A Kelet-Ázsiában őshonos ragadozó a levéltetvek elleni védekezés miatt került Európába, így Magyarországra is. Eleinte fóliasátrakban használták őket, azóta azonban a természetben is megállás nélkül sokasodnak.
A harlekinkaticák nyomában - kapos.hu
A helyiek szerint nem csoda, hogy P. László labilis lett. Robbantást persze senki sem várt tőle, bár – ha valóban ő követte el az akciót – annak is volt előjele. „Szeptemberben volt egy akkora durranás, hogy az összes cserepem elmozdult, le is cseréltük” – mesélte egy asszony, aki gyerekkoruktól fogva ismerte Lacit és a húgát. A robbanást mások is hallották a hegyen, amelynek tetején, a lakott résztől távolabb álló háztól jött.
Volt előjele a robbantásnak - index.hu
Előzmények, okok, előjelek, előkészületek, eredetek, kiváltó dolgok... Múltbeli részletek, amik hirtelen jelenné válnak. Fájdalmas jelenné. A harlekinek csípnek, és egyre több jön be belőlük az otthonunkba. Robbantóból egy volt. De tényleg csak egy van?
Nem a Teréz körúti esetre vonatkozóan teszem fel a kérdést. Hiszen, ha egy nyomozás jelentős szakaszában ezt már ki merik jelenteni, akkor valószínűleg megállja a helyét azon állítás, hogy magányos bűnelkövető P. László. Adott esetre tehát nem vonatkozik a kérdés, hogy egy van-e belőle. Inkább arra gondoltam, hogy még hány ilyen fura-bogár lehet kis hazánkban? Csak ez az egy? Nem gondolom.
A teológián az alattunk járó évfolyamban volt egy nem lelkész szakos srác, akinek újra és újra szóltunk, hogy ne tegyen ki a közös gép monitorjára zombis és csontvázas háttérképeket. Egy nap úgy döntöttem, hogy nem kérem tőle a háttérkép megváltoztatást, mert lehet, hogy azt diktátorkodásnak veszi. Inkább megkérdezem tőle, hogy miért tesz ki ilyen képeket? A válasza az volt: mert így akarlak látni titeket! Mindezt nagyon hangosan, gyűlölettel és iszonyú haraggal mondta. Nem is feltételeztem volna ezen monitoros incidens nélkül, hogy valami átkattant benne. Mert nincs ráírva senkire, hogy mi lakik benne.
Könnyen összekeverhető a harlekin a katicával. A legmeghatározóbb külső tulajdonsága, ami a formája, az egy az egyben katicás. Csak a kitin mintázata és színe árulkodik, hogy nem hétpettyes barátunkkal van dolgunk. A legszomorúbb az, hogy a harlekinek miatt már félve vagy egyáltalán nem nyújtjuk az ujjunkat a katalinkák felé. Nem szeretnénk csalódni vagy bajba jutni.
"Nem tudjátok, minémű lélek van tibennetek" (Lukács 9,55)
Valóban nem tudjuk. Visszatekintve próbálunk mozaik darabkákat összerakni, megmagyarázni csalódásunkat, indokolni, hogy mi miért is történt. Óvatlanságok, következetlenségek, mély sérelmek, kontrollvesztés, elmagányosodás... Hány embernél keveregnek ezek az érzések a felszínre törés elszántságával? Csak egy volt ilyen? Mindannyian tudjuk a választ. De alkalmazzuk-e az ellenszert: az imádságot?
Zsoltárok 86,7