Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze.
Meghalt Psota Irén - hirado.hu
Lezárult egy fejezet teremtményi létében a sziporkázó, rendkívül sokoldalú színésznő halálával. Noha nyolcvanadik születésnapja óta új alakítást nem látott tőle a nagyvilág, az azt megelőző évtizedek színvonalas és változatos produkciói garantálták, hogy Psota Irén neve hallatán szerepek, karakterek, hangszínek és hanglejtések, sanzonok, rajzfilmfigurák vagy megannyi más tóduljon elénk. Mindannak esszenciája, amitől Psota Irén "A: PSOTA" lett. Csupa nagybetűvel és kettőspontos névelővel, ami azt érzékelteti, hogy egy állandó kikiáltó járna neki, aki viszi érkezésének hírét. Most azonban halálának hírét viszi.
Ha azt írnám, hogy nem lehetett nem szeretni, talán némelyek jeleznék, hogy ezért vagy azért nem kedvelték. Ha azt írnám, hogy rendkívül sokan szerették, akkor hiányérzetünk lehetne. Így hát csak azt írom, hogy szerettem. Ha felbukkant a képernyőn, vagy meghallottam karakteres hangját a rádióban, szívesen időztem vele. Színházi közvetítés, filmszerep, rajzfilm szinkron, vagy egy sanzon egyaránt el tudott kápráztatni.
Tiszteltem, hogy mulattató szerepeit is véresen komolyan vette. Megragadó volt számomra önelfogadása is. Sokak ésszerű érvei ellenére színésznőként is visszavette idegen hangzású eredeti nevét. Igaza lett, ennek ellenére vagy inkább ezzel együtt futott be. Vagy amikor Horváth Teri nem fogadott el egy filmszerepet, mert őt ne lássák a falubeliek púposan, akkor ő örömmel eljátszotta, és nem érzékenykedett azon, hogy ki mit gondol. Egy riportban, ahol ott ült a színésznő is, és egykori szerelme, Seregi László balettművész-koreográfus bár nagyon finoman fogalmazva, mégiscsak arról beszélt, hogy nem éppen gyönyörű az arca, nem hisztizett sértődötten.
A színészetet művészi szinten ajándékozta közönségének a legkülönbözőbb karakterek bőrébe bújva. Nem is maradt elismerő taps, illetve díjak nélkül. Kétszer kapott Jászai Mari-díjat (1959,1962) és Kossuth-díjat (1966, 2007), Érdemes és Kiváló művész címet is szerzett (1976, 1982). Nemcsak a kommunizmus idején, hanem később is rangos kitüntetésben részesült, pl. Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Örökös tagság a Halhatatlanok Társulatában (1996), Nemzet színésze (2000), Prima díj (2000).
Az ő díjai, és úgy általában a díjak arra emlékeztetnek, hogy ha ki lehet, akkor ki kell fejezni a hálát, köszönetet és a megbecsülést. Az igazán nagyoknak járó díjak mellett nem hanyagolható el az egyszerűbb forma sem: köszönöm és gratulálok szó használata, kéz megrázása, kar megsimítása, ölelés, taps, vagy szmájli illetve lájk. Az együtt örülés keresztyén életünk fűszere. Ne elégedjünk meg egy csipetnyivel!