Nem az a lényeg, hogy újra meghallgassam, milyen nehéz a kisebbségeknek a társadalomban, hanem az, hogy a puszta konstatáláson kívül valamit gondoljak is erről az állításról. Tök mindegy, mit; nem feltétlen azt, amit gondolni illik vagy gondolni szokás, csak gondoljak valamit. ... Az egyik ilyen monológ, Farkas Franciskáé például arra épít, hogy a beszélő maga akart cigánynak születni, ő akarta, hogy kirekesszék, ő akart minden rosszat, ami valaha történt vele, és örül is neki, hogy megtörténtek, hiszen vágyott mindre. Ami annyira abszurd, hogy muszáj átgondolnunk, vajon miért is állít ilyen hülyeségeket. Hogyan fogadhatja el valaki, ha kirekesztik? El lehet ezt egyszerűen fogadni, mint valami állandó körülményt? Milyen módjai lehetnek a szembenézésnek a legkézenfekvőbbön, az elkeseredésen kívül? És persze a fordított pszichológia is működik: ha valaki azt mondja valami negatívról, hogy nem baj, rögtön belegondolunk, miért is baj igazából – ami máris több, mintha csak konstatálnánk, hogy az.
Elhinnéd, hogy Farkas Franciska az első cigány miniszterelnök? index
...ha a néző úgyis zsigerből tudja, hogyan reagáljon a szívszorító jelenetekre: a jól bevált érzelemkeltő gesztusokra ugyanilyen jól bevált érzelmeket mutatunk, aztán megkönnyebbülünk, hogy mi szerencsére jó emberek vagyunk, hiszen bánt minket a rasszizmus, fájlaljuk a kirekesztést, empatizálunk a szegény, körülményei által bűnbe kényszerített cigánnyal. És mindnyájan, ők is meg mi is tudjuk, kit kell okolni: a helyzetet. A körülményeket. A társadalomnak azt a részét, amelyik nem mi vagyunk.
"a beszélő maga akart cigánynak születni" Minek vagy kinek akart volna születni? Hisz végül is csak azt ismeri? Miért ne akart volna cigánynak születni?
De ha belegondolok akkor miért akar valaki kopt és szír esetleg kurd keresztyénnek születni? Vagy Jazidinak? Észak-koreainak? Erdélybe, Szlovákiába vagy Szerbiába magyarnak? Ki akar olyan közegbe születni, ahol a származása szerint máris meghatározza hogyan fognak vele beszélni, róla gondolkodni, felőle dönteni.
"ő akarta, hogy kirekesszék" Szinte látom a képet, ahogy bemegy a "tanácsra", hogy szeretne a falu szélén egy kis helyet, ahová önként elmenne. Onnan önként vállalva csak és kizárólag az első kisboltig merészkedik be. De utána megkérne mindenkit, hogy irgalmatlanul jelezzék, ha elragadtatná magát és netalán eljutna a kocsmáig. Azt akarom, hogy azt mondják az arcomba, lehetőleg minél közelebbről, hogy ezt te nem, és nem lehet.
Mi nem vágyunk némi csendre néha? Bennünket ne keressenek és ne zaklassanak lehetőségekkel és ajánlatokkal.
"ő akart minden rosszat, ami valaha történt vele" Minden vágya az volt, hogy korán megélje a testi szerelmet a nagybácsival. Aztán meg eljusson a zárt kertbe a barackért és ezért azért, amit nem pénzért kell venni, sokkal inkább észre és el. Tizenhárom évesen ő akarta kihordani a szomszéd fiú gyerekét. Vágyott nagyon, hogy a tanszerei elvesszenek, állandó beírásai legyenek és ha nem szülne, a tizenhat év még az általános iskolába érje, de csak azért, hogy kirúghassák a hatodik osztályból.
Mi mennyire vártuk, hogy eltörhessen a lábunk? Hogy a busz karambolozzon és az utasok fele meghaljon, köztük a saját gyerekünk? Hogy kitelepítsenek svábként? Koncentrációs táborba vigyenek a gázkamrákba zsidóként? Lemészároljanak a többi falusival szlovákia, csehországi vagy szerbiai magyarként? Ottmaradjunk a Donnál magyarként, oroszként, munkaszolgálatosként?
"örül is neki, hogy megtörténtek, hiszen vágyott mindre" Hogy a manóba ne örülne, ha végre az történik, amire vágyik az ember? Ez a világ legcsodálatosabb dolga.
Nem hiszem, hogy bármelyikünk vágyna feszült és nyomorúságos életre. Nincs az az ember, aki drogos zavarban képzelné el a magányos életét. Nem tudom mi segít? A PC nem. A helyzet fenntartása sem. Ígéretek nem. Pénz nem.
De mert abszurd, mégsem lehet elmenni mellette. Tényleg kell valamit gondolni. Bár hozzá tenném azt is, ki vágyik arra, hogy rasszista legyen? Ki szeretne gyűlölködő lenni? Ki akar nap mint nap cigány vért inni, vagy bárkiét? Ki kell fel úgy, hogy ma lealázok egy másik embert?
Érdemes ezekkel az abszurd nézőpontokkal néha valóban kiugrani a sémákból. Nagyon komfortosak lettünk.
Éppen most az ökumenikus imahéten mégiscsak erről van szó. Találkozni az előítéletes másikkal. A héten János evangéliumából olvassuk a samáriai asszony történetét, aki Jézussal találkozik. Meg kell érteniük egymást minden faji, etikai, korabeli szokásbeli különbözőségük ellenére. "Mert Lélekben és igazságban..."
Nem gondolom, hogy egy cigány ember úgy születik, hogy ma nagyon ki akarom rekesztetni magam és rosszat akarok. De azt sem gondom, hogy azt gondolhatja egy cigány ember a vele egy korban élő embertársáról, hogy az is úgy kelne fel, hogy ma ki fogok rekeszteni egy másik embert.
Nekünk ez nem jó!