Május 5-én vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást a gyulai rendőrség az ellen a 18 éves fiú ellen, aki osztálytársnője félmeztelen fotóját a lány engedélye nélkül kitette egy közösségi oldalra, írja a police.hu. Az eljárás még 2014 októberében indult személyes adattal visszaélés gyanúja miatt.
Szülőként mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés, serdülő korba lépő gyermekeink milyen veszélyeknek vannak kitéve az interneten. A világháló személyes kapcsolatainkat is megváltoztató veszélyeket hordoz magában, vagy mindig csak a másik családja érintett? Barátaim mesélik, hogy tizenéves gyermekeik mobil használatát hogyan limitálják, hogy például a családi étkezés ne a gombok magányos nyomogatásáról szóljon. A tanórák alatti chatelés sem az ártatlan móka kategóriája és egyáltalán nem csak a tanárok életét keseríti meg. Egy gyerekcsoport, egy osztályközösség régen is ismerte a kirekesztést, tudott zsarolni, csúfolódni. Kipécéztek valakit és megalázták, de akkor még elérhető távolságban voltak a szülők, a tanítók, a felsős diákok. A Facebook-falra feltett sértő üzenetek képesek egy labirintus útvesztőjébe csalni gyermeklelkű fiatalokat és öngyilkosságba kergetni. Külföldön nem megy tragédiával végződő történet járta be a világsajtót.
A legújabb kutatások Magyarországon is azt igazolják, hogy cyberbullying egyik karakteres megjelenési formája az engedély nélkül közzétett félmeztelen vagy meztelen fotó. A Gyulai Ügyészségen most a vádemelés szakaszába lépett annak a 17 éves lánynak az esete, aki áldozatként jelenik meg ebben a történetben, mert félmeztelen, fürdőzős képét feltették az internetre. Áldozatról csak ott lehet beszélni, ahol van agresszor is! A hétköznapi nyelvben az egyik jelenti a jót, a másik a rosszat. Ám mintha a világháló leple, szövevénye alatt élő arctalan ember elveszítené erkölcsi kategóriáit is. Véleményem szerint nagyon jól tette ez a fiatal lány, hogy feljelentést tett, mert így önmagát is védte, kimondva, hogy nem vagyok, nem leszek áldozat. Amikor egy ilyen zaklatott, érzelmileg sokkoló történettel találkozik valaki, nagy bátorság kell önmagunk határát és védelmét világosan kimondani. A „nem vagyok áldozat” kimondása számomra azt is jelenti, hogy megmarad az intimitáshoz való jog.
Kiss Márta, a BKT Polgári Kollégiumának vezetője az internetes zaklatással kapcsolatban korábban nyilatkozta: „Az intim szférához mindenkinek joga van. Az, hogy megosztom-e a rólam készült képet a közösséggel, az a magán autonómiám része. Nekem kell erről döntenem. És hogyha a magán autonómia sérül, akkor az illető polgári jogi védelemben részesül. Ahogy nem teszünk fel meztelen fotókat, úgy telefonszámot sem teszünk fel viccből vagy bosszúból.”
Az internetes kapcsolatok, „barátságok” mélységét annyiféleképpen minősítették, értékelték már. A társkeresés (egy bizonyos kor fölött) javarészt áttevődött az internetes ismerkedés világába. Vannak, akik esküsznek rá, hogy a virtuális világban is kialakíthatók bensőséges kapcsolatok. A jelenség azt az össztársadalmi kérdést, izolációs jelenséget is magában hordozza, hogy könnyebben nyílunk meg szinte teljesen ismeretlen embereknek a legbensőbb dolgainkról, mint a hozzánk közel álló családtagoknak, barátoknak. A család, az együtt élő generációk tagjai megrázó presztízsveszteségen mennek át.
A konfi csoportba járó tizenévesekkel néhány héttel ezelőtt megnéztük Henry Alex Rubin Disconnect című 2012-es filmjét. A főszereplője egy introvertált, magányos, fekete csuklya mögé bújó, zenéért bolonduló kiskamasz. Az úgynevezett „barátai” egy gonosz internetes játékba kezdenek, másnak adják ki magukat, mint akik, és a „jó kis hecc” vége tragédia lesz. Az órán arról beszélgettünk, hogy vajon ők érzik-e a veszélyt. Ők, a biztos családi háttérrel rendelkező kamaszok ki vannak-e téve az arc-nélküli chatelés csapdáinak? A csoport tagjai mind egységesen válaszolták: „velük ez nem történhet meg”. Kívánom, hogy ez maradjon is így. Én hiszek ezeknek a fiataloknak. Mert ők szeretnek hazatérni az igazi világba, képesek bízni szeretteikben; valóságos embererek előtt sírják ki magukat, ha kell; és segítséget kérnek, amikor vagy-vagy alapon mérlegelni kell. Van olyan helyzet, amikor a megoldás nem a megosztás.
Az internet nem a senki földje. A nyitva hagyott ablakok, üzenetek így vagy úgy visszahullanak az olvasóra, érzelmeket váltanak ki, rombolnak vagy építenek. S van olyan eset, veszélyes terep, amikor már csak a vagy-vagy létezik.
Be kell csukni az ablakot! Kimondani, hogy értékes, nagyszerű fiú a zárkózott, kapucnis srác, és társai. Segíteni, hogy ne azonosuljanak az agresszorral, ne hagyjuk őket elveszni. Van, amikor törölni kell, kiáltani kell, segíteni, hogy hanggá váljanak.