Elkészült a „Portes Ouvertes" francia evangélikus egyesület legfrissebb jelentése, melyből kiderül, hogy évről évre egyre több keresztényt ölnek meg világszerte a vallásuk miatt. 2019-ben naponta nyolc keresztény esett áldozatul az ellenük irányult támadásoknak, és egyre több templomot zárnak be vagy rongálnak meg - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.
A kereszténység már évek óta vezeti az üldözött vallások listáját a nagyvilágban, sőt, minden évben egyre jobban elhúz a többi vallástól. A "Portes Ouvertes" (Nyitott Kapuk) francia evangélikus egyesület minden évben statisztikát készít a világszerte a vallásuk miatt inzultált, illetve megtámadott hívekről, és a számadatokból kiderül, hogy a kereszténység magasan a legüldözöttebb vallás, évről évre egyre több, sok esetben halálos támadás éri őket. A Portes Ouvertes civil szervezet adatai szerint 2018-ban világszerte 245 millió keresztényt üldöztek vallásuk miatt, akik közül 4305 személyt megöltek, 3150 embert pedig bebörtönöztek.
Ismét egy jelentés a keresztényüldözésről. A sokadik. De már azt sem kérdezzük, hogy az „alapértékektől” hangos európai politikai hatalom miért hallgat? Azért hallgat, mert keresztényekről van szó, s mint azt tudjuk, kiállás a kereszténység mellett a ma liberális Nyugaton politikailag nem korrekt.
Úgy látszik, nem bír vége szakadni annak a liberális történelemértelmezésnek, amely a kereszténységet összekötötte a fasizmussal. A kapcsolat olyannyira erős, mondhatnám ontikus ebben az olvasatban, hogy most, amikor a krisztofób nyugati véleményhatalomnak ki kellene állnia az európai alapértékek jegyében, az emberi méltóság jegyében, az oly’ gyakran hangoztatott emberiség-eszme jegyében, akkor beáll a kognitív disszonancia: hogyan is lehetne hangot adni a keresztények üldözése elleni tiltakozásnak, ha egyszer a kereszténység ab ovo bűnös történelmi szereplő? Valahogy nekik nem jár a részvét, valahogy az emberi méltóság védelme rájuk nem terjed ki, valahogy az állítólag globalizált világ ilyenkor hirtelen beszűkül. Az üldözöttek messze vannak.
Felháborító.
Ezért aztán nem nagyon kell csodálkozni azon, ha a mai Nyugaton növekszik azoknak a keresztény konzervatívoknak, és igen, az „illiberálisoknak”, a „populistáknak” a száma, akik élnek azzal a gyanúval, hogy az „európai alapértékek”, az „emberi méltóság”, az „emberi jogok”, a „jogállamiság” amúgy szép eszméi valójában csak lepleznek egy nagyon is konkrét hatalmi igényt, amelynek az a célja, hogy lebontsa a zsidó-keresztény európai civilizációt. Amúgy, a sokszínűség nevében. A legszebb sokszínűség a kereszténység nélküli sokszínűség.
S különös módon ez az ügyeletes európai világnézeti hatalom akkor árulja el magát leginkább, ha az épp általa vallott értékek jegyében ki kellene állnia az üldözött keresztények mellett. Különös módon a forradalmi humanizmus amúgy erős hangja ilyenkor elhalkul, a globalista látószög hirtelen beszűkül.
Mi több, azokat az európai országokat akarják a szégyenpadra ültetni, akik kiállnak az üldözött keresztényekért, sőt amelyeknek a vezetése még azt is merészeli állítani, hogy a zsidó-keresztény európai civilizációt meg kell védeni, merthogy veszélyben van.
Nem hiszek az ügyeletes európai értékideológiának. Éppen azért nem hiszek, mert azt látom, hogy amikor ezen értékideológia nevében a kereszténység mellett kellene kiállni, akkor beáll a nagy csend, a némaság, a zavartság. A liberális értékideológia és az üldözött keresztények melletti kiállás hiánya kiáltó ellentmondásban van egymással.
A kereszténység mellett azért nem kell kiállni, mert az úgymond gátja a világ humanizálásának, ami abból is látszik ugyebár, hogy a mai nagy kereszténységvédők úgymond egytől egyig fasiszták, nacionalisták, rasszisták és antiszemiták. Persze, vannak "jó" és "igazi" keresztények is. Legfőképp akkor, ha liberálisok. Meg vannak "jó" konzervatívok is, legfőképp, ha liberálisok. Lásd a Néppárt egy része.
Úgy tűnik, a kereszténységnek annyi. Berakták őket egy skatulyába, rájuk égettek egy bűnös történelmi szerepet, s onnan nem engedik ki őket. S ez olyannyira elvakítja a liberális tanítóhivatalt, hogy önmaga értékelvűségének ellentmondva inkább hallgat, ha keresztényüldözésről van szó.
De ezzel el is árulja magát. Ami engem illet, köszönöm, nem kérek ebből a hangzatosan értékelvű, liberális Európából. Egy ilyen Európában a kereszténység mindig csak bűnbak lesz. Már az is a bűne, hogy védeni merészeli magát. Már az is a bűne, hogy nem átall kerítést építeni, s nem átallja azt gondolni, hogy a zsidó-keresztény civilizácót más civilizációk akár le is rombolhatják. Már az is a bűne, hogy nem átall félni, ahelyett, hogy az egyetemes szeretet nevében föladná hitét és meggyőződését, s keblére ölelne más, a kereszténységet kizáró hiteket és meggyőződéseket.
De nem kell aggódni. A kereszténység már sok mindent túlélt. Túl fogja élni a mai, önmagát értékelvűnek beállító liberalizmus uralmát is.
Az üldözött keresztényekért pedig fáj a szívünk. Ha szabad javasolnom keresztény/keresztyén testvéreimnek, ne múljon el úgy mise, istentisztelet, hogy ne hordozzuk imáinkban üldözött hittestvéreinket.
Hozzászólások