Christians have been debating over various points of doctrine and practice since this began 2,000 years ago. Some of that debate is helpful: it forces us examine, check, re-check, and articulate our beliefs to one another.
However, a quick glance at the comments section of most popular Christian blogs shows that we don’t handle all of our disagreements well.
Why do things escalate so quickly? I think one reason is that we’ve bought into a few myths about how other Christians think — and these assumptions shut down meaningful conversation before it even starts.(A keresztyének a 2000 évvel előtti kezdet óta folytatnak tanbeli és gyakorlattal kapcsolatos vitákat. Néhány vita segítségünkre van: rászorít arra, hogy újra és újra vizsgáljuk felül és artikuláljuk hitünket egymás felé. Azonban elég egy pillantást vetni a legnépszerűbb keresztyén blogok kommentárjaira, az mutatja, hogy nem tudjuk megfelelően kezelni a nézeteltéréseinket. Miért eszkalálódnak a dolgok olyan gyorsan? Úgy gondolom, hogy az egyik ok az, hogy bevásároltunk pár mítoszt azzal kapcsolatban, hogy más keresztyének hogy gondolkoznak - és ezek az előfeltételezések elzárják a párbeszéd útját, még mielőtt megkezdődhetne.)
10 Myths Christians Believe About Other Christians - faithstreet. com
Egyházunk életében hol karakteresen, hol búvópatak szerűen jelen vannak a különböző kegyességi csoportok, és a hol jobban, hol kevésbé tapintható a köztük lévő feszültség, mely olykor ítélkezésbe, gyűlöletbe is átcsaphat. Nem mindig egyszerű párbeszédet folytatni a tőlünk eltérő felfogású keresztyénekkel, mert az elválasztó dolgokat valahogy mindig hamarabb észrevesszük, mint azokat, melyek összekötnek bennünket.
Első szembesülésem a kegyességi csoportokkal teológiai tanulmányaim kezdetére esett. Alig melegedtem meg a Rádayban, máris nekem szegezték a kérdést: Te „piés” vagy vagy „piás”? Lányos zavaromban csak annyit tudtam mondani, hogy én református vagyok. Ahogy teltek az évek, egyre jobban megismertem a két irányt, és rájöttem, hogy az egyik kategóriába se illek. A piéseknek mindig is túl piás voltam, a piások között pedig mindig piés, már csak azon egyszerű okból, hogy pl. sosem szeretettem az alkohol és a dohányfüst kombóját.
Hadd legyen a mai reposzt kissé rendhagyó, mert internetes szörfözgetésem közepette ráakadtam egy nagyon elgondolkoztató írásra Jeffrey Kranz tollából, aminek néhány gondolatát szeretném idézni. Már a cím figyelemfelhívó: 10 mítosz (tévhit), amit a keresztyének hisznek más keresztyénekkel kapcsolatosan. Az alcím is fején találja a szöget: A hibás előfeltételezések már akkor megtorpedózhatják a párbeszédet, mikor az még el sem kezdődött.
Hadd emeljek ki néhányat!
1. Ha eltér a bibliaértelmezésem a másikétól, az azért van, mert a másik fél kevésbé tartja tiszteletben a Szentírást. Természetesen mindig én vagyok a jó oldalon, az én értelmezésem a helyes, a deficit minden téren a másik félnél van. Ingoványos talaj az érvelésben, hogy aki jobban tiszteli a Bibliát, az jobban is értelmezi, magyarázza, tanítja, alkalmazza. Két ember nézeteltérését a leggyakrabban nem az okozza, hogy valamit nem vesz komolyan az egyik fél a Bibliával kapcsolatban, hanem az, hogy mindkét fél nagyon is komolyan veszi a dolgokat.
2. Az ellenemondás = elítélés.
Ellenemondás az, amikor az mondjuk: Ez helytelen! Az elítélés az, mikor azt mondjuk: Ez annyira rossz, hogy nincs remény a lelked számára, pokolra jutsz.
3. A keresztyének mind egyformán szavaznak. Mindenki azonos tömörülést, azonos politikai irányt támogat. Hibás az az elképzelés, hogy egy ember alkotta pártszisztémában az Istenhez fűződő értékek megélése, felmutatása egyetlen politikai oldalnak/pártnak a kiváltsága. Az sem igaz, hogy minden keresztyén számára ugyanazok a témák ugyanolyan fontosságúak.
4. Ha úgy gondolod, hogy igazad van, akkor arrogáns vagy. Nem az az arrogancia, hogy azt gondolod, hogy igazad van. Az arrogancia az, amikor úgy véled, hogy azért helyes valami, mert az a te gondolatod, a te elképzelésed volt.
5. Ha valaki valamiben egyszer ront, nem hiheted, hogy ezután bármiben is igaza lenne. Ennek az ellenkezője sem feltétlenül igaz, hogy ha valakinek valamiben igaza volt, még nem kell vakon követni, hogy mindent helyesen fog értékelni.
Bizony nem árt elgondolkozni ezeken, vagy akár a másik ötön is. Nincs annál visszatetszőbb, mikor egyik keresztyén a másik torkának esik. A civakodás, marakodás hitelteleníti az üzenetet, melyet tolmácsolunk, és ellehetetleníti a missziót. Annak idején - Jézus ösztönző főpapi imádságán túl - ebből a tapasztalatból fejlődött ki az ökumenikus mozgalom is.
Nagy szükség van az őszinte, előfeltételezésektől mentes párbeszédekre keresztyén életünk minden területén, mert csak ez visz előre, csak. Nem tehetjük meg, hogy párbeszéd helyett, régi, bejáratott előfeltételezések alapján ítélgetjük a másikat.