„Sokfélék vagyunk, sokféle ajándékkal, amit arra kaptunk, hogy használjunk vele másoknak.” Számunkra ez egyfajta „alaphang” (kellene, hogy legyen) az életünkben. Hisz Jézus szolgálata, nemde egy nagy önkéntes program volt? Önként vállalta a mi beszűkült, nagyon is behatárolt emberi mivoltunkkal való azonosulást, az együttérzést, a könyörületet és végül a megváltás áldozatát.
Lassan elrepül fejünk fölött az idő, mint Kassák versében a nikkel szamovár, aminél többet aligha vertek nemzedékünkben a gimnazista nebulók átlagának fejébe a modern költészetről, de hát Istenem, ki is az a Kassák Lajos? – kérdeznék ma sokan, gimnazisták, aki csak úgy röptetett Párizs, Berlin meg Moszkva között, hogy Budapest se maradt ki belőle. De nem is a modernnek már aligha nevezhető költészetről akarok szólni, amit azóta a posztmodern és annak utánija is maga alá temetett, hanem egy számról, ami több, mint egy szám.
Ez a szám: 0066.
A Magyarországi Református Egyház technikai száma, amit a személyi jövedelemadó bevallásakor lehet megjelölni annak, aki adója 1 %-át a református egyházban folyó különböző szolgálati területeken végzett munka támogatására ajánlja.
Mi is ez a négy szám. Több, mint egy szám. Ez az üzenete. Lényegre törő, sejtető és inspiráló. Megkockáztatom, az összes egyházi technikai szám közül a legszimpatikusabb. Nem csak azért mert az „én egyházamé”, hanem mert négy számban az egyházi szolgálat ezerszínű arca van elrejtve.
Olyan időket élünk, amikor számokban és kódokban írják le az embert, a személyiséget, egészégi állapotot, adóalanyiságot, árumennyiséget, forgalmat, fogyasztási cikkek egyediségét és minőségét, a vágásra szánt állatot születésétől a szupermarketek polcaiig. Embert, állatot, növényt, eszközöket, fogyasztási cikkeket, lassan mindent ezen a világon számkódokba csomagolnak. Számot kaptak telefonjaink, így követnek mindenhova, s ha valamikor le szeretnék írni arctalan hatalmak személyes történetünket, ugyancsak ezekből a számokból rekonstruálnák. A mindenható számok bűvkörében és fogságában élünk.
És akkor megjelenik egy szám, ami igazából négy karakter, és ez több, mint egy szám. Emögött emberek állnak. Mindenekelőtt azok, akik tudatosan vállalják ennek a számnak üzenetét, református identitásukat, szimpátiájukat, talán emlékeiket, vagy szüleik, nagyszüleik emlékét. Vállalják azt az érintettséget, amiben az a bizalom ölt testet, hogy ők nem a mindenható államra, hanem a különleges szolgálatot vállaló és képviselő egyházi közösségre bízzák adóforintjaiknak egy, azaz egyetlen százalékát. A huszonheted tizedének tizedét. Közülük nagyon sokan nemcsak ennyit ajánlanak az egyháznak. Legtöbbeknél ez feltehetően csak a ráadás. Az igazi áldozat nem fut át az állam intézményein.
De fontos ez a szám, ami több, mint egy szám. Jel és jelzés értékkel bír a külvilág számára. Semleges közegben méretik meg számokban, hogy hány embernek is fontos egy-egy egyházi közösség. A számok nem önmagukért érdekesek, hanem üzennek a magyar társadalom egyház-képéről. Hogy mennyire tartják fontosnak ma az emberek az egyházak szolgálatát. Ez a szám tényleg több, mint egy szám.
Ha bárki is úgy gondolja, hogy Istenért nem tud tenni semmit, de semmit, szívének szeretetével mégis hathat.
Íme, (matematikusok ne kövezzenek meg a nulla ilyesfajta minősítéséért a számsor elején):
0=semmi
0=semmi
6=hat
6=hat
Azaz: 0066
Hozzászólások