Az utóbbi időben lettem figyelmes arra, hogy a Reposzton megjelenő írásaim kiemelését a Facebook nem támogatja. A blogon naponta jelenik megy egy-egy új poszt, a Facebook mindegyik szerzőnek felajánlja a kiemelés lehetőségét, az én írásaimnál viszont az olvasható, hogy a kiemelés nem támogatott. Az olvasó ezt természetesen nem láthatja, mert a kiemelés lehetősége csak az adminisztrátorok számára elérhető. Miután a blognak nincs semmilyen fizetett szerzője, szerkesztője, alkalmazottja, adminisztrátora, az adminisztrátori feladatot is minden szerző maga látja el. Természetesen, itt nem az én személyem az érdekes. Hanem az, hogy valamilyen okból a Facebook különbséget tesz tartalmak között, még egy formailag-technikailag egységes blogon belül is, vagyis tartalom-felügyeletet és szűrést végez. Ez, noha nem a cenzúra szélsőséges formája, tehát tiltás (még) nincs, de azért mégis csak nagyon is könnyen beazonosítható cenzúra. De a dologban az a legérdekesebb, hogy a Facebook úgy tesz, mintha információt adna az általa folytatott eljárásról, formailag felkínálja a magyarázatot, de valójában az adminisztrátor előtt rejtve marad, hogy egy-egy jegyzet kiemelése miért is nem támogatott. Vegyünk egy példát, képeken bemutatva.
Itt van az alábbi képen egyik kitűnő szerzőnk, Kutasiné Molnár Boglárka posztja. Jól látható, hogy Facebook felajánlja neki a kiemelés lehetőségét.
Az olvasónak elárulhatom, hogy a kiemelés lehetősége a Reposzt mind a további hat szerzőjének elérhető, kivéve engem, mint az alábbi képen látható. Ez a megkülönböztetés folyamatos, tehát az írásaim valamiért mindig a nem támogatott kategóriába kerülnek. Hangsúlyozom újra, hogy nem a személyem az érdekes, hanem az eljárás.
A Facebook felajánlja azt a lehetőséget, hogy az adminisztrátor utána nézzen, vajon a bejegyzése miért nem támogatott? Ekkor a Miért nem támogatott a bejegyzésem típusa? c. oldal nyílik meg, amely egy általános leírás, hosszú szöveg. Sajnos az egészet nem tudom ide bemásolni kép gyanánt, de akit érdekel, elolvashatja végig.
Nem lettem tehát okosabb, de szerencsére a fenti információ elején is meg van adva egy link. Nos, akkor a Miért nem tudom használni a kiemelést? c. oldal nyílik meg.
Ebből az tudható meg, hogy a bejegyzés azért nem támogatott, mert 1., nem növeli az üzleti értéket; 2., mert elavult; 3., mert pótolni kell bizonyos hiányzó információkat. De a Facebook körültekintő, s gondol arra, hogy bizony az a szerencsétlen adminisztrátor e három eset egyikében sem találja meg a magyarázatot, s felajánl neki még egy lehetőséget Még mindig bizonytalan vagy? alcímmel a fenti oldal végén. Íme:
Ebben az adminisztrátornak fel van ajánlva, hogy ha még mindig bizonytalan, olvasson el egy útmutatót. S a kedves olvasó nem fogja kitalálni, a felajánlott útmutató ugyanaz, amely a Miért nem támogatott bejegyzésem típusa? c. oldalon található. Vagyis az adminisztrátor egy mókuskerékben találja magát, s nem tudja meg, hogy a bejegyzése miért is nem támogatott. Viszont itt azért van valami eléggé elvont magyarázat, miszerint a bejegyzés kiemelésének az a célja, hogy „valódi értéket” hozzon létre a „vállalkozás” számára. Ezek szerint tehát az egyazon blogon belüli posztok közötti megkülönböztetés oka, hogy az egyiknél a Facebook szerint „valódi érték” jön létre, míg a másiknál nem.
Ez így azért elég kínos. Ezek szerint a Facebook igényt tart annak eldöntésére, hogy szerinte melyik tartalom hozhat létre valódi értéket, s melyik nem. Ez az eljárás alkalmas egy olyan feltételezés megalapozására, hogy a tartalom-felügyeletet a Facebook ideológiai alapon végzi, hiszen az írásaim következetesen és elég karakteresen közvetítenek egy keresztyén hátterű jobboldali-konzervatív világképet, nyíltan konfrontálódva a ma liberalizmusnak nevezett valóságértelmezéssel. Miután a Facebook nyíltan nem meri vállalni az általa folytatott cenzúra ideologikus természetét, a kiemelés lehetőségének megvonása mögött elég nehéz más okot találni. És most ugyebár jöhetne a szokásos és ismert szöveg a Facebook ideológiai elfogultságáról. De nem teszem, hiszen ez a Facebook-kritika eléggé ismert.
Inkább azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a Facebooknak joga van-e ahhoz, hogy az amúgy megjelentethető bejegyzések között ideológiai alapon különbséget tegyen? Joga van hozzá, miután a Facebook magántulajdon, nem állami, tehát nem kötelezi a világnézeti semlegesség elve. Mint magántulajdon, a Facebook olyan ideológiát képvisel, amilyet akar, hiszen a mögötte lévő tulajdonosi csoportot is megilleti a szólásszabadság joga. Azt képvisel tehát, amit akar, amennyiben az nem ütközik valamilyen általánosan elfogadott jogi normába.
A dilemma sokkal inkább abból adódik, hogy a Facebook mint magántulajdon mégis csak a világ egyik legkiterjedtebb nyilvánossága, s ekként véleményformáló-ideologikus felülete is. Ha úgy tetszik, a tudatipar egyik legnagyobb hatalommal bíró eszköze. Ezzel szemben áll az állam kötelező ideológiai semlegessége, amely abban van, hogy az államnak az a kötelessége, hogy biztosítsa a polgárai számára a világnézeti szabadságot. No és mi van akkor, ha adott esetben a polgár akkora vagyonra tesz szert, vagy olyan tudatipari eszköz birtokába jut, amelynek a segítségével lehetősége nyílik a véleményformálás társadalmi szintű kiterjesztésére? Akkor az van, hogy a magántulajdon állami szintű politikai szereplővé válik, egy, a semlegesség elvével önmagát lefegyverző állammal szemben. Sőt még több is, hiszen egy adott állam hatalmát mégis csak köti a területi elv, míg a tudatipari magántulajdon országhatárokon is túlnyúló politikai hatalommá nőheti ki magát. Ezzel bizony alkalmassá válhat arra, hogy egy adott ideológia által meghatározott kulturális hegemónia megalapozásának eszköze legyen, miközben az állam önmaga semlegességét hirdeti.
Ezt más szavakkal úgy hívják, hogy kiszervezés. Miközben az állam úgymond semleges, mindenkinek biztosítja a szólásszabadságot, addig a másik oldalon a tudatipari tevékenység a magántulajdonba szervezi ki önmagát, a magántulajdon sérthetetlenségének védelme alatt.
Ha tehát a Facebook durván beleszól a nyilvánosságba, tartalom-felügyeletet – és szűrést végez, magyarán ideológiai alapon cenzúráz, akkor az rendben van. Politikailag ez teljesen korrekt. Köszönjük a Facebook kitüntető figyelmét a „valódi értékek” létrehozásáért folytatott küzdelmében.
Ez bizony eléggé álságos játszma.
Hozzászólások