ünnepet mesévé alakította át.
A kor, amelyben élnünk adatik, egy ilyen kor. Nem véletlen, hogy ilyenkor karácsony táján újult erőre kap a kultúrharc, vagyis az a vita, hogy a keresztyénség hogyan is lehet ma jelen a világban. Mert ugye, karácsonnyal az a „baj”, hogy nem szorítható a magánszféra világába. Látható a nyilvános térben. Abszurd módon, a hitetlenség normavilága úgy gondolta, hogy a karácsonyt csak mesébe burkolva lehet a nyilvánosság elé vinni. A rénszarvasos, télapós giccs nem sért senkit sem. De az eredeti történet már igen. Képzeljük csak el, ha valamely világváros főterén karácsonykor egy óriás méretű reklámtábla állna ezzel a felirattal: „Jézus megszületett!” Ez maga lenne a világnézeti provokáció. De ha egy télapó jelenik meg, azzal nincs semmi gond. A karácsonyi mese ma szalonképes a nyilvánosság előtt. Az igazi történet nem az.
Ez a film ezzel a három mondattal visszaveszi a karácsonyt. Képileg a kisfiút a mese világából a valóságba hívja. Ahogyan a nézőt is. S egyúttal üzen is: épp itt az ideje a karácsonyi mese világából átköltözni a valóságba.
No de mi is a valóság? A valóság az, hogy Jézus tényleg megszületett. A karácsonyi eredettörténet nem mese, nem legenda. Nem arról van szó, hogy a hitetlenség kora egy Jézusról szóló régi mese helyébe egy új mesét kreált, hanem arról, meghamisította a történelmet. Egy valóságos eseményt, Jézus születését úgy állította be, mintha mese volna: Jézusból télapót csinált.
Ismert a mondás: vedd el, ami a tiéd. Nos, ennek a filmnek az üzenete számomra: vedd vissza, ami a tiéd. „Ez nem mese! Jézus megszületett. A karácsony itt kezdődik.”
Ki kell mondani, hogy Jézus nélkül nincs karácsony. Jézus nélkül csak mese van. Épp itt az ideje, hogy a karácsonyi mese világából felébredve ez a világ rádöbbenjen a valóságra.
(Megjelent a Reformátusok Lapja 2019. december 22-i számában.)
Hozzászólások