a gyermekek általános naiv elképzelése a föld lapos voltáról nagy átfedésben van az ártatlan gyermeki elme ontológiai világképével, amely akkor változik meg gyökeresen, amikor a felnőttek információátadásának köszönhetően újrastrukturálják egy „magasabb”, absztraktabb szinten a világról való mindenféle tapasztalatukat és ismeretüket.
Tehát aki azt állítja teljes hittel (vagy vallásos meggyőződésének köszönhetően) 2015-ben, hogy a Föld lapos, vagy hogy a Nap forog a Föld körül, az nem tanulatlan ostoba, hanem a számára érthetetlen absztrakt tudományos eredményeket nem tudja személyes empirikus világképe részévé tenni.
A cikk írója megemlíti, hogy 2010-ben valamilyen társadalom tudományos felmérés szerint Romániában a felmérésben résztvevők 42 %-a szerint a Nap kering a Föld körül. Leírja azt az élményét is, hogy a középkori francia lakosság hasonlóan gondolkodott (bár ezt így utólag nem tudom, hogyan lehetett felmérni). További érdekességek, hogy a múlt század franciáinak egyharmada szerint a Föld alakja nem gömb(szerű), nem forgási ellipszoid, nem geoid, hanem bizony lapos. 2012-ben a libanoni Tripoliban járva egy szalafita imám tárta elő meggyőződését a Föld lapos voltáról. Majd megemlíti Samuel Birley Rowbotham angol feltaláló és író 1849-ben, amikor nálunk éppen tart a Szabadságharc, állítja, hogy a Föld egy zárt sík, amelynek közepe az Északi-sarkon van, szélén egy jégfal veszi körül, és hogy a Nap, a Hold és mind a csillagok csupán csak néhány száz mérföld magasságban vannak a földfelszíntől.
Így jut el a mai korig, ahol valamiféle magyarázatot illene adni, hogy miért is megosztott az ember gondolkodása egy ilyen kérdésben. A Föld lapos vagy geoid? Mi mozog, mi áll?
Nem akarok senkit sem elítélni, sem lenézni valami felsőbbrendű gőggel. Nem kívánom minősíteni a tudást vagy hiányát. A gondolkodásmódunk különbözik, Amúgy meg minden relatív.
Miért ne lehetne boldogan élni és halni a lapos Föld tudatában. Reggel felkelsz, megeteted a csirkét, bekapálod a krumplit, leszeded a meggyet, megeszed a paprikás krumplit, azután meg lefekszel aludni. Különben is. Cucus elmegy a kocsmába este, majd éjjel hazaindul és az 500 esetleg 700 métert biciklivel mintegy 5 és / vagy 8 óra alatt abszolválja, mert menetközben magára húzza biciklit az úton és pihen egy kicsit. Kit zavar az, hogy a Beatles tagja Szentgotthárdról indultak a karrier felé, Teller Ede marslakó. Meg Rejtőt hézagosan idézve itt mindenki azt csinál amit szeretne. Ha műt hát műt.
Hoppá! Álljunk csak meg egy picit. Ez már zavar. Gyerek kezébe nem adunk éles kést. Ahogy a Gyalog Galopp fekete (sekezeselába) lovagjának se adnánk slusszkulcsot a harc után. Vagy éppen egy felszarvazott, dühtől vodkától tajtékzó államférfi kezébe egy hadsereget, vagy atombomba start kódot. Lehet ismeretek, helyes ismeretek nélkül élni, de jó döntéseket hozni, hosszú távú jó döntéseket, emberi sorsokat meghatározó helyes döntéseket nem. Nem szeretném, ha felelőtlen, hiányos ismeretű emberek döntenének életről és halálról.
Végső soron olyan ember nincs, aki mindent helyesen ismerne. Ezért ki dönthet életről és halálról? Inkább viszonylagosan a valósághoz közelítő ismeretekről beszélhetünk, vagy a valóság valamilyen szempontú feldolgozásáról. Ez egy gondolkodásmód.
Egyszerre többféle gondolkodásmód fut egymás mellett. Ha nagyon eltérőek, akkor ott gond lehet. De minden korban voltak, lettek birodalmak, amelyek viszonylagosan hasonló gondolkodásmódra épültek fel. Működtek. Ma esetleg a magunk módján többet ismerünk, valljuk helyesebben ismerünk. De helyesebben élünk? Nincsenek ugyanúgy háborúink, társadalmi feszültségeink? Nem termeltünk-e ki az új ismeretekkel új tragédiákat is?
Egy dolog mi a valóság, egy másik, hogy mit tudunk róla, és megint más hogy hogyan élünk a már megismerttel. Ennek megfelelően lesznek különbségek emberek és társadalmak, birodalmak, országok, érdekcsoportok, népek és nemzetek között. Végső soron úgyis oda érkezünk meg, hogy mit állítunk magunkról és ezt mennyire adjuk elő hitelesen, hogy mások is ezt gondolják rólunk.
De addig is itt van ez a gyerekkori absztraháció. A képesség, amellyel az észlelésen, érzékelésen túlit is képesek vagyunk összerakni. 7000 fényévre lévő Teremtés Oszlopai 6000 évvel ezelőtt kaptak egy szupernóva robbanás lökéshullámaiból, de csak 1000 év múlva fogják a leszármazottaink megismerni a valóságot. Felrobbantak, vagy túlélték.
Tehát gondolkodásmód. A megismert felhasználása. Mire sarkal? Mit fogok tenni? Kiírtok minden másképpen gondolkodót? Eleve vágyom a másra, és mi van az idegrendszeremmel, a feszültségeimmel? Hogyan oldom meg?
Vannak-e jó válaszaink, amikor még a jó kérdéseink sincsenek meg. Valószínűsítem, hogy a legprimitívebb és a legkifinomultabb gondolkodó ember között nincs akkora különbség, mint a legkifinomultabb és ismereteiben legelőrehaladottabb ember és a valóság között.
Talán nem is az számít mennyire ismerjük a teljességet, hanem az, hogy mit kezdünk a már megismert részletekkel. Ebben van az eltérés. Ez a gondolkodásmód.
Amikor azt mondom hiszek Istenben ( bár ezt így nem szeretem a kifejezést), akkor arra gondolok, hogy nem tudom elképzelni Nélküle az életem. Mert van értelme. Akkor is, ha nincsenek meg a jó kérdések, válaszok és kevés az ismeret.