Andrea DiPede, spokesperson for West Hill, told The Christian Post that worship services at her church "have moved away from language that references God in order to create an environment without barriers to participation." (Andrea DiPepe, a West Hill szóvivője azt mondta a Christian Post-nak, hogy az istentiszteleteken az ő gyülekezetében felhagytak egy olyan nyelvvel, amely Istenre utal, annak érdekében, hogy egy olyan környezetet teremtsenek, amely nem gátolja a részvételt.)
“We don’t talk about God,” Vosper said in an interview, describing services at her West Hill United Church, adding that it’s time the church gave up on “the idolatry of a theistic god.” (Nem beszélünk Istenről, mondta Vosper egy interjúban a West Hill United Church-ben tartott istentiszteletekről beszélve. Hozátette, hogy itt az ideje a gyülekezet számára, hogy abbbahagyja egy "teisztikus isten bálványimádását".
A torontói West Hill United Church lelkipásztora, Gretta Vosper, azzal volt szíves felhívni önmagára a figyelmet, hogy nyilvánosan kijelentette: ő bizony ateista. Az ügy nagy vihart kavar mostanában Kanada legnagyobb protestáns egyházában, az 1925-ben protestánsokból, metodistákból és kongregacionalistákból alakult United Church of Canada-ban. A történetről hírt ad a Christian Post és a The Washington Post is. Mint megtudjuk, a vizsgálatok tavaly elkezdődtek Vosper lelkipásztori szolgálatának a hatékonyságát (effectiveness) illetően, de amíg le nem zárulnak, Vosper a hivatalában maradhat. (Hogy miért a "hatékonyság" a vizsgálat tárgya, nem lehet tudni.) Tavaly szeptemberben az illetékes torontói egyházrész, a Toronto Conference meghallgatási bizottsága 19 - 4 arányban úgy szavazott, hogy Vosper nem felel meg a lelkipásztori hivatás kritériumainak (not suitable), s ha ez véglegesen kiderül, akkor Vospert a Discontinued Service List-re (megszakított szolgálatok listája) kell helyezni. (Ha jól értem, jogi státuszát illetően továbbra is lelkipásztor maradhat, csak szolgálatát szünetelteti.) De létrejött egy albizottság, amely ugyan egyetért a Toronto Conference véleményével, viszont további hivatalos meghallgatást (tárgyalást) tart szükségesnek. David W. Allen lelkipásztor, a Toronto Conference főtitkára azt mondta a Christian Postnak, hogy a hivatalos tárgyalás időpontja még nincs kitűzve, s addig nem is születik döntés. Ahelyett tehát, hogy az illetékes kanadai presbiteriánus testület azonnal kimondaná, hogy Vosper nem a United Church of Canada lelkipásztora többé, most mintha a hivatalos egyház lenne zavarban: mitévők is tegyenek egy ateista lelkipásztorral? Abszurdum.
Nem véletlen, hogy a The Washington Post már egyenesen nyitott kérdésként ismerteti az ügyet, ezzel a címmel: „Vezethet-e egy ateista egy protestáns gyülekezetet? Küzdelem a vallásról Kanadában.” A The Washington Post által sugallt cím, mármint hogy itt valóban egy nyitott kérdésről van szó, annyiban teljesen indokolt, hogy látni valóan az illetékes hivatalos egyházi testület húzza az időt, s nem meri kimondani, hogy Vosper többé nem keresztyén lelkipásztor. Merthogy nem keresztyén. De ennek a kimondása vélhetően azért olyan nehéz, mert ez ellentmond az amúgy a United Chruch of Canada által is vallott hitnek (erről:http://www.united-church.ca/community-faith/welcome-united-church-canada/what-we-believe), amelynek hangsúlyos alapértéke a nyitottság, a tolerancia, a mindenkit befogadó szeretet, a vallások, hitek egyenrangúságának elismerése. Mint hitbeli meggyőződésükről írják: „Hiszünk abban, hogy Isten Lelke munkálkodik sok különböző vallási közösségben. Számunkra, keresztyének számára, Jézus Krisztus az az út, akin keresztül ismerhetjük Istent.” (We believe the Spirit of God is at work in many different faith communities. For Christians, Jesus is the way we know God.) Mi ez, ha nem színtiszta vallási relativizmus, amely lényegében azt mondja, hogy minden vallásnak igaza van. De ha ez így van, akkor miért is kellene keresztyénnek lenni? Természetesen ebből nem az következik, hogy más hit követőire nem kellene illő tisztelettel tekinteni, de azt viszont igen, hogy a keresztyénség igenis kizárólagos, amennyiben azt vallja, hogy egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által van üdvösség. Ha viszont hiányzik ez az "egyedül", az angol szövegből az "only", akkor a keresztyénség csak egy lesz a vallások közül.
Vosper gondolkodásában az teljesen ismerős, hogy félreérti a keresztyén univerzalizmust, miszerint Krisztusban nincsen férfi és nő, görög és zsidó, szolga és szabad, s marad valamiféle elvont egyetemesség – Krisztus nélkül. S ha ez a logika, a mindenkit befogadó szeretet logikája, a mindenkinek igaza van logikája, akkor miért is ne férne bele a keresztyén szeretet tágas ölelésébe az ateizmus befogadása is? Már nem abban az értelemben, hogy egy keresztyén templom ajtaja nyitott az ateisták előtt is, hanem úgy, hogy maga a keresztyén gyülekezet válik ateistává, lelkipásztorával az élen. Mint a Christian Post-ból megtudjuk, Vosper gyülekezetében nem olvasnak Bibliát, nem mondják el a Miatyánkot. Ehelyett mindenféle olvasmányok vannak, amelyek az úgynevezett értékekről szólnak, mint például szeretet, együttérzés, igazságosság, felelősség, gondoskodás. A Biblia nem Isten egyedüli Kijelentése többé. Istenre pedig nem lehet utalni, mert mint Vosper mondja a The Washington Post-nak, a gyülekezet szakított egy „teisztikus isten bálványimádásával”. Mert ugyebár az Istenre való hivatkozás csak válaszfalakat épít ember és ember közé, mint ahogyan minden, amin a keresztyénség alapul.
A képlet nem olyan bonyolult: meg kell szüntetni a keresztyénséget a keresztyénség nevében, s akkor leszünk igazán keresztyének. Ugyanis a történetben nem az a meglepő, hogy Vosper arra meggyőződésre jut, hogy a keresztyénség üzenete nem igaz. Megesett ez már másokkal is. Ebből viszont az következne ugyebár, hogy szépen leteszi a palástáját, s azt mondja, bocsánat, tévedtem. Tiszteletre méltó álláspont. De nem ezt mondja, hanem továbbra is abban a meggyőződésben végzi a munkáját egy keresztyén gyülekezet élén, hogy helyesen cselekszik. Mondhatni, egyenesen a keresztyén meggyőződéséből fakad, hogy a keresztyén hit csak gátat emel emberek közé, s épp itt az ideje ezt a gátat lebontani. Mert ugyebár a keresztyénség az egyetemes szeretetről beszél, s ha ennek megvalósításában éppen a keresztyénség az akadály, akkor a keresztyénséget kell megszüntetni. Egyszerű, nem?
Mint Vosper a The Washington Post-nak mondta, a United Chrurch Of Canada-nak van már hagyománya a határok lebontásában, így például az LGBT- csoporthoz tartozók elismerésében, az azonos neműek közti házasság megáldásában, s ezért a hitről való gondolkodása tulajdonképpen egy fejlődés eredménye, melynek végállomása az ateizmusa. Isten helyett ezért értékekről beszél. Igen figyelemre méltó, hogy Vosper a saját útját az ateizmusig, nem valamiféle elvi-filozófiai megalapozással magyarázza, hanem a hagyományok lebontásának hagyományával, amely szerinte pontosan beleillik a United Church of Canada liberális szemléletmódjába. Vélhetően, a hivatalos egyház zavara ebből fakadhat, hiszen Vosper pont arra lehet példa, hogy mi a végálllomása annak, ha valaki a keresztyén küldetést a határok határtalan lebontásában, magyarán az identitások lebontásában látja, hiszen akkor szembekerül azzal a ténnyel, hogy a keresztyén igazságigény igenis elkülönülést és kizárólagosságot is jelent.
Az egész ügy szóra sem lenne érdemes, ha nem lenne olyan ijesztően ismerős egy európai olvasónak. A Vosper-féle értékekről való beszéd keresztyén alapon szünteti meg Istent mint objektív valóságot, s ezzel valóságosan a keresztyénség létalapját. S marad az egyén, aki ennek a vélt egyetemes nyitottságnak a nevében kész lemondani saját hagyományos keresztyén identitásáról, csakhogy hidat építsen emberek közé. Mert ő ugyebár nyitott. Kivéve a keresztyénség felé. Keresztyén alapon.
De az, hogy az ateizmus is kizárólagos, elkülönít és elválaszt, válaszfalat emel ember és ember közé Vosper-nek nyilván eszébe sem jut. Mert ő ugyebár nagyon-nagyon szeret mindenkit. Ez az új keresztyén-színezetű szereteterkölcs, amelynek valódi célja a keresztyénség megszüntetése.
Hozzászólások