A dolog lényege, hogy a karácsony előtti bevásárlási hajrában legyen egy olyan nap, amikor az egyes boltok megpróbálnak akár a bekerülési árszintig lenyomott akciókkal és egyetlen napos villámárakkal becsábítani annyi vevőt, amennyit csak tudnak.
Egy weboldalon ki lehet számolni, hogy az életvitelünkkel hány rabszolgát tartunk: Ön is minimum 25 embert dolgoztat éhbérért, ebből kilencet csak azért, mert pamutpólót visel. Rabszolgatartók vagyunk mi mind hvg.hu
Ehhez nem lehet sokat hozzátenni. Vásárolj olcsón.
Ügyes ember okosan vásárol. Amikor leáraznak. Legtöbben műszaki cikkeket vásárolnak. Mobil, laptop, tablet, TV sík képernyővel stb... Érthető, hogy az alkalmat érdemes megragadni. Spórolni lehet. Több jut másra. Olyat is megveszünk, amire egyébként nem futotta volna, nem is terveztük, vagy nincs is szükség rá.
Sajnos néha tumultuson keresztül vezet az út a hőn áhított termékhez, áruhoz.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy hol és kik gyártják azokat az árukat, amelyeket leárazva is megéri eladni. Nyilván erről nem szívesen beszélünk és erre nem szívesen gondolunk. Mert bizony a mi jólétünk, olcsóságunk, élményvásárlásunk valahol az ellenkezőjét generálja. Olyan komplementer dolog ez. Gyerekmunka, lét és életminimum, bérrabszolgaság, vagy éppen tényeges rabszolgaság.
Azért mert mi olcsóbban akarunk venni, valahol sokat fizetnek. Egészséggel, élethosszal, szabad élet teljes hiányával.
Na nem zsarolásképpen írom le ezt, csak azért mert ez unfair. Itt egy videó, ha bejön, mert nem tudtam beágyazni. Nekem a legszomorúbb a gyermek anyja lábainál fekszik míg az dolgozik.
https://www.facebook.com/gds.blog/videos/1739593089638813/
Mindez azért, mert mi mindenhez olcsóbban, kevesebb munkával akarunk hozzájutni. Olyan dolgokhoz is, amire nincs semmi szükségünk. Mi is rabszolgák vagyunk és ezzel akarjuk bizonyítani, hogy nem. Mert olyan jól élünk, és megtehetünk bármit. Bizonyítjuk.
Pedig kiszolgáltatott rabszolgák vagyunk. A gazdasági folyamatoknak, saját vágyaink generálta rossz döntéseinknek. Mindezen gonoszságok földi szervezőinek.
Megéri. Rövid távon úgy tűnik igen. Hosszú távon mind rámegyünk. Valamikor meg kell fizetni a különbözetet. Nem ismerjük ezt a valutát. De bizonyosan ördögi. El lehet adni a lelkünket úgy, hogy fel sem fogjuk?
Persze a rendszer rossz. Mert ha hirtelen nem engedjük a gyermekeket dolgozni, dolgoztatni, ki tudja nem halnak-e éhen azonnal sokan. Mert így van a rendszer felépítve. Ez az ördögi benne. De ehhez a rendszerhez jó pár kapzsi emberre van szükség és több millió asszisztensre. Sőt milliárdokra.
Inkább becsüljük meg a dolgozót. Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ / 5. fejezet / 18. vers
Black Friday. Nem is biztos, hogy vidám nap lesz ez.
linkek:
http://24.hu/kulfold/2016/08/21/14-evesekkel-varrattak-a-hm-ruhait-mianmarban/
http://Halálos bányákban születnek a telefonok akkumulátorai 24.hu/tag/gyerekmunka/
http://index.hu/gazdasag/allas/2016/11/22/kizsakmanyolt_erdelyi_kisgyerekek_tomik_a_kindertojasokat/