klerikális re-akciók

A fecske áldás

2019.03.06. - Soós Szilárd

A fecskefészkeket egész évben tilos leverni, hívta fel a figyelmet a Mályi Madármentő Állomás a Facebook oldalán. Ugyanis számos médium évről évre tévesen közöli, hogy a fészkeket április elsejéig el lehet távolítani.

Óriási bírságot kaphat, aki leveri a fecskefészket: egész évben tilos hozzájuk nyúlni femina

"A fecskék ugyanis vészesen fogynak az országban, az Index.hu 2015-ös adatai szerint a molnárfecskék száma 65%-kal, a füsti fecskéké 44%-kal, a partifecskéké 30%-kal esett vissza 10 év alatt. ... Ha az otthonodban vagy a munkahelyeden gondot okozna a fecskék ürüléke, a fecskepelenka jó megoldást jelenthet. Ez lényegében egy polcszerűen a falra, a fészek alá szerelt fa vagy műanyag lap, mely felfogja a fecskepiszkot, és így az könnyen eltakaríthatóvá válik. A kertes házakban, panelházakban mesterséges költőtelepek is kihelyezhetőek, hogy a madarak ott fészkeljenek. Ebben segít a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madárbarát Kert Programja (és alprogramjai panelházaknak, óvodáknak, iskoláknak és munkahelyeknek), mely minden szükséges információval ellátja azokat, akik szívesen beinvitálnák a madarakat az életterükbe."

Valaha el nem tudtam volna képzelni, hogy egyszer erről kell beszélni. Ne verd le a fecskefészket!

Én is le akartam egyszer verni. Sárgöröngyökkel dobáltam a lóistállóban egy fészket. Volt ott egymás mellett több is. Miért dobáltam? Kicsi gyerekként, falun, talán unatkozva. Ki tudja? De jött nagyapám. Általában nyugodt ember volt. De ott és akkor iszonyúan indulatos lett. Az biztos, hogy leüvöltötte a fejemet. Ijesztő volt. Lehet, hogy taslit is kaptam. De azóta nem volt fecskefészek szindrómám. Soha többé kényszert nem éreztem arra, hogy fészket leverjek. Vagy más madarak fészkét leszedjem. Viszont azóta is bennem vannak a gondolatai, amit nem kevés indulattal közölt. A fecske áldás. Isten áldása. Ha levered a fészket, az áldást lököd el, vagy vered el a háztól. Valahogy így mondta. Azóta bennem van. Hogy ez babonaság volt, vagy az Isten azokat a régi parasztokat megáldotta valamiféle jövőbelátó bölcsességgel, nem tudom. De igazuk volt. (Mondjuk ott volt fecske, ahol állat volt. Ahol sok állat, ott jobb mód. A kettő összekapcsolódhatott. Szerintem)

Sajnálom a mai gyermeklélek-simogatókat, akik nagyapámat elítélnék az indulataiért. Biztos remegtem. Lehet, hogy napokig tartottam tőle. De a mai napig emlékszem erre. Fecskefészket nem verhetek le. Nekem ez evidens. Ezért csodálkozom, hogy ez másoknak nem az. Nekik nem volt ilyen nagyapjuk, apjuk, tanáruk. Valaki.

Azóta repült be a könyveimre fecske. Vettem fel az úttestről és próbáltam a legyengült kismadarat táplálni, erősíteni. Izgultam költésen a fáskamrában. Igen. Teleszarta a padlót. Percig nem zavartattam magam. Takarítottam, pedig rakhattam volna fel fecskepelenkát, egy deszkát. Évek óta megállok az üres fészek alatt és kicsit imádkozom, hogy Istenem hozd vissza őket. Mert velük egy kicsit a nagyszüleim is visszajönnek, akik már régen "elszálltak".

Eszembe sem jut azért le nem verni a fészket, hogy ne büntessenek meg. Nagyszüleim kedves áldást hozó Istentől kapott madarai ők. A munkás molnár fecskék, az elegáns füstifecskék, a kíváncsi partifecskék, és a szemtelen, sólymokkal is kekeckedő sarlósfecskék.

Az biztos, hogy az átalakult életmódunk miatt is csökken a létszámuk. A életterüket gyökeresen megváltoztattuk. A fészek leverése a jéghegy csúcsa. Ha valahol fecske fészkel, az azt jelenti, hogy ott talál magának még a költéshez, egy fészekalja felneveléséhez kedvező feltételeket. Becsüljük meg. Tegyünk ki mesterséges fészket is. Alá deszkát és figyeljük örömmel, ahogy költenek és a kicsiket gyönyörűen kísérik, etetik, terelgetik. Tanulhatnánk tőlük. Életet. Talán éppen ezért akarjuk őket elverni a házunktól. Mert azt sem szeretjük, ami egyértelműen természetes.