Szerintem a mai magyar oktatásban, aki azt mondja, hogy megtanítja a teljes tananyagot, az nem mond igazat. Innentől kezdve miről beszélünk? Ha a tanár frontálisan kiáll és előadja, akkor azt a gyerek fogja tudni? Ha egy hét múlva számonkéri dolgozat formájában, akkor azt ő tudja? Szerintem ez egy hazugság, egy nagy össznépi cinkosság van az oktatásügyben. Azt gondolom, hogy amit a gyerek megtapasztal az az övé. Lehet, hogy mennyiségileg kevesebb, mint a frontális oktatással, de még három év múlva is fog emlékezni.
Elkezdtek nem tantárgyakban gondolkodni a református iskolák - abcug.hu
Évekkel ezelőtt hívtak meg először az akkori hetedik osztályosok projekt témahetük záró eseményére, melyet a művelődési házban tartottak. Előre lehetett sejteni, hogy valami új: a megszokottól, a hagyományostól eltérő vár rám. Érezhető volt, hogy nagyon sok előkészület előzte meg magát az eseményt. A nagy terembe belépve egy kiállítás fogadott. A falakon tablók lógtak, az asztalokra hagyományos használati tárgyakat helyeztek. Mindegyik mellett szépen megfogalmazott leírást olvashattunk. A megnyitó után hallhattuk a beszámolót a projekt-hét eseményeiről, programjairól, majd a műsor következett. Népdal éneklés, tánc. A legkülönösebb az volt, hogy az osztály minden tagjának megvolt a maga szerepe, feladata, senki nem maradt kívül álló. A közönség óriási tapssal köszönte meg a produkciót és többen szóban is kifejezték elismerésüket.
A befektetett munka megtérült, erről közvetlen visszajelzést kaptak a projektben részt vevők. Maradt a jó érzés: érdemes volt dolgozni, kutatni, elmélyülni a témában. Emlékezetessé vált nemcsak a záró rendezvény, hanem az odáig vezető út is. Mindaz, ami fontossá vált közben és amit megtapasztaltak, az övék maradt.
Futótűzként, közösségi oldalakon való megosztással terjedt tegnap a hír, mely szerint több református iskolában „erősen megreformálták az oktatást, tantárgyak helyett projektek vannak, témahetekkel és erdei iskolával rugaszkodnak el a frontális oktatástól. A diákok egy elképzelt, saját tanyán keresztül tanulják meg az állat- és növénytant, autentikus fogadóétlap megtervezésével az informatikát, lekvárfőzéssel, középhőmérséklet számolással a matematikát, a Mátyás király kori témahéten pedig Mátyás reformjait Monopolyval. A Magyar Református Egyház elkezdte összefogni a gyakorlatokat, és ösztönözni a többi iskolát arra, hogy ne csak színfoltként tekintsenek a nem tantárgyi alapú oktatásra, hanem építsék be a tantervbe.”
A legtöbb szülő, tanár, diák vágyakozva olvas minderről. Hiszen az előbb leírtak alapján meghatározott, projekt alapú oktatás áll szemben a hagyományosnak mondottal. Amit túlterhelt tanárok és diákok, megfeszített tempó, hatalmas, szinte elsajátíthatatlan tananyag, elvárások és az azoknak való, állandó megfelelési kényszer jellemez.
Természetesen a projekt alapú oktatás sem a lazsálásról szól. Sőt, sokszor több időt, munkát, energiát igényel tanártól és tanulótól egyaránt, mint a 45 perces, hagyományos órák. Nagyobb önállóságra van szükség, több utána nézésre, kutatásra, egy-egy kérdésben való elmélyülésre. Igényli az aktív részvételt, mindenkinek hozzá kell tenni a maga részét. Azért érdemes mégis ezt az utat járni, mert a végeredmény valami tartós, maradandó és emlékezetes lesz. Ami nem felejtődik el egy-két hét múlva. Legalábbis erről tesznek bizonyságot azok a gyerekek, akik lelkesen idézték fel, miről szólt az elmúlt tanévben a tanyaprojekt.
A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Kollégium már 7 éve nemcsak tantárgyi alapon oktat. Vannak más, református iskolák is, amelyek elkezdtek nyitni az új tanítási formák felé. A Magyar Református Egyház Tananyagfejlesztő Csoportja megkereste ezeket az iskolákat, felkutatta az alkalmazott tanítási formákat, majd módszertant is kidolgozott hozzá. Ezt ajánlják segítségül más iskoláknak is, bátorítva őket, hogy kezdjék el az új technikákat alkalmazni.
Jó arról olvasni, hogy egyházunk egy olyan ügy mellé állt, amely érdemes a támogatásra és segíti azt minden rendelkezésre álló erőforrással. Jó, ha egy hír arról szól: merünk nyitni az új, a más, a modern felé. Jó, ha felismerjük, minek van itt az ideje és az alkalma, mi az, ami hasznos, előre mutató. Jó lenne, ha iskoláink közül minél több felismerné a projekt alapú oktatásban rejlő lehetőségeket és tudna, merne élni is vele.
