Nem akarok szenvtelennek tűnni… nekem is vannak favoritjaim, akiknek annyira szeretem a produkcióit, hogy azokért cserébe hajlandó vagyok megelőlegezni mögöttük a szerethető embert. Vagy ami még rosszabb, hogy valójában nem is érdekel, milyen ember van a produkció mögött, mert egyenlőségjelet teszek a produkció és az előadó közé, és elhiszem, hogy az előadó pont olyan fasza, mint az, amit előad. Épp ez az oka annak, hogy az ilyen előadókat nem akarom közelebbről megismerni. Nem akarom tudni, hogy milyenek, nem akarom tudni, hogy ostobák-e vagy sem, horkolnak-e vagy sem, büdös-e a szájuk vagy sem. (...) De vissza azokhoz a lányokhoz, akik úgy érzik, oda kell menniük a kedvencük öltözőjébe. (Zárójelben jegyzem meg, hogy tartok tőle, sok esetben a rajongók szinte semmit nem tudnak a rajongottról, csak hát… ha sokan tapsolnak neki, akkor ők is.) Nagyon érdekelne ennek a lélektana. Miért? Mit várnak?
„ÓCSKA KIS FASZIK VAGYTOK! IGAZI PUHAPÖCSÖK!” – KORMOS ANETT A BALATON SOUNDON TÖRTÉNTEKRŐL wmn.hu
Ugorjunk a másik oldalra. A férfiak oldalára. Mert őket sem értem. Vagyis… azt nyilván felfogom, hogy nekik házhoz (vagyis öltözőhöz) jön az élmény, ingyen van, miért ne? De milyen furcsa, hogy míg a többség talán azt gondolja ezekről a lányokról, hogy ócska kis ribancok, addig az őket gátlástalanul és gondolkodás nélkül kihasználó színpadi hősök renoméja semmit sem sérül. Sőt! Az valahogy olyan normális. (...) Csak leszedik az alacsonyan lógó gyümölcsöt. Illetve dehogy! Még csak le se szedik. Egyszerűen hagyják, hogy az ölükbe pottyanjon. Hát, miért ugranának el előle? Hülyék ők? A válaszom: igen. Vagyis nem. Nem hülyék. Csak ócskák. Ócska kis faszik. Igazi puhapöcsök, akik pontosan arra lendülnek mindig, amerre lökik őket. Épp ezért nem értem… ki és mit akarhat az ilyen puhapöcsöktől?
Nekem is van itt vallomásos jellegű mondanivalóm. Nem vagyok rajongó tipus. Nem tudok mit kezdeni a vallásos rajongással. Egy személyt isteníteni komoly lelki gyötrelmet jelent. Mindezt hisztériás körülmények között téve taszít is. Ráadásul ez a vallásban sem áll hozzám közel. Nem azt jelenti, hogy nincsenek mély kötődéseim, vagy nem tudok iszonyú erővel ragaszkodni. József Attila verse, amely egyik kedvencem, fejezi ki nagyon ezt a visszafogott, fojtott elemi erejű kapcsolódást.
(ÉN, KI EMBERKÉNT...)
Én, ki emberként vagyok, élve, boldog,
mint olyan dolgok, mik örökre szólnak,
hadd kiáltom szét az egeknek ujból -
Flóra, szeretlek!
Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat
bűvöl el, hogy hű kutyaként figyeljem
könnyü intését okos ujjaidnak,
mint leszek ember.
Flóra, karcsú, szép kehely, állsz előttem,
mint csokor van tűzve beléd a mennybolt
s napvirág felhők, remegő levél közt
hajlik az estnek.
Lelkemen szöktet, paripán, a képed,
épp csak érintvén vizeket, mezőket.
Két szemedből fűre, bogárra, tiszta
értelem árad.
Este van, mindent körüláll a csillag,
lásd, a mindenség aranyos kalitka,
benne itt vagy, én csevegőm, oh itt vagy,
rabmadaracskám!
1937. márc.
Legutolsó nagy koncertélményem is a Dead Can Dance koncertje volt Budapesten, 2012-ben. Azért az egészen más.
Ezért nem is tudok mit kezdeni a bulizós, inkább party élményekkel, mint koncertekkel. A Balaton Soundon történt ügyben a Somogy megyei rendőrség kiterjesztette a nyomozást, immár szexuális erőszak bűncselekményének ügyében is. A DVBBS zenekar az öltözőjébe invitált hat lányt, akikkel együtt ittak és drogot fogyasztottak. A hat lány közül három hirtelen rosszul lett, a zenekar tagjai pedig otthagyták őket félig ájultan, majd el akartak menekülni az országból, de a rendőrség a Liszt Ferenc reptéren lekapcsolta őket. Jelenleg szabadlábon védekeznek. DVBBS zenekar öltözőjében történtek egyáltalán nem számítanak egyedinek. Ez egy érzésvilág; laza vagyok, szabad vagyok, azt csinálok amit akarok, nem szól rám az anyám, se apám. Ez a Tankcsapda szerű érzésvilág: "Gyere, mondd el, mi a baj béb' én,figyelek rád. Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád. Látom van valami, ami a szívedet nyomja, Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja. Gyere ne félj tőlem én nem verlek át, Ha belekezdtél hát folytasd tovább, Ha akarod suttoghatsz, Nekem az is elég hogy halljam, És én majd,ott leszek és segítek ha baj van! Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék, Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!"
Most felnőtté teszlek te tinike. Gyere be a VIP szektorba. Ott már nincsen aki vigyázzon rád. Ott nincsenek kamerák, és az lesz, amit akarunk. Az egymást behergelő tinik meg mennek. Mert ez olyan cool, olyan felnőttes. Olyan nagyon megértem játék.
Nagyon beletrafált Kormos Anett cseppet sem visszafogott, ám jól elhelyezett írása. Vannak a bálványok, akikbe valamilyen szükséglet szerinti tulajdonságot projektálnak bele. Akiket nem is ismernek, mint embert, csak mint produkciót. Messziről jött ember azt mond, amiért megfizetik. A rajongók, lányok, meg fiúk csupán díszletek, pénzcsapok, majd a "kiválasztottak" használati cuccok. Egyszer használatos, kidobható cuccok. Használják is őket a bálványok. Érzelmeikben bezsongatott, lelki kábítószerezett, elbódított emberi lények ilyen használata etikailag számon kérhető. Sajnos jogilag teljesen rendben fogják találni még ügyvédi segítség nélkül is. Merthogy "önkéntesek".
Ha megvettünk egy produkciót, ha tetszett, akkor örüljünk, menjünk haza és szeressük azt, aki akkor is ott lesz, amikor a bálványlufi már leeresztett. Akkor utólag meg nem kell sem magyarázkodni, sem szembeköpni magunkat.
Ne vedd túl komolyan a jól komponált, koreografált produkciót és szereplőit! Őket ezért fizetik.
Ma szombat este
Indul a party
A malacnak reggel
Ki fog enni adni?
A színpadon
Három majom.
Hülyének néznek minket,
Azt gondolom. Republic 16 tonna
Hozzászólások