Kolozsvári magyarok és románok százai tüntettek együtt szombat este a Mátyás-szobor előtt, békésen tiltakozva az úzvölgyi katonatemetőnél történt provokáció és erőszak ellen. A demonstráció román szónoka bocsánatot kért a magyaroktól a nemzettársai cselekedeteiért.
Májusban és tegnapelőtt is írtunk már arról a román legfelsőbb politikai szintről gerjesztett magyarellenes provokációról, amely az ezeréves határ közelében folyó Úz völgyének katonatemetőjében történt. Röviden: az első és második világháborúban elesett magyar katonák nyughelyére állítólag ott nyugvó román katonáknak emléket állító kőkereszteket helyeztek, majd múlt hét csütörtökére bejelentették azok ünnepélyes felavatását.
A terv az EP választások előtt került nyilvánosságra, ezért sok erdélyi magyarnak az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres pogrom jutott eszébe. Akkor a békésen tüntető magyarokra a Zsil völgyéből utaztattak fel különbuszokkal román bányászokat, akik brutálisan nekiestek a tüntetőknek. Sütő Andrásnak akkor verték ki a fél szemét. De a célt elérték: egyrészt a román titkosszolgálat a Ceausescu rezsimben toborzott állományával maradhatott a helyén, másrészt az erdélyi magyarságnak tudtára adták, hogy Románia a diktatúra után is a románoké, harmadrészt a pogrom nagy lökést adott az erdélyi magyarok már korábban elindult exodusának. Az azóta eltelt időben a romániai hatalom számtalan rafinált módon vetett gáncsot (pl.: államosított épületek visszadása), de több erdélyi magyar szerint Marosvásárhely óta nem volt ehhez mérhető etnikai konfliktus. Magyarul: magyarellenes akció.
(Zárójelben: és az megvan, hogy a pápa csíksomlyói miséjén a hangosbemondóban utasították a zarándokokat, hogy senki ne tartsa a magasba a településének a tábláját? Vagy, hogy a pápa miseruháján a román kormányőrség utasítására végül letakarták a magyar feliratokat?)
A csütörtöki avatásra óriási román trikolóros és Tiszáig húzódó Nagy-Romániás zászlókkal és egy pópakülönítménnyel érkeztek. A felheccelt tömegből többen zászlórudakkal estek az élőláncot alkotó székelyeknek és számos sírkeresztet is kitörtek illetve kihajítottak a temetőből. Képgaléria pl. itt.
Ami egyébként akkora méretű, hogy bőven lett volna benne hely egy külön román parcella létesítésére is. De nem, a román katonáknak emléket állító kereszteket rögtön a temető bejáratához állították (többet magyar honvédek hantjaira – akik akkor a hazájukat védték, és nem külföldön harcoltak rájuk oktrojált idegen érdekből). Ezért átlátszó az egész történet, akárhogy is kommunikálják: nem az emlékállítás, hanem a provokáció volt a cél. A provokációval pedig a gyengélkedő politikai hatalom megszilárdítása.
Román részről ezért volt teljesen logikus az a külügyminiszteri ukáz, hogy a magyar külügyminisztériumban ne jelenjen meg a budapesti román nagykövet. A román kormány ezzel igazolta azt a gyanút, hogy nem a konfliktus megoldásában érdekelt, hanem a fenntartásában.
Függetlenül attól, hogy a katonatemető végül tényleg a román hadügyminisztérium égisze alá kerül-e – ebbe a magyar külügyminiszter már rá is bólintott. Úgy tűnik, hogy provokatőrök állnak nyerésre. A katonatemető ügye miatt az RMDSZ már bejelentette, hogy felfüggeszti a kormány támogatását, amely válaszul kukába dobta a közigazgatási törvénytervezetből azokat a részeket, amelyek még tovább bővítették volna az erdélyi magyarság nyelvhasználati jogait.
Sovány vigasz, hogy több román forrás is átlátott a nacionalista uszítás rozsdás szitáján, mint ahogy az is, hogy éppen tegnap Kolozsváron mintegy 300 magyar és román demonstrált a román nacionalista politika erőszakba torkolló provokációja ellen.
Sovány, de mégis enyhe vigasz az egyik kolozsvári tüntetésen felszólaló román egyetemi tanár mondata: „Talán nem sokat használ, de román emberként bocsánatot akarok kérni a magyaroktól mindazért, amit a legostobább nemzettársaim az úzvölgyi temetőnél elkövettek.”
A román-magyar megbékélés kérdése csak elsőre tűnik úgy, hogy kizárólag az ottélő magyarság ügye. Végső soron arról is szó van, hogy az Európai Unió szélén álló volt szocialista államok döntéshozói végre felismerik-e: országaik közös érdeke, hogy felhagynak-e végre területeiken élő kisebbségek elleni nacionalista uszítással és képesek-e egyre több szimbolikus gesztussal és konkrét tettel egyre szorosabbra fűzni a kapcsolataikat. Mert ha nem, akkor csak az erősebb európai gazdaságok profitálnak az uniós tagságunkból. A gyengék megosztottsága az erősek diadala (ismeretlen római publicista).
De hát ez olyan hosszútávú érdek, hogy mára be is csukjuk az álmoskönyvünket. Szerintem ne legyenek illúzióink: a magyarellenes hergelés addig folytatódik Romániában, amíg az ottani kampányguruk politikai tőkét látnak benne. Jó volt látni a kolozsvári tüntetés híreiben, hogy egyre több románnak se tetszik ez a tempó. Még akkor is, ha az ottani magyarokkal együtt még csak 300-an voltak. Viszont hallottunk már olyan esetről, hogy 300-an feltartóztattak egy egész hordát.
Ez érdekes, linket, még:
Úzvölgye: kinek az érdeke? - Ágoston Hugó, plakátmagány.transindex.ro, 2019. június 10.
Román-magyar szolidaritási menetet rendeztek Kolozsváron - mandiner.hu, 2019. június 9.
Mit keresett ennyi román az úzvölgyi katonai temetőben? - Gergely Előd Gellért, azonnali.hu, 2019. június 7.
Hiába sikerült két hete megúszni a konfliktust Úzvölgyében, most egyre rosszabb a helyzet - Magyari Péter, 444.hu, 2019. június 7.