Az Index közleményben tudatta, hogy pénteken munkaviszonya megszüntetését kezdeményezte a lap szerkesztőségének három vezetője, Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő, korábbi főszerkesztő, illetve Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyettesek. Távozásukkal egyidejűleg a szerkesztőség több mint nyolcvan munkatársa is kezdeményezte a felmondását.
A tömeges felmondások kezdeményezésének előzménye, hogy szerdán kirúgták az Index főszerkesztőjét, Dull Szabolcsot.
Felmond az Index vezetése, több mint nyolcvanan távoznak – 24.hu
Mit jelent nekünk az Index? - A videó itt tekinthető meg.
Egy héttel ezelőtt az Index főszerkesztőjének, Dull Szabolcsnak felmondtak. Önmagában ez a hír semmilyen nagyobb jelentőséggel nem bírna, hiszen rendszeresen történnek különböző okok miatt kirúgások. Tulajdonképpen még a körülmények sem olyan mértékűek – bár kétségtelen, hogy sokan kerültek elég kellemetlen helyzetbe -, hogy ilyen nagy hírverése legyen. Főleg annak ismeretében, hogy az Indexnek elég mozgalmas „történelme” van. Tulajdonosváltások, anyagi nehézségek, főszerkesztő cserék, leépítések és még sorolhatnánk tovább. 1999 óta sok mindent megélt. A hír különlegességét az a reakció adta (vagyis tette mássá), hogy Dull Szabolcs, volt Index-es főszerkesztő kirúgása után még 80 kolléga állt fel és mondta azt, hogy akkor „mi is megyünk”.
Olyan intézményben szolgálok, ahol közel 2500 ember dolgozik együtt (műszakokban, nem egyszerre). Az osztályok gyakran olyanok, mint egy nagy család. Főleg a főnővéreken (bocsánat vezető szakdolgozók, mert vannak férfi képviselői is a feladatkörnek) tapasztalom, hogy szinte mindent tudnak a nővérekről, ápolókról és kisebb-nagyobb sikerrel odafigyelve igyekeznek összeállítani a beosztást, kiadni a szabadságot. Komoly tervezői munka húzódik meg a háttérben az ismeretek figyelembe vételével. A magyar mentalitást követve ismerjük egymás magánéletét, természetét, jó és rossz tulajdonságait a kórházban. Röviden, a nehézségeket leszámítva jó közösségek, de még ebben az esetben is csak nagy nehezen tudnám elképzelni, hogy az osztályvezető vagy vezető szakdolgozó kirúgása miatt mindenki más is felmondana (lehet, hogy csak az én fantáziám szegényes).
Dull Szabolcsnak valamit nagyon jól kellett csinálnia, hogy munkatársai ennyire ragaszkodtak hozzá. Akkor viszont miért is rúgták ki? (A kérdés költői, ennél mélyebben nem szeretnék belemenni.)
Viszont, ami miatt mégis idehoztam a Reposztra ezt a hírt, az egy videó, amelyben a felmondott kollégák és a volt főszerkesztő látható. Arra a kérdésre adnak választ mindannyian, hogy: Mit jelent nekünk az Index?
Többen a munkahely légkörét, a kötetlen, minden beleszólást nélkülöző munkavégzést emelték ki. Volt, akinek az jelentett sokat, hogy nincs dresszkód, így akár rövidnadrágban vagy metálos pólóban is bemehettek dolgozni. Sokan kiemelték az Index nagyszerűségét, amely miatt büszkeség volt bennük, hogy ott dolgozhattak.
Viszont ha ilyen fantasztikus munkahely (Miért ne hinnénk el?), akkor hogy lehet, hogy mégis önként felállnak és otthagyják? (szintén költői a kérdés)
Pár nappal ezelőtt, éppen itt a Reposzton volt egy olyan poszt ahol az író arra a következtetésre jutott, hogy mindent a politika határoz meg. Egyre többször tapasztalom én is, hogy hiába a tehetség, szorgalom, rátermettség, nem ez lesz a döntő, hanem sokkal inkább, hogy kinek a kije és honnan való az illető. Hiába a legideálisabb rendszer, az emberi természet nem változik és ugyanúgy szubjektív, hallottakon keresztül átszivárgott vélemények alapján fog dönteni. Ilyen világban élünk. Mindenkinek szíve joga.
Az indexes események és persze látottak, hallottak alapján egyre jobban abban erősödöm meg, hogy a közösségnek nagy ereje van. Ahol az egyetértés az összetartás erős ott (emberileg nézve) hatalmas dolgok történhetnek, de ahol csak az önös érdekek diktálnak ott csak széthúzás és romlás marad.
Az Index szerkesztői, írói, munkatársai elbúcsúztak az Indextől (volt, akinek második otthona volt), és gondolom egymástól. Az életük nem áll meg, bár biztos nehéz újra kezdeni új helyen (remélem mindenki talál), új kollégákkal.
U.i.: Én is búcsúzom, de csak ezen a felületen, mert a személyes találkozások és más felületeken jó reménység szerint találkozunk. Isten áldja meg a kedves Olvasókat!