Dunántúli református, neves közgazdász, indianapolisi egyetemi tanár, 1945 és a rendszerváltás után is magyarországi országgyűlési képviselő, a 20. század tanúja – a 97. évében járó Horváth János tiszteletére két kötet is készült a közelmúltban, az életrajzi regényt és a politikusi portrét csütörtökön délután mutatták be a Károli-egyetem bölcsészkarán.
Április 26-án két könyv együttes bemutatóját tartották a Károli BTK-n. Mindkét könyv főszerepelője egy híres dunántúli református atyánkfia, Dr. Horváth János. Az egyik könyv életregény: Az élet sava-borsa. A szerzők Zsíros Mária és Menyhárt Ferenc. A másik egy rövidebb, a parlamenti képviselőségére fókuszáló mű: Két pogány közt – törhetetlenül, a szerzője Csúri Ákos. Mindkettő főszereplője pedig egy értékes-kalandos életutat bejáró, 97. évét taposó közgazdász, Dr. Horváth János.
Dr. Szabó István dunamelléki püspök méltatásában a cselekvés emberének nevezte. Ezek az emberi cselekedetek nemcsak két könyvet, de egy lebilincselő politikai filmsorozatot is inspirálhatnának – mondjuk egy magyar-amerikai XX. sz-i Occupied-ot.
A hétfő reggeli kávé idejéig kitartó felsorolás:
Cecéről Pestre kerülve belép a Horthy korszak egyik társadalmi mobilizációs és integrációs szervezetébe: cserkész lesz. Tagja lesz a hasonló célú, de a hitéletet és művelődést markánsabban megjelenítő, és a kormánykritikától sem félő Soli Deo Gloria református diákszövetségnek. Élete részévé válnak a „szellemes beszélgetések.” Belép a KIE-be is.
Munka közben kezdi meg egyetemi tanulmányait. A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karán még Teleki Pál osztályába iratkozik be, aki miniszterelnöki mandátuma miatt már nem tanítja. Kerekasztal-beszélgetéseken találkozik vele.
A német megszállás alatt a földalatti ellenállást választja: több százezer röplapot nyomtat. Amíg a nyilasok le nem tartóztatják. Az Andrássy út 60-ban a 35. genfi zsoltárral készült társaival a halálra. A főváros ostroma alatt sikerült egy társával megszöknie a nyilasoktól, eltemetik a éhhalált halt Szabó Dezsőt, és pár hónap múlva beszáll az országgyűlési választásokba. Angyalföldön a Kisgazdapárt színeiben legyőzi a kommunisták jelöltjét is: egy kicsit félszeg, lassúbeszédű, csöndes fiatalembert. A neve: Kádár János.
Részt vett egy parlamenti munkabizottságban, amely 1946-ban elvégezte a munkáját. Ez lett a forint.
1947 januárjában a magyar nép elleni összeesküvés vádjával letartóztatják. Nem fél. Amikor a bíró sötétzárkával fenyegeti, azt feleli, nem baj, úgyis szeret egyedül lenni, mert szereti a jó társaságot.
1951-ben szabadul, szakmunkás lesz, a forradalomban tér vissza a közéletbe. A forradalom küldöttjeként megy Washingtonba és az ENSZ-be. Povl Bang-Jensen dán ENSZ diplomata kéri segítségét, hogy felhívják a világszervezet figyelmét az oroszok által elkövetett jogsértésekre. Jó barátságot köt vele, ami nem tarthat sokáig, mert máig tisztázatlan körülmények között az ENSZ és az oroszok számára kellemetlen dán politikust kivégzik. Részletekért vedd és olvasd: Nagy András: a Bang-Jensen ügy. (Pár évvel később hasonló sorsra jut a Bang-Jensen munkáját ellehetetlenítő ENSZ főtitkár, Dag Hammarskjöld is.)
Dr. Horváth János kinn marad. Megismerkedik: Trumannal, Eisenhowerrel, Kennedyvel, Johnsonnal, Nixonnal, Reagennel és id. Bush-sal. 1971-72-ben vendégkutató a Columbia egyetem Kommunista Ügyek Kutató Intézetében. A republikánusok felkérésére 1990-ben indul Indiana 10. kongresszusi körzetében a képviselőházi választásokon. Ellenfelét azonban sem neki, sem az utána következőknek még sokáig nem sikerül kimozdítani a képviselői székből. Aktív tagja az amerikai magyar közéletnek is: 1966-tól elnöke a Kossuth Alapítványnak is.
Doktorál a Columbián, főbb kutatási területei: infláció, munkanélküliség, agrárszféra, növekedés, jövedelem-újraelosztás. Egyetemeken oktat, közgazdász egyesületek munkájában vesz részt, tanulmányokat publikál. Egy négy évvel ezelőtti interjújában közgazdasági elveit így summázza:
„Én azon gazdaságpolitikai elméleteket követtem, amelyekkel a termelés oldalán a piaci verseny, míg a fogyasztás oldalán a méltányos elosztás intézményrendszerét tudtam ajánlani.” (Mandiner)
Ugyanitt a neoliberális kapitalizmus válságáról így vall:
„A válság okainak és okozatainak szövevénye lényegében az, hogy a monopolista oligarchia szorongatja a szabad piaci verseny gazdaságát. A kormányzati beavatkozások pedig a szabályozásokat sokasítják ahelyett, hogy betartatnák a szabad piacra, a szabad versenyre vonatkozó törvényeket. Márpedig a monopolista csökkenti a termelés mennyiségét, tudván, hogy amikor kevesebb a kínálat, akkor a létező kereslet felveri az árakat.”
1997-ben tér haza, a Corvinus Egyetem vendégprofesszora lesz, rá egy évre ismét parlamenti képviselő, ezúttal a Fidesz frakciójában. 2006-ban megkapja a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjét, 2007-ben amerikai Truman-Reagan Szabadság Emlékérmét, 2011-ben pedig az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar-amerikai kapcsolatokért végzett kiemelkedő tevékenységéért. Ugyanebben az évben ítélik neki a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét az amerikai magyarok között végzett közéleti tevékenységéért. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben pedig Bajcsy-Zsilinszky emlékplakettet és Mindszenty-emlékérmet kap.
Egyik interjújában felidéz egy 2011-es beszélgetést, amikor Pesten meglátogatta egyik amerikai kollégája. A dékán elmondta neki, mennyire élénken emlékszik arra, amikor valamikor a 70-es években Prof. János Horváth panaszkodott az egyik előadás után, hogy hogyan tanítson közgazdaságtant, amikor a hallgatói sem a Bibliát, sem Shakespeare-t nem ismerik.
Ebben a beszélgetésben mondja az alábbiakat is:
„Számomra a vallás – reformátusnak születve – üdvösségtan. De mindig fontosabb volt, milyen kapcsolatban vagyok embertársaimmal, mint hogy a mennyországba kerülök-e. Az üdvösségtanról kész vagyok gondolkodni, beszélgetni, de az életemet úgy éltem, s élem mai is a közéletben, hogy a felebarátom, a szomszédom, a polgártársam dolgát lássam, és segítsek rajta.”
2014-ben, 93 évesen így látja a XXI. századot:
„Mintegy évszázados távlatra tekintve az egyik gondolatom az, hogy mennyivel érdekesebb a mindenség, mint amilyennek valaha is elgondoltam. A teremtés még mindig történik, folyamatban van. Én ennek alanya is és tárgya is vagyok. Teremtetek és teremtek. Így van ez minden emberrel. Az Atyaúristen így csinálja a teremtést. ”
Kattintani érdemes:
Horváth János a múltról és a jövőről: Csak tudásra és jóakaratra van szükség (Mandiner, 2014.)
Élő történelem in: Magyarnak lenni CVI. kötet Kairosz Kiadó, 2012. Idézi: nemzetiforum.hu
A Nemzetgyűlés Almanachja 1945-1947
Hívtak s én mentem